Miért hozzám jönnek oda a kéregetők, mikor látszik, hogy szegény vagyok?

Mindig tűnődöm azon, hogy miért engem szólítanak meg. Nem arról beszélek, amikor sorban mindenkihez odamennek. Arról beszélek, amikor egy embert néznek ki maguknak pl. parkban. Miért engem?

Ilyenkor mindig az az első gondolatom, hogy miből gondolja, hogy nekem van miből adnom? A turkálós, 10 évvel ezelőtti divat szerinti, rossz cipzáros dzsekiből vagy az alóla kikandikáló bolyhos pullóverből? Esetleg a kínais, feslő táskából?

Miért nem a láthatóan új ruhában lévő, jómódúabbakat szemelik ki?

Ilyenkor mindig nagyon kellemetlenül érzem magam, de el kell utasítanom a delikvenst. Egyszer-egyszer volt olyan, hogy konkrétan egy étkezésnyi hidegélelmet vettem nekik szupermarketben, de ritka az olyan szituáció, hogy ez megvalósítható (épp egy olcsó bolt mellett vagyunk, van rá időm, ő "beéri" a kajával és nem lécel le, amíg bent vagyok), vagy esetleg, ha megmaradt az aznapi szendvics, délután az még ehető, néha odaadtam. De pénzt nem adok, nekem az a pár száz forint is számít, arról nem is beszélve, hogyha mindenkinek adnék csak pár száz forintot, aki odajön hozzám, akkor konkrétan az egész fizum úszna (Budapest). Volt hogy baráti társaságban más adott, mert "kajára kell" aztán előttünk ment be a dohányboltba, ez sem túl motiváló. Tartós élelmiszert, meg gyerekeknek dolgokat évente 1x, karácsonykor adományozok.

Szóval miért engem szúrnak ki?