Mi az elfogadható magatartás ebben az esetben? 18 éves lány vagyok, nemsokára be kell adnom a felvételi jelentkezésemet. Eddig biztos voltam benne, hogy szociális munkás leszek..

: általában mindig megőrzöm a hidegvérem, a nagyon nehéz helyzetekben is tudok hideg fejjel gondolkodni.. Sok hajléktalannal beszélgettem már, jól megértettük egymást.

Amerre a párom lakik van egy cigány család is. A férfiak kb semmit se csinálnak abban a családban, van, hogy az egész napjuk arról szól, hogy kint ülnek a ház előtt, nézik a járókelőket. Én mindennap látom őket, már ők is kiszúrtak engem, többször beszóltak, ajánlatokat tettek nekem, sőt volt olyan, hogy gyakorlatilag csak arra vártak, hogy végre elmenjek előttük.

(hozzátenném, hogy én sosem provokáltam őket, és természetesen mehetnék másfelé is, de ez a legrövidebb útvonal, kb fél éve kénytelen vagyok elviselni a megjegyzéseiket).

Ma, amikor arra mentem láttam, hogy a fél család kint van az utcán anyáznak, és egy férfit vernek. Hárman verték, ketten csak nézték, illetve valamelyikőjük (gondolom a sok hatására) 3 ablaknak is betörte az üvegét egymás után. Egyszóval teljes volt a káosz.

Gyakorlatilag belecsöppentem ebbe, a legvadabb álmaiban se gondoltam volna, hogy ez meg fog valaha is történni. Az első gondolatom az volt, hogy oda kell menni, és segiteni a férfin, de nem mertem. Belegondoltam, hogyha közbeavatkozom, akkor megvernek engem is, én meg alig 50 kiló vagyok, nem tudok védekezni. Igy is féltem, hogy engem is megvernek, hiszen gyakorlatilag szemtanu voltam, igyekeztem nem feltűnően nézni őket, és minél gyorsabban elosonni. Amikor már biztonságban voltam ki akartam hivni a rendőrséget, de újfent nem mertem cselekedni. Arra gondoltam, hogy ki fogják találni, hogy én telefonáltam (hiszen gyakorlatilag "ismernek" már, és láttak, amint elmegyek előttük a verekedés alatt.) Féltem, hogyha rendőrt hivok legközelebb engem támadnak meg, vagy a páromat. Igy jobbhiján nem csináltam semmit, hazamentem, de azóta se tudok napirendre térni a dolog felett...