Leírnád azt, hogy milyen úgy közösségben lenni, hogy nem szorongsz?

Nekem szociális fóbiám van.

Én óriási különbséget érzek a szüleim társaságában...mármint ehhez viszonyítva bármilyen más társaságot.

A szüleim előtt nincs bennem ez a szorongás.Teljesen eltudom magam engedni,teljesen önmagam lehetek.Nincsen benne gátlás,feszültség,nem agyalok előre semmin,nincs feszélyezettség.

Minden más élethelyzetben és társaságban a betegségem dominál.

Én csak attól szorongok, ha kapcsolatba kell lépni idegenekkel, vagy nem olyan közeli ismerősökkel. Tehát pl. étteremben attól, hogy beszélni kell a pincérrel. A többi ember jelenléte nem szorongást vált ki, inkább csak feszélyez, és nem tudok olyan nyugodtan, felszabadultan enni, mint otthon. De ez még elviselhető mértékű. Tömegben nem érzek szorongást, csak egy idő után eléggé lefáraszt a nyüzsgés. Egyébként, nem olyan nagy tömegben, pl. az utcán nem érzek semmi különöset, az emberek jelenléte nem vált ki semmit, ahogy a 3-as is írja.

Jársz amúgy pszichológushoz? Ilyen szinten ehhez már mindenképpen szakszerű segítség kell!

Nem feltétlenül gyógyszerrel kellene kezdeni...

Mondd el azért a háziorvosnak, szerintem tovább fog küldeni pszichológushoz. Ha meg nem, akkor magadtól keress egyet! Ilyen mértékű szorongást mindenképp kezelni kell!

Tudom, hogy nem könnyű, én is szorongok valamennyire, ha pl. orvoshoz kell menni, pláne ha ilyen problémákról kellene beszélni vele. De erőt kell venni magadon, ha javulni akarsz. Ha nem teszel semmit, egy lefelé tartó spirálba kerülsz.