Ezekről a gondolatokról mi a véleményetek, mit gondoltok?

Sziasstok. 25, fiú vagyok. Kiégtem. Voltam pszihológusnál ős azt mondta megvilágosodtam, vagy annak közelébe kerültem. Voltam pszihiátrián is. Láttam és hallottam ezt azt. És ennek kapcsán felmerült bennem pár gondolat:

Mikor kiégtem megértettem, hogy semmi értelme az életnek. Élünk max 90-évet, talán a jövőben majd többet különböző nano--technologiák révén. De kb ennyit élünk. És? Gyermekkor a TUDATLANSÁG miatt olyan amilyen, jó, már akinél. Aztán jön a tapasztalás. Ami szürke, mókus kerék. Lehet mindig ilyen volt, lehet csak a mi életünkre lett ilyen. Régen talán volt mágikus és mitikus világkép. Azt mondják amiben hiszel az elme olyanná formálja a világot, saját magad számára...

Réggeben volt valamiféle ideám az életről, de rájöttem hogy az is illúzió. Mert ha a valóságot nézzük, akkor tulajdonképpen bérrabszolgák vagyunk, egy pénzrendszerben. eladjuk magunkat. Pénzért cserébe alárendeljük magunkat egy embernek akit főnöknek, képviselőnek, polgármesternek, miniszterelnöknek, régebben fáraónak, királynak, császárnak, nemesnek hívtak. Ma megválaszthatjuk a földesurunk meg a diktátorunk ennyi. (Még az usában is kezdenek kialakulni, vagy már vannak a demokráciában gyökeredző dinasztiák pl: Bush család stb.

Vagyunk egy golyón ami nagyon pici az egész univerzumhoz képest és amit jószerivel alig fogunk elhagyni, a jövőben a sugárzások és a távolság miatt. Ha az ember ebe belegondol átértékeli az életet. Az is aggasztó hogy már 40-50 éve kutatják a földönkivüli civilizációkat de semmi, viszont sokan számolnak be azonosítatlan repülő tárgyakról és most már a pentagon sem tagad. Most akkor mi van? Ennyi légköri jelenség lenne? :)

Próbálom az életet, a történelmet és a vallást valahogyan szépnek látni de nem tudom. Már nem. Véleményem szerint a történelem az emberi psziché működése miatt ismétli magát. Arra jöttem rá hogy a történelemben a vallásokat/ kor stílust nem magasabb entitássok hozták létre, hanem a skizofrénia és különböző téveszmék. Nem azt mondom hogy ezek nem érdekesek vagy szépek, mert szerintem nevezhetjük öket az élet díszleteinek, faragványainak de a gyakorlati tapasztalataim szöges ellentétben állnak ezzekkell. Az imádságok sose teljesülnek. A jók ritkán győznek. Ez az igazság.

Philip K. Dick szentül hitte, hogy krisztus keresztrefeszitése után, 70-ben a második templom lerombolásával megált az idő, kiakadt. Azóta ezt csak vetítik. Hires idézet tőle a "Birodalom sohasem ért véget!" Ezt kifejti egy irásában: arra utal hogy nincs több állam, hanem mind a tökéletessé vált Római Birodalom állama, állam mely alatt nem számít az individum. Lényegében a nyugat a liberalizmusával és kelt az illiberalizmusával ugyan az, a római birodalom nyugati és keleti fele.

Azt is jelenti még ez a mondás, hogy a birodalom ténylegessen sose ért véget, mert az eszme a római világpolgárság többször felbukkan a történelemben lásd USA, EU, Szovjetunió stb.

Gyakorlatilag az a létélményem, hogy ez a geoid forog körbe és mi időt meg történelmet halucinálunk. pedig a történelem nem más mint a káosz lenyomata, ha visszatekintünk. Félelmetes hogy akikről tanul az ember egykoron tényleg éltek. S még félelmetesebb az, hogy az ókori világ is mennynire technológiai civilizáció volt, főleg a Római Birodalom.

Mind emellett nem látom szépnek az életet. A vázát, a mechanizmusát látom, illetve az illúzióit. Pl a naplemente: a viz nem kék, a nap nem megy le csak a föld forog és mi mégis szépnek látjuk. Voltak ilyen elme-rohamaim az egyik ilyen alkalmával azt éreztem, mintha be lennék zárva a testembe. A testem nem én vagyok, belül én egy láng vagy plazmáth vagyok. Tudatába kerültem annak, hogy a testem egy gép. Erről sokan filozofáltak, főleg a felvilágosodás korában.

Úgy gondolom minden vallás egyfajta szoftver ami egy világképet generál a fejben, amitől valamilyennek látjuk a világot. Mert valójában a világ semmilyen. Ez az igazság. Ha van élet a halál után akkor az egész élet egy örökmozgó.

Amíg tartott a történelem- (szerintem már nem) - és voltak korszellemek, addig azok leképződtek épitészetben, festészetben, zenében. Úgy érzem régen volt súlyuk a dolgoknak volt bennük anyag, formatervezettek voltak, sugároztak magukból valami életérzést. Ahogy végigtekintek ezeken azt látom minden egyre szegényesebb és légüresebb lesz. A hellenisztikus városoktól a modern acél-üveg kockákig, egyre könnyebb, fantáziátlan lesz minden. Körübelül úgy ahogy a mechanika és az analógia helyét átveszi a szoftver és az elktronika.

Sokszor azon is gondolkodok, hogy az ember csak azért élt, hogy a számitógép és a mesterséges inteligencia létre jöjjön. Mintha isten megtestesülne. Időelcsúszással. Ijesztő az is hogy a gépek mindig is itt voltak velük és melletünk fejlüdtek. Az evuluciójuk a szemünk elött zajlott. Lásd ókor- Alexandriai Héron gépeit. Valahogy mintha az épitészet, müvészet stb kiüresedése egybefügne az emberek lelkének gondolkodásainak kiüresedésével.

Összegezve nem látom az értelmét az életnek: van jellemfejlődés, változás az egénben. Viszont a társadalom, a történelem ismétli önmagát. Ez ellentmondás. A bolygónk egy halott galaxis peremvidékén van, nem hiszem hogy ha fontosak lennénk itt lenne. Ráadásúl az univerzum is tágúl folyamatosan, növelve a távolságot. S ez a tágulás egy nap szétszakít naprenszereket de még az atomi kötéseket is.

Mi értelme így ennek? - és akkor még exisztenciális dolgokrol nem is beszéltem, társadalmi kérdésekről, morális válsúáról. Jövőkép hiányáról.

Lehet hogy a világ maga egy szingularitás? lehet hogy a lét értelmetlen és nem szabadna léteznie? Sőt ha van isten, neki szabadna e léteznie- belelátni mindenki fejébe példáúl.