Miket jelent pontosan, hogy a kiskorúak az interneten veszélyeknek vannak kitéve?
Mindenhol folyton ezt a veszélyt emlegetik. Még soha nem foglalkoztunk ezzel párommal, de gyerekeket szeretnénk, és idővel jó lenne pár dolgot megismerni.
Az pl. OK, hogy sajnos pár kattintással el lehet jutni keresővel pornókhoz, és nem jó, ha a gyerek ebből (ismeri meg) akarom mondani ismeri félre a nemiséget.
Az is OK, hogy fórumokon, cikkek hozzászólásaiban sokszor a legszélsőségesebb vélemények keményen felülreprezentáltak, és sokan ott vezetik le verbálisan a tahóságukat (és gyakran a legsemlegesebb hírcikk alatt is képesek hozzászólók egymásnak esni). Ezt felnőttként, objektíven átlátva simán kezelni tudjuk, de egy gyerek érzelemvilágának esetleg árthat.
Az is világos, hogy pl. pontosan végig kell gondolnunk, milyen webáruházaknak adjuk ki személyes, banki adatainkat, hogy ne tudjanak csalók pénzt lopni tőlünk. A gyereknek még nyilván nincs erre jogi felkészültsége, átlátó képessége, na de nem is muszáj, hiszen még bankszámlája sincs. Majd amire lesz, addigra lesz hozzá esze is.
Az már csak hab a tortán, hogy ha banki e-mailnek látszó e-mail PIN kódunkat kérné, nem adnánk meg, hanem jelentenénk a rendőrségnek.
Mi nem vagyunk jelen közösségi oldalakon, de nem akarjuk majd gyerekeinket kategorikusan eltiltani ettől, és várható, hogy regisztrálnak valahova. Ez miben más, mint pl. egy sima fórumregisztráció? (Én néhány fiókot ismerek, ahova településünkről, volt iskolánk életéről töltenek fel képeket és írnak melléjük hozzászólásokat, erre használják.)
Én annak idején az iwiwen voltam felhasználó, akkortájt olvastam olyat, hogy nem jó, ha alkoholos üveg társaságában lefotózva kerül fel valakiről kép, nem fogják a munkáltatók díjazni. Ezen akkor jót nevettem, mert volt fenn két képem is borospohárral, egyik az elitgimis osztálytalálkozónkon készült, másik a munkahelyem karácsonyi buliján, amint elegánsan koccintunk mindannyiunk által szeretett főnökünkkel. :-) Na persze nem is a magunkfajta emberekre gondoltak itt, tételezem fel, hanem a lerészegedést kedvelőkre...
Hallottam arról is, hogy eltorzítja az ember világképét pl. a Youtube, amikor csupa olyan témájú videót ajánl fel a kezdőoldalon, amilyeneket már megnéztünk, és ezért azt hisszük, hogy ezekből áll az egész videómegosztó, ergo amit mi folyton látunk, biztos azt nézi mindenki más is, miközben nem.
Milyen, a fentieken kívüli további kockázatokat ismertek, illetve a fentieket ti hogy látjátok?
Tudtok olyan könyvet, netes kiadványt, amiből szülők számára kiderül, hogyan lehet minél sikeresebben felkészíteni a gyerekeket, hogy talpon tudjanak maradni az internet által behálózott világban is?
Bár nincs hatalmas tapasztalatom és még igazáán fiatal vagyok (15) de szerintem jó lehet meghallgatni valaki olyan véleményét is, aki már ebben nőtt fel. :)
Ha gyerek az internetet használja, előtte érdemes letisztázni sok dolgot, akár fiatalkorától kezdve.
Szerintem, amit leginkább használnak ma a tinédzserek és gyerekek az a TikTok, Youtube, Instagram és talán Snapchat.
Ha a megfelelő normákat nevelitek a gyerkőcbe, akkor remélhetőleg nem fog olyan trash és káros embereket nézni youtobeon mint például Bish Bharbie és társai.
Ha egy valóban intelligens személyről beszélünk, aki megfelelően érett is ahhoz, hogy képes legyen használni ezeket az oldalakat, akkor nem lesz belőle baja, ha belefut pár idiótába.
Amiről szerintem fontos beszélni, az a feltöltött képek, az üzenetváltás idegenekkel és meztelen fotók küldése/kapása.
Sajnos nekem is vannak olyan ismerőseim akik 12-13 évesen meztelen fotót küldözgettek magukról és, amikor a szülő elé kerültek a képek verést kapott a lány és persze sok mindenki megítélte elég rendesen. De ez a lány sem tanult a hibából és ez csak egy példa a sokból.
Úgyhogy a meztelen képekről szerintem létfontosságú beszélni. Valamint a pedofilokról, akik esetleg ráírhatnak a gyerekre, az ők helyén kezelésükről.
Valamint persze, fontos hogy ne mocskolódjon kommentekben vagy mások képei alatt.
Ne haragudj, ez igazán értelmetlen lett, mert próbáltam összesűríteni mindent. :)
Annyit még hozzátennék a dologhoz, hogy nekem ezeket soha nem mondták el a szüleim, ezekre én jöttem rá saját magamtól és bár nincs egyetlen olyan dolog sem, amire azt mondanám, hogy teljes kihatással lesz az életemre, van egy két dolog, amire kínosan elhúzom a szám visszagondolva, de ez még mindig a jobbik véglet szerintem.
De lényeg a lényeg, a gyerekek bár még sokat fognak fejlődni, de nem buták és le lehet velük ülni beszélni ezekről a témákról.
válasza:Szerintem nagyjából összefoglaltad.
- Pornográf, pedofil, stb. tartalom, ill. ilyen tartalmakat kezelő közösségbe való aktív bevonzás.
- Idegenekkel való olyan interakció, amiről rossz esetben a szülők semmit nem tudnak.
- Kontrollálhatatlan információforrás, tehát ha valahol hall valamit, a szülők nem tudják elmondani neki, hogy ez nem igaz, nem helyes, stb. Kb. a nevelés hatását megkerüli. (Ez persze óhatatlan, de az internet nagyon felerősíti ezt a hatást.)
- A gyerek nem tudja megítélni, milyen információkat szabad megadnia magáról, kiben bízhat, milyen adataival élhetnek vissza. Szélsőséges esetben súlyos pszichés hatása lehet. (Ld: [link] )
válasza:A közösségi oldalakon rengeteg veszélyforrásnak vannak kitéve a fiatalabbak véleményem szerint. Kezdjük avval, ami elsőnek nem tűnhet nagy problémának, de ha jobban belegondol az ember, egy igen fiatalt nagyon befolyásolni tudják pl. a különböző instagram modellek, stb. Maga a kinézetük, öltözködésük. Ilyenkor már könnyen kialakulhat az, hogy a gyereknek nem lesz önbizalma, mert látja a különböző emberekről a tökéletes képeket az interneten, és hát nyilván az internetre mindenki olyan képet posztol amit akar, a gyerek pedig elhiszi, hogy mindenki milyen tökéletes, csak ő nem. Mondjuk egyrészt az ilyet nem annyira lehet elkerülni, mert az ember az interneten mindenhol szembejön az ilyesmikkel, meg evvel a szülő nem is nagyon tud mit kezdeni, de szerintem ez is egy veszélyes dolog, a fiatalok nagyon könnyen befolyásolhatóak, hogy így kell kinézniük, ilyen ruhákat kell hordaniuk stb.
Az interneten sok ilyen ismerkedős oldal van. Konkrét weboldalak is amik erre valóak, és nem csak facebook és instagram. Érdemes a gyerekekkel megértetni, hogy rettentően könnyű hitelesebb kamuprofilt létrehozni, és nem szabad mindenkiben megbízni, mert sosem tudhatják, hogy kivel beszélgetnek.
Akkor igen, nyilván sok fiatal beleesik abba, hogy meztelen képeket kezd küldözgetni magáról.
Akkor van néhány szimplán "káros ember", akik megtalálhatóak a különböző közösségi oldalakon, akik egyszerűen nincsenek jó hatással a gyerekekre. Az első válaszoló által említett Bish Bharbie is ilyen. Nagyon nem örülnék, ha a gyerekem ilyen videókat nézegetne. Egyszerűen nem gyerekeknek való, meg aztán a gyerekek befolyásolhatóak, meg na. Nem kell ilyeneket nézniük.
Akkor vannak olyan sorozatok, ahol van elég sok meztelen emberke, meg néhány nem olyan diszkrét szex jelenet. De ezek a sorozatok nyilván nem csak ilyen szempontból nem valóak gyerekeknek, hanem a témájukat illetően sem. A lényeg az, hogy evvel azt akarom mondani, hogy érdemes figyelni, hogy mit néz a gyerek, mert igen, nem ebből kell megismerniük a gyerekeknek a dolgokat, pláne olyan fiatal korban, és elég sok ilyen sorozathoz, videóhoz elég könnyen hozzá lehet jutni az interneten.
Amúgy szerintem ettől az egész "az internet veszélyeitől" nem kell annyira tartani. Mármint, én is viszonylag fiatal vagyok, mondhatni ebben nőttem fel, és nekem sosem annyira mondták el az ilyen dolgokat, mert a szüleim nem annyira voltak otthon az ilyenekben, sőt, még most sincsenek. :D Viszont megvoltam magam is. Mármint, sosem csináltam semmilyen hülyeséget. Jó, mondjuk az is igaz, hogy mikor én 10 éves voltam, akkor még nem volt tiktok, meg ilyenek, most pedig a kicsik többségének is már van tiktokja, meg minden hülyesége. Az alapokat kell elmondani a gyerekeknek, szóval, hogy ugye sosem tudhatod kivel beszélgetsz egy közösségi oldalon, nem szabad privát adatokat kiadni másoknak, se felelőtlenül képeket küldözgetni idegeneknek, illetve, hogy amit az interneten látsz, az nem feltétlenül a valóság.
válasza:Az eddigiek valami álomvilágban élnek.
A legnagyobb veszély az, ha valami fórumon egy ember kifejezetten kinézi magadnak a gyereked, és elkezd vele beszélgetni.
Innen kezdve akármi is megtörténhet. Például a gyerek elmegy vele. Sose látjátok többé.
De olyan is van, hogy csak elárulja: a hét végen nem lesztek otthon.
4-esnek: köszönöm szépen nem élek álomvilágban, csak nem húztam el a válaszom az egyik legszélsőségesebb irányba.
Tény, hogy talán ez az egyik legdurvább kimenetele, amit leírtál, de attól még nem ez az egyetlen.
Okozhat egy gyerekben más is traumát, valamint olyan dolgokat is kipakolhat az internetre, ami később be fogja skatulyázni.
De már csak a viselkedését és moralitását is elcseszheti, ha olyan alakokat követ bármelyik oldalon, lásd a több ezer példát a trash "influencerek" oldalain.
1000 köszönet, hogy megosztottátok saját álláspontjaitokat, írhattok még bátran!
Sokat lehet belőlük tanulni. Sok mindenben én is, mi is gondoltunk az általatok leírtakra is, de magamtól nem biztos, hogy jól le tudtam volna írni, mire is gondolok. És látom, hogy vannak olyan közös "metszetek", melyek majd' mindenkinél előjönnek, csak más-más megvilágításban.
És nagyon jó látni, hogy vannak, akik - noha egész eddigi életüket már ebben a "szép új világban" élték - ezzel együtt is Emberekké váltak, és világlátásuk a náluk idősebbekére hajaz. (Hiába, nem minden a virtuális tér, annak minden pozitív és negatív hozadékával, pláne, ha stabil, szerető családi, emberi kapcsolatok is körülveszik az embert. :-) Ez tagadhatatlanul nagy öröm.)
Azt hiszem, korábban is megvoltak a gyermek mentális fejlődésének buktatói. Csak régebben, amikor én voltam nagykamasz, ez úgy merült fel, hogyan kezeljük majd egyszer a helyzetet, ha a gyerekünk mindenáron kikönyörgi, hogy neki (is) kell a legújabb bugyuta divat szerinti ruhaféleség, füzetborító vagy éppen videojáték, csak mert Andrisnak / Zsuzsinak, meg úgy mindenkinek olyan van. Erről barátaimmal azt gondoltuk, ez főleg ott lehet gond, ahol a szülők maguk sem konszolidáltak, nem jut elég kisugárzás részükről a gyerek felé, és a gyerek tehetetlenül sodródik a kortárs közösséggel. Na meg persze minden gyerek megkívánhat ezt-azt, ami divatos, ettől nem dől össze a világ, ez természetes, mi sem voltunk mások anno, mégis felnőttünk, majd az élet úgyis adni fogja magától az arany középutat. :)
Szerintem a digitális korszak egyik eltérése a korábbitól, hogy - saját szubjektív megítélésem szerint - képernyő olvasásakor az ember mintha kevésbé lenne kommunikatív, mintha jobban belé fojtódnának a felmerülő gondolatok, képzettársítások, mint könyv olvasása közben. Ha ez így van, akkor kevésbé osztjuk meg a körülöttünk levőkkel, miről is olvasunk, mi mindent juttat eszünkbe az olvasmány. Ehhez jön még, hogy képernyőn gombnyomás kérdése csak a tartalom átváltása, becsukása, így a szülő kevésbé sejti, ha gyereke pl. nem a tanulnivalóval foglalkozik. És mindennek következménye, amiről 2-es írt, hogy kontrolláthatatlan információáramlás, ami a nevelés hatását megkerüli. (Kamaszkoromban volt, hogy ültem a heverőn, kezemben füzetem, benne a haverokkal közkézen forgó legutóbbi autósmagazin:), egyszer anyunál le is buktam vele:)))), de mindaddig nem nagyon számított, amíg iskolában hoztam a várt formát:) (lehet, hogy megnyugodott, hogy nem szexlap). Viszont mennyi jó baráti kapcsolatot eredményezett még az ezredforduló táján, hogy egymással cserélgettük az autós lapokat meg az átírandó CD-ket (régebben kazettákat is)!
A mai közösségi oldalas világban ez még azzal is fokozódik, hogy a gyerek nem csak konzervinformációkat kap, hanem tényleg oda-vissza áramolnak dolgok. Ez az a terület, amiről igazán se páromnak, se nekem nincs sok tapasztalatunk. Már úgy gondoltam, simán leélhetem életemet enélkül, de a gyereknevelés miatt lehet, hogy hasznosabb lesz egy-két alapfogalommal tisztába kerülni.
Az én tudatom valahol megállt ott, hogy van a Face, erre kedves 1-es, ezt az egyet pont nem is említed a toplistán (ha tényleg lekerült volna onnan, mondjuk elvadult cenzúrája miatt, hát nem fogom megsiratni :)), ehelyett említettél olyanokat, amikről csak most néztem meg neten, mi fán teremnek. :))) Hát tényleg van egy digitális szakadék már 10-20 év között is...
Amit az influencerekről írtok, ez kb. a Yt-csatornára feliratkozós dolog lenne, ez olyan, mint egy klasszikus politikai vagy női magazin véleményvezérének rovata. Csak míg egy újsághoz némi színvonal is kell (általában), hogy pénzt is kiadjanak érte legalább, addig itt ez vagy megvan, vagy nincs, tét nélkül vloggerkedhet bárki, akinek van rá ideje. Tény, hogy sok ingyenes gagyi tartalom tömegeket tudhat maga mellett, de ha fizetni kéne érte, már senki sem lenne vevő rá.
Félreértés ne essék, én is "visszatérő vendég" vagyok néhány Yt-felhasználó csatornáján, amelyik nekem tetsző tartalmat nyújt, pl. oldtimer-restaurálás, kisállattartás vagy zenei témában, de komolyan nem tudnék végignézni egy hordószónok bukott doktort vagy politikust, vagy ha mégis, hát kellő kritikával. Az általatok említett barbequeváról eddig nem hallottam, de amúgy jó tudni, hogy mai (és jövendő) gyerekek, kamaszok rá vannak ilyenekre harapva (mondjuk nem fogom fel, miért)...
Amúgy az én kamaszkoromban is voltak sztárok, akikért odáig voltam, bár én pl. 1-2 tehetséges előadóművészt tekintettem eszményi példaképemnek, és tehetséges+szép szintén zenész nőkbe voltam belehabarodva. :))
Több hozzászólásban felmerül a meztelen képek küldözgetése. Ez is tényleg ennyire össztársadalmi jelenség lenne?
Én egy kicsit ezt tovább finomítanám: jó, ha a gyerek önálló értékítéletéből különbséget tud tenni meztelen test, szexualitás és főleg rbanckodás között. Kérdés persze, milyen életkorban lesz erre alkalmas. Nem szeretnénk, hogy az emberi szervezet látványa úgy rögzüljön benne, mint ami valami traumatikusan rossz dolog, de az irtó ciki élethelyzetek vagy az erőszak áldozatává válás elkerülésére az egészséges önvédelemnek is idejében ki kell benne alakulnia.
Csak hogy szemléltessem a kontrasztot:
Talán 8 évesen egy képzőművészeti tárlaton emlékszem, amint szüleim próbáltak távol tartani egy helyiségtől, ahol egy aktkép is volt. De emlékszem, előbb értem oda, mint ők.:) A rokonok közt van művésztanár, aki aktrajzot is gyakoroltat művésznövendékeknek, és ez az emberi test természet adta szépségéről szól. Nem hinném azt sem, hogy a Fotózz weboldalon fennlévő gyönyörű aktfotók modelljei kényelmetlenül kéne, hogy érezzék magukat hátralevő életükben.
Ezzel szemben, egy műsorban beszélték régebben, hogy egy kiskamasz lány levélváltásba kezdett egy ismeretlennel, aki nemsoká sikeresen rávette, hogy webkamera előtt felsőruházatát levéve alsóneműre sztriptízeljen. Nagyjából annyira lehetett "meztelen", mint bármelyikünk nyaraláskor. Lényeg, hogy az illető a videót a lány iskolatársainak a rendelkezésére bocsátotta, aki a saját hülyesége okozta helyzetet, hogy egy ismeretlen kérésére világbohócát csinált magából, annyira kínosnak élte meg, hogy öngyilkos lett. Bizonyára szegény addig sem volt egy stabil lélek, ezért is volt kapható a megalázó performanszra, és valószínű, hogy rájátszhatott erre mindaz a lenézés, ami ezután társaitól, tanáraitól, szüleitől rá zúdulhatott.
Ebből is következik, hogy gyermekeink ne vonzódjanak a szemtől-szembe való kapcsolatteremtés helyett az internet kínálta opciókhoz, illetve a virtuális térben, név- és arctalanságban se dobják el kultúremberi mivoltukat, és a virtuális térben született kapcsolat inkább maradjon is meg a virtuális térben. Kivéve esetleg, ha pl. egy hobbi, egy sportág elhivatott művelőivel cseveg szakirányú dolgokról komolyabb szinten, ott szerintem bátran összejöhetnek személyesen is. De ezek azok a kérdések, amiben tényleg nekem sincs igazán tapasztalatom.
És szeretném megtámogatni 4-es utolsó mondatát is: A gyerek sokkal kevésbé fondorlatos még, könnyű belőle kiszedni, vagy magától is elkotyoghatja, mikor nem lesz otthon senki. Erről is mindenképp le kell vele ülni beszélgetni. Ez olyan, mint hogy ne nyisson ajtót idegeneknek, csak kicsit cselesebb kivitelben.
1-es vagyok
Gyönyörűen összeszedted az egészet. :)
Nagyon becsülendő az is, hogy akár gondoltatok is erre, még teljesen az elején a gyermekvállalásnak. Sokan erre sem veszik a fáradtságot és egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a témával.
Ilyen felfogással nem hiszem, hogy rossz útra nevelnétek a gyermeketek az internet használattal kapcsolatban.
De persze nem is kell ezt az egészet túlbonyolítani, hiszen a gyerekek nem buták, maguktól is fognak tanulni.
És bár úgy érzem, túl sokat írok, érdekel a téma (:D),ezért hozzátenném, hogy a túlzott ellenőrzés is nagyon rossz irányba vezet. A gyerekek mindig megtalálják a módját, hogy kijátsszák a szülőket ilyen esetben (és így talán még nagyobb galibát okozva saját maguknak, mintha nem fognák őket olyan szorosan), vagy esetleg később fog rajta kijönni a gyerekkora kontroll alatt tartása.
Úgyhogy, bár nem egyszerű megtalálni az aranyközéputat a túlzott ellenőrzés és a teljes ráhagyás közt, de nem lehetetlen. Bár az ha engem veszünk példának, teljesen rám volt hagyva mit csinálok a neten, soha nem ellenőriztek, tehát a jelek szerint így is lehet valakiből viszonylag normális valaki, de persze mindenhol vannak kivételek.
(és egy lényegtelen információ :D , tényleg direkt nem írtam a facebookot, mert szerintem annyira nem befolyásoló tényező már annyira az én korosztályomban például)
Kedves 1-es (vagyis 7-es),
igen, a túlzott kontroll nagyon nem jó, ismeretségi körben tapasztaltam, hogy amint a fiatal meg tudta már (éppenhogy) teremteni egzisztenciáját, szinte hátat fordított a szülőknek, és végül még inkább olyan lett, amilyennek a szülei nem akarták, hogy legyen. De lehet, hogy ez csak szélsőséges eset, noha így is elgondolkodtató volt. Végülis senki nem szereti, ha alapból renitens szabályszegőnek nézik, akit kontroll alatt kell tartani. (Pl. ha valaki titokban ellenőrizgeti párja híváslistáját, levelezéseit, az a kapcsolat már rég rossz.) Szerintem (bizonyos felügyelet mellett persze) a szülői szeretet és példamutatás, amivel megoldódhat, hogy a gyerek - alapértékeit illetően - viszonylag közel essen az almafához. :)
válasza:Az iskolai bántalmazás, piszkálás a szociális média segítségével bekúszik a gyerek hálószobájába.
Azt a csúfolást, bántást, megalázást amit az előző generációk az iskolában éltek meg, és délután az iskola falai között hagytak, a mai gyerekek 0-24 élik át.
Az internet hozzáférést ad olyan csoportokhoz, amihez egyébként a gyereknek nem, vagy minimálisan lenne hozzáférése. És ez az anorexia támogató csoportoktól a náci ideológiás csoportokig terjed.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!