Azok a szubkulturák, amiknek a képviselői "darkosként" hivatkoznak magukra mit értenek az alatt, hogy darkos? milyen szimbolikus vagy nem szimbolikus szerepe van a sötétségnek ezekben a szubkultúrákban?

[link]

Tudod! A gugli!!

[link]

"Black is a central part of communication within dark culture, symbolizing and representing a vast spectrum of elements this scene represents, within emotion, fashion, music, and general behavior. Among other things, it is a visual expression of feelings surrounding hopelessness, melancholy, darkness, and is moreover most significantly used as a reference towards grief and death."

A lényeg: reménytelenség, melankólia, sötétség, bánat, halál.

A darkos egy szinonimája lehet annak, hogy goth, ezt a kettőt szinonimaként szokták használni.

Többféle megközelítése lehet, dárkos azért, mert sötét színeket visel, ez a legkézenfekvőbb, de a legfelszínesebb értelmezése is.

Nem kell azt hinni, hogy ez a közösség meg akarja változtatni a világot, szükségtelen szentimentális magyarázatokkal előállni arról, hogy az ember látja a világban lévő rossz dolgokat és gyászolja a szépség halálát (mert ilyeneket is lehet találni szép számmal!), viszont van egy ehhez tartozó jellegzetes érzelemvilág, amit leginkább zenével lehet kifejezni (pl Tones On Tail, Drab Majesty etc.). A lényege az, hogy az ember megéli a negatív érzéseit is, ahelyett, hogy elnyomná őket, és próbál találni azokban is szépséget, építkezni belőlük, és így a tapasztalatok sokkal... Szélesebb spektruma nyílik meg előtte.

Tehát az egész filozófia lényege, hogy a negatívnak, rossznak ítélt dolgoknak is van létjogosultsága, és hogy merjünk ezekhez közel menni.

Darkos vagyok, mert még az alternatív zenei oldalon is az alternatív oldalt érzem az én világomnak. Értem ezalatt a post-punk, tradicionális gothic rock zenei világot, és nem csak a zenei kifejező eszközeik és a melódiáik, a rájuk jellemző hangzásvilág fog meg, hanem a mondanivalójuk is.

A legtöbb ember mindezt sajnos hajlamos kiforgatni. Soha életükben nem hallhattak meg egy Sisters Of Mercy vagy Cure számot sem, de máris megy a pálcatörő ítélkezés arról, hogy a dark-goth szubkultúra tagjai mekkora “okkultista huligánok”, vagy ellenkező esetben “divatdepis idióták”. Ha tisztában lennének a dark zene fogalmával, nem mondanák ezt.

Az emberek ma már “goth” jelző alatt mintha szándékosan nem azt értenék, ami valójában. Ebben természetesen nagy szerepe van annak, hogy különböző médiaproduktumok tele vannak olyan fekete ruhás “darkosnak” csúfolt karakterekkel, akik “sátánistának” meg “kis boszorkányoknak” képzelik magukat, és a “mélységes szomorúságuk”, vagy mi a sz@r miatt öltözködnek feketébe, de nem ez a valóság.

Az én esetemben, és a legtöbbek esetében a sötét öltözet nem depressziót, vandálkodást, vagy bármi mást tükröz, hanem egy fajta szembefordulást azzal a felszínes, rózsaszín mázzal, amit a világ áraszt magából.

Egyébként meg: nekem sokkal jobban bejön a sötét színek kifinomultsága, mint a csiricsáré színkavalkád, amit soha nem éreztem magaménak.

De ez független a zenei ízléstől és a szubkultúrától, mert mindehhez nem “kell” fekete markarát viselned.

Rápillantva a kulcsszavakra: a “darkosok” gyűjtőnév alatt két szubkultúra, a gothok és a gruftik említhetők. Sokan hajlamosak egy kalap alá venni, de valójában a kettő nem ugyanaz.

Az emo-k nem tartoznak ebbe a körbe. Ideológiailag és zeneileg is egyaránt mások. Ég és föld a két irány. Rájuk pl. sokkal inkább illik a már kifejtett “a mélységesen szomorú lelkiállapotom miatt öltözöm feketébe” szituáció.

Szerintem a dark egy olyan gyüjtő fogalom, egy olyan halmaz amibe több hasonló szubkultúra is bele illik. Pl a goth és a grufti de ide illik egy halom idependent ember is aki egyik szubkultúrahoz sem kapcsolódik szervesen. Zeneileg sokminden ide sorolható ami nem gothic rock pl darkwave colwave.

Igazából szerintem a világlátás teljesen egyén függő mindenki a saját maga számára fontos dolgokat hallja ki a dalszövegekből. Nekem pl rengeteg erőt adnak ezek a zenék és képes vagyok az erzelmeimet átventillálni rajtuk keresztül. Ja és nem vagyok egy kifejezetten depresszív alkat. Egyszerűen csak megnyugtatnak és kikapcsolnak a kicsit melankólikus dallamok vagy dalszövegek

Ahogy tapasztaltam az ilyesmi körökben mozgó emberek (most nem a felszínes rétegére gondolok mert sajnos az is van) sokkal nyiltabban álnak a tarsadalmilag bekövesedett értelmetlen tabukhoz. És ebbe bele tartozik az érzelmek negatívabb oldalanak a megértése és nyílt megélése és az ebből való épitkezés. De ez nem egyenlő az önsajnalatban való dagonyával.

Ennél többet szerintem felesleges bele látni az egészbe mivel mint irtam nagyon egyén függő. Alapvetően egy induvidálisabb fokuszú dolog az egész.