Kinek mi a tanulság Kain és Ábel történetében?

Mi emberek vagyunk a másik ember farkasai.

Csakis úgy lehetünk jobbá, ha idejében felismerjük azt, aki nekünk fog támadni.

Az az érdekesség, hogy Isten Ábelt és Káint megkérte áldozat felajánlásra, de Ádámot és Èvát nem. Pedig pont az első emberpár vétke miatt szakadt el az ember Istentől.

A gond az volt, hogy az ember nem szolgálhat két urat egyszerre. Ádám és Éva a bűnbeese miatt már Sátán is jogot formálhatott az emberpárra a származási kapcsolat folytán: "Sátán az atyátok".

Ha Isten Ádámékat arra kérte volna, hogy áldozatot ajánljanak fel, akkor azt Sátán is magának követelte volna. Úgy nem lehetett volna a felajánlott áldozat teljesen Istené.

Isten Ádám és Éva gyermekeiben tudta szétválasztani csak a jót a rossztól. Így szimbolikusan Káint a rossz oldalra helyezte, mert ő volt az elsőszülött, Ábelt pedig a maga oldalára. Ez nem jelentette azt, hogy Káin rosszabb lett volna. De számára nagyobb elővigyázatosságot követelt meg az áldozat felajánlása. A Bibliai történetekben Sátán mindig az elsőszülött gyermekeket követelte magáénak. Az elsőszülöttségi jogot először Jákob és Ézsau kibékülése állította sikeresen helyre. Innen indul a kiválasztott nép eredete is.

Tehát Káin és Ábel története ezek alapján több tanulsággal jár. Ezek például:

Isten mindig tiszteletben tartja az ember felelősségét, abba nem avatkozik bele. Ott Káinnak felelőssége volt, hogy Isten figyelmeztetésére hallgasson. A jelek szerint nem tette.

Isten akarata mindenképpen megvalósul. Ezért Ábel helyett Isten "Szetet adta", hogy ő lehessen Ábel helyett az ősatyja Noénak.

Továbbá, az életünkben mindig szét kell választanunk a jót a rossztól.

Ezenkívül mindig keresnünk kell az Ábel-típusú embereket az életünkben, akiket tiszteletünk, követhetünk minden rivalizálás nélkül. Ezeken a módokon keresztül közelebb kerülhetünk Istenhez.

Ha Ádám és Éva teljes szívéből imádta volna Istent, akkor figyelmeztetését megfogadták volna és az imádat okán nem hallgattak volna a kígyót jelképező Sátánra.

Az áldozatban Isten imádatának az aktív tárgyszerű adomány kifejezése a fontos.

Az imádat olyan szeretet, ami vakon, azaz magyarázat nélküli teljes és maradéktalan elfogadást jelent. A logikus az lenne, hogy a háziállatot ne öljük le, hanem saját magunknak tartsuk meg.

Ábel áldozata a lemondás gyakorlása. Egy akkori időkben nagy értéket, egy háziállatot áldozott fel.

Káin fukarabb volt, növényt áldozott, tehát kevésbbé imádta Istent. Ez a kevesebb imádat újabb bűnhöz vezetett a testvéririgység gyilkosságához.

A bűn áteredt Ádáméktól, és újabb bűntipusokat kreált. az embernek ugyan Isten általi kijelentés okán az embernek adta az összes állatot, de azt nem mondta hogy az embereket is.

"Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog."

Ezért Ábelnak volt joga kioltani az állat életét, de Káinnak nem volt joga az ember életét kioltani.

Ha tehát ahogy Krisztus kérte oszd szét a vagyonodat a szegények között azt jelenti, hogy annyira megbízik Isten jóságában, és igazságosságában, hogy szegénnyé teszi magát, hogy Istenre bízza magát, sorsát az aki áldozik, mert bízalommal van Isten felé. Tudja, hogy áldozatát valahogyan visszaadja Isten.

Igen ám de az emberek azt gondolják Isten nem védte meg Ábelt. Ha Krisztusra gondolunk Istenem miért hagytál el engem, akkor Krisztus feltámadásával és Isten jutalomosztásával: én kaptam minden.... Akkor Isten igazságszolgáltatás úgy tűnik halálunk után történik.

Az áldozat, bizalom Isten igazságosságában is.

Én nem vagyok vallásos, de szoktam néha olvasgatni a Bibliát.

Erről a történetről az jutott az eszembe, hogy akkor, az ősidőkben is olyan volt a világ, hogy az egyik munkának nagyobb volt az értéke, a másiknak meg kevesebb, vagy szinte semmi, mert ugye mennyivel könnyebb volt Ábelnek a juhok mellett furulyázni, amíg szegény Káin látástól vakulásig izzadt, görnyedezett a földeken, de a szántóvető munkáját már akkor sem becsülték meg, még az Isten is fitymálta, holott sokkal fáradtságosabb munka.

Ilyen igazságtalan a világ, ha teszem azt valaki dalolászik egy kicsit, akkor dőlnek hozzá a milliók, a másik ember meg gürizhet a bányában, mégis lapos a bukszája, ezek szerint sosem volt ez másképpen, még ilyen ősrégi történetekben is megtalálható, mint a Biblia tanmeséi.

7-es, bátorítalak, hogy kicsit gyakrabban olvasd a Bibliát, lehet, hogy más színben fogod látni a dolgokat.

A haszonállat tartása ma sem furulyázgatásból áll, sok vesződséggel jár, abban az időben pedig még inkább így volt. Legfeljebb csak a népmesékből tűnik olyan könnyűnek.

Figyelmedbe ajánlom Jákób történetét. Ő 20 évig őrizte apósa juhait és kecskéit. Nem azért bízta rá az apósa, mert kímélni akarta, és valami könnyű munkát szánt neki. Épp ellenkezőleg. Jákób így beszél erről az időszakról:

"Húsz esztendőn keresztül szolgáltalak hűségesen! Amíg én viseltem gondot nyájaidra, a juhok és kecskék közül egy sem vetélt el, és a kosokat sem vágtam le magamnak. Amit a ragadozók széttéptek, azt nem vittem hozzád, hanem magamra vállaltam a kárt. Tőlem kérted számon még azt is, amit éjjel, vagy nappal elloptak a nyájból — én pedig nem vitatkoztam, azt is magamra vállaltam. Nappal a hőséget kellett tűrnöm, éjjel a hideget — még az álom is kerülte szememet! Így töltöttem nálad 20 évet, kemény szolgálatban éjjel-nappal. Szolgáltalak 14 évig, hogy feleségül vehessem két leányodat, és még 6 évig a saját nyájamért. Te pedig tízszer is megváltoztattad kialkudott béremet, hogy megrövidíts! Bizony, ha ősapáim Istene: Ábrahám Istene, Izsák félelmetes Istene nem lett volna velem — te képes lettél volna üres kézzel elküldeni ennyi szolgálat után! De Isten jól látta, mennyit szenvedtem miattad! Látta azt is, hogyan dolgoztattál, és múlt éjjel figyelmeztetett téged!”

És nyilván a földművelés is fáradságos munka. Szó sincs arról, hogy a kettő szembe lenne állítva, arról meg még úgyse, hogy Isten fitymálná az ember munkáját.

Ábel a juhaiból, Kain a termésből vitt ajándékot Istennek. Önmagában egyikkel sincs gond. Kain viszont csak adott valamennyit a gyümölcsből Istennek, Ábel ezzel szemben a juhok legjavát válogatta ki, és azt adta Istennek. Isten ezért csak az Ábel ajándékát fogadta el. Ő látta a szívüket is. Ábelnek fontos volt Isten, Kainnak nem igazán. Kain szívének az állapota később nyilvánvalóvá vált, amikor képes volt a saját testvérét megölni, aki neki semmit sem ártott.

Egy hasonló történet van az Újszövetségben is:

"Jézus látta, hogy a gazdagok hogyan dobják adományaikat a Templom perselyébe. Meglátott ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki csak két rézpénzt dobott bele. Ekkor Jézus azt mondta: „Igazán mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet tett a perselybe, mint bárki más. Mert a gazdagok a feleslegükből adtak, de ez az özvegyasszony nagy szegénysége ellenére mindent odaadott, amije csak volt, még a betevő falatjára való pénzét is.”

Isten ismeri a szíveket, látja mennyire vagy fontos neki. Ezért nincs sok értelme annak, ha valaki csak elmegy néha a templomba, és úgy érzi, hogy ezzel letudta azt, amivel "tartozik" Istennek. Isten ilyenre nem vágyik. Igazi kapcsolatot akar az emberrel, ahol az ember is beleadja a szívét.

Az, hogy

1 az áldozatnak szívből jövőnek kell lenni, ami valóságos lemondásbol áll.

2 az Isten imádata képes nagyobb áldozatot hozni

3 aki nem imádja Istent máris kísértés alá kerül (írigység, dűh, gyilkosság)

4 Krisztus egyetlen áldozatának előzménye, úgy szerette Istent, és az embereket, hogy feláldozta életét, hogy megváltójuk legyen.