Hogyan alakult ki a nok elnyomasa a tortenelem soran?

#1

Ja, akkor csak véletlenül kaptak a nők szavazati jogot csak a 20. vagy 19. században?

Az 1945. évi VIII. törvénycikk óta a nőknek pontosan olyan szavazati joga van mint a férfiaknak.

Szóval a helyes kérdés így hangzana:

Hogyan szűnt meg a nők elnyomása a történelem során?

Egyszerű.Úgy alakult ez ki,hogy a nők gyengébbek és beléjük verték ezt.Aztán persze a kereszténység európába telepítődése után már a kultúra és a hagyományok szintjén folytatta,a verés bevonult a 4 fal közé.Lazább 3. világbeli helyeken nem is volt ember a nő csak árucikk.

Nagy vonalakban ennyi...

A 3as válaszoló,hogy a saját kérdésére válaszoljon meg leírta már,hogy mikor szünt meg.

"csak véletlenül kaptak a nők szavazati jogot csak a 20. vagy 19. században?"

Megjegyzem, a "férfiak" is csak a 20. században kaptak szavazati jogot.

Szerintem egyszerű a válasz. Az ember mindig harcos nép volt, akkor is harcolt, amikor csak elment az erdőbe fáért. Kik harcoltak? A férfiak. Ők voltak az erősebbek és náluk lettek a fegyverek is, míg a nők otthon maradtak a viszonylagos biztonságban. Ennek a biztonságnak azonban ára volt: a harcos többet kockáztatott, így több joga is lett. Ki döntött a több jogokról? A harcos. Tudod, akinek lándzsa volt a kezében, nem fakanál. Innentől nem nehéz kitalálni, melyiknek nagyobb a meggyőzőereje.

Ahogy a harcosok egyre szelídültek, egyre jobban kezdtek hasonlítani a nőkre. Végül annyira hasonlóvá váltak, hogy előkerült az ötlet: miért ne legyen a két csoport mindenben egyenlő? Akkor rájuk lehet testálni más feladatokat is és el lehet küldeni őket pénzt keresni és adózni. Ha pedig dolgoznak és adóznak, akkor költekeznek is, tehát pörgetik a gazdaságot. Sőt, a mai modern fegyverekhez már nem kell hatalmas izomerő sem, szóval a jövő háborúiba már nőket is be lehet sorozni. És így lettek a nőkből is harcosok.

A nemek között ősidőktől fogva kialakult egyfajta helyzetfüggő szemlélet és bánásmód, a végzendő feladatokat is beleértve.

Arra már az őskorban rájöttek, hogy a férfiak izomzata, testfelépítése dominánsabb, így az erőt, ügyességet igénylő feladatokat nekik kell végezni, a nők biológiai sorsa, amely a gyermekek szülésére és ellátására predesztinálta őket, pedig a családi életben való munkákat osztotta rájuk.

Van persze ügyes és erős nő is, de még ma is szétválasztják a sportokban is a férfi és női számokat, hiszen többnyire ugyanabban sportágban a nők esélytelenek a férfiak fizikumával szemben.

Volt viszont mindig is egy terület, ahol a nők vannak előnyben, ez pedig a szépségük és az értük való rajongás viszont a férfiak kötelessége. A lovagkor egy szélsőséges imádatot fejlesztett ki ezzel kapcsolatban, férfiakról sosem zengenek olyan ódákat, mint a nőkről és ez megmaradt az udvariassági szabályokban, így talán van bizonyos kompenzáció a nőkkel szemben.

Teljes egyenlőséget szerintem a nők sem akarnak, van egy csomó szakma például, amit eszük ágában sincs végezniük, nem sok lakatos, vagy bányász hölgyet lehet találni, meg még ezen kívül is lehetne sorolni, ahol igencsak eltolódott a nemek aránya.

Annyi bizonyos, hogy sokáig a két nem iskoláztatása is különböző volt, mivel eleve különböző feladatok végzésére szánták őket, de ha ugyanolyan képzésben részesülnek, akkor ők is ugyanolyan jól teljesíthetnek a legtöbb területen, ahol nem feltétlenül fontos a biológiai testfelépítés különbsége, de erre csak a liberalizáltabb társadalmakban jöttek rá.

A konzervatívabbá tévő tényezők, mint például a vallások,igyekeznek megőrizni a régi hagyományokat, szokásokat és értékrendet, de azok az apák, akiknek lányaik is vannak, tudják, hogy a nőket is megilletik ugyanazok a jogok, amiket a férfiak bírnak, mert ugyanolyan értékes munkavégzésre képesek néhány kivételtől eltekintve.

9

Többek között arra mentek vele, hogy dolgozhatnak, lehet önálló jövedelmük, így elő tudják teremteni a saját megélhetésükre valót. Nincsenek anyagilag kiszolgáltatva a férfiaknak, nem csak akkor lehet fedél a fejük felett és nem csak akkor vannak meg a létfenntartáshoz szükséges dolgaik, ha felnőttként vagy az apjuk, vagy már a párjuk "eltartja" őket.

Mivel képesek az önfenntartásra, nem kénytelenek sem megalkudni a párválasztásnál, sem benne maradni egy fizikailag és/vagy lelkileg bántalmazó kapcsolatban azért, mert nem lenne hová menniük, nem tudnák maguknak és a gyereküknek, gyerekeiknek az életben maradáshoz szükséges dolgokat biztosítani.