Magyarok, akik külföldön éltek! Mi a tapasztalatotok, mi a különbség a magyarok, és az általatok lakott ország mentalitása között? Kifejtenétek?

Ausztria 10 ev.

Hasonlokat irnek mint a tabbiek nemettel kapcs.

Persze vannak akik itt is kijatszak a rendszert, de az átlagemberek között a tisztességes a legmenőbb nem úgy mint otthon.

Illetve a magamutogatását is ilyen.Itt nem meno a fiatalok körében a lui meg korsi, ink úgy vettem eszre, h csak a prolik csinálják es akinek van egy kicsi az kizárólag markatlan(jelzelen) cuccban biciklivel nyomja.

Azt nem mondom, h az osztrákok barátságosak,mert nem, de legalább nem erdekbaratok,mert nem szurolnak ra, hogy kihasználjanak....

Szerbiában élek, a férjem szerb, a munkája miatt költöztünk ide. Egyszerűen ég és föld a különbség, nem is vágyom vissza. Én Budapesten éltem egész életemben, most egy negyed akkora lakosságú és területű városban lakom. Külsőre a szláv emberek gyönyörűek, nem látni sok elhízott embert, mintha mindenki kiegyensúlyozottabb lenne. Mentalitásra meg egyszerre mondanám, hogy mindenki a saját dolgával törődik, de sokkal összetartóbbak, emberközpontúak. Az emberek azonnal ugranak, ha baj van, hogy segítsenek.

Van egy lassan két éves lányom, ezek a dolgok ahhoz kapcsolódnak, ahogy az emberek a gyerekekhez viszonyulnak: Akárhova megyek, mindig van egy férfi aki mosolyogva segít nekem a babakocsival, sose kellett egyedül szenvednem vele. A boltban az emberek előreengednek, pedig nem várok el kivételezést. Otthon laktam még, amikor terhes voltam, engem nagyon megviselt, rengeteget hánytam, de tömegközlekedéssel be kellett járnom munkába. Sose adott senki helyet, amikor már jól látszódott, akkor se. Jól jött volna, ha leülhetek legalább. Főleg a magyar fiatalok körében népszerű az eszme, hogy miért nem baxtál akkor olyannal akinek kocsija van. Az emberek itt imádják a gyerekeket. Néha kicsit idegesítő is tud lenni, de inkább mint az otthoni megvető tekintetek. Itt ha egy másodpercre leveszem a tekintetem a gyerekről, biztos, hogy valaki megsimogatja a fejét, vagy leguggol hozzá gügyögni, amíg a polcon válogatok. Nekik ez a természetes. Az emberek sokkal toleránsabbak. Senki se rúg bele a babakocsiba és anyázik, mert véletlenül elálltam vele az utat, vagy ha sír.

Mint nő ez alatt az idő alatt amióta itt vagyok háromszor-négyszer ha előfordult, hogy füttyögtek, vagy valami szexuálisat beszóltak. Otthon ez napi szinten volt három-négy. Volt, hogy a férjem jelenlétében, majd terhesen és utána a babakocsival sétálva is. Néha nagyon rosszul éltem meg. Sokszor volt, hogy nagyon agresszíven nyomultak férfiak, követtek. Itt egyszer egyedül mentem valahova és egy férfi megállított, ismerkedni szeretett volna. Mondtam, hogy nagyon kedves, de már van férjem. -Itt vártam minimum egy anyázást.- Kérdezte, hogy fiatalnak tűnök, mióta vagyok férjnél. Mondtam hogy két éve, van egy kislányunk is. Erre gratulált, mosolygott és elbúcsúzott?!?!? Meglepett az egész, nem is tudtam hova tenni. Magyarországon a férfiak szerintem sokkal kevésbé tiszteletteljesek a nőkkel. A férjem nagyon sok barátjára mondanám, hogy igazi férj-material, családközpontúak, erkölcsösek, jól néznek ki, jól keresnek és nincsenek elszállva maguktól. Ilyennel otthon nem találkoztam.

Nem jellemző az emberekre, hogy irigykedjenek, hogy azért gyűlölködjenek, mert másnak jobb. Kevesebbet beszélnek, de többet mondanak. Megválogatják a szavakat. Elfogadóbbak, ennyi meleg párt sose láttam kézen fogva sétálni, mint itt, pedig a pride most volt először megrendezve.

Sokkal kevesebb a szájhős, meg a beszólogatás, viszont a pofonfát hamarabb megrázzák a szerbek, ha úgy van. Hontalan is kevés van, de az biztos, hogy nincs csöves orgia a Móricz Zsigmond körtéren.

Őszintén nagyon sok előítélettel költöztem ide, nem tetszett, de muszáj volt. Előtte sose hittem a férjemnek, mert amíg Budapesten laktunk mindig ki volt akadva az emberekre és mondta, hogy náluk ilyen nincs, ezt nem engedné meg magának senki. Ilyenkor mindig mondtam, hogy persze, a kerítés is kolbászból van mi? De tényleg, igaza volt. Nem hittem ebben, hogy “magyar mentalitás” meg ilyenek, de valami tényleg nincs rendben otthon az emberekkel. A tisztelet és a morál teljes válságban van.