IV. Béla idejében, a tatárjárásos menekülésénél természetesnek számított hogy mások azért adták az életüket harcban, hogy a király megmeneküljön?

Szerintem kérdezd meg tőlük.

Ez nem csak IV.Bélával lehetett így,hanem minden nemzetnél,minden csatában,mindig a királyt kellett védeniük,már ha nem volt olyan beszari a király,hogy kimerészkedett nézelődni,mert lehettett úgy hogy otthon a várában szöszmötölt,amíg más érte meg helyette harcolt,de volt amelyik beszállt ő is a csata közepébe,de ez szerintem ritkább volt,inkább arra szavaznék hogy több volt belőlük az otthonülő fajta.De most is ez van,nézd csak meg a testőröket,ők is a politikusokat,meg a gazdag,híres embereket védik,ha kell az életük árán is.De ott vannak a katonák,akik az országot,a rendőrök akik a biztonságot,a tűzoltók akik másokat és mások értékét,az orvosok akik az emberi életeket,mindenki védi a másikat,legelőször persze saját magát,de nem mindenki azért,mi is védjük magunkat és a szeretteinket,valaki egy idegent is,vagy egy állatot,egy fát,az értékeinket,azt ami számunkra fontos és értékes,stb.,védelem mindig is volt és mindig is lesz,a védelem fontos mindenkinek.

Elvileg igen, gyakorlatilag meg aztán előfordult olykor itt-ott, hogy a helyzetet kihasználva átpártoltak az ellenfélhez a katonák, hadtestek, akár egész országok is. De alapvetően amig a király él és fenyegetés alatt áll, addig neked kutya kötelességed a tőled telhető legnagyobb mértékben azon lenni, hogy az a fenyegetés megszűnjön. Ez akkoriban sokkal természetesebb volt, mint mai fejjel gondolnád. Akkoriban nem voltak pártok meg ilyesmik, nem volt külön állam és egyház, a király egy személyben volt a törvényhozó, az itélő és a végrehajtó is. A királyról vagy jót vagy semmit, és valóban közel szentként is tisztelték és alkalmasint az életüket adták a királyért.

Mivel a királyra fel kellett esküdniük a királyt választóknak, ezért az ő számukra erkölcsi kötelesség is volt. Más kérdés, hogy puccs, királygyilkosság stb. esetében utólag mindent ki lehetett magyarázni. Aki nem vett részt a királyválasztásban, az azt csinált, amit jónak látott.

Ha a király elesik, akkor az ország is elesik. Éppen ezért kellett annyira védeni.

IV. Béla nem volt túl népszerű, mert a nemeseknek nem tetszett a politikája. A legtöbb nemes el sem ment a csatába emiatt. Aki ott volt, az tényleg azért volt ott, mert közel állt a királyhoz, vagyis erős támogatója volt. Ilyen helyzetben nem meglepetés, hogy megvédték Bélát.