Mit gondoltok Franciaországról, az ott élő emberekről, és a nyelvükről?

A francia nyelv a mi nyílt kiejtésű retorikánknak szokatlan, túl zöngés, túl orrhangon és kissé finomkodva beszélik, ezzel együtt kellemes hangzású a francia beszéd. (Van egy francia barátom, aki itt él, jól beszél magyarul, de raccsolva:))

A francia embereket kicsit irigylem a nemzeti öntudatuk miatt. Mikor Párizsban voltam, azt tapasztaltam, hogy nem bunkón, de kicsit lenázik az idegeneket, legalábbis éreztetik, hogy ott ők vannak otthon. Angolul, németül próbáltunk az üzletekben kommunikálni velük, mindent megértettek, de csak "fhansziául" voltak hajlandóak megszólalni.

Viszont!!!! Nem olyan búvalbszottak, mint magyarjaink. Ott sincs kolbászból a kerítés, de ennek ellenére nem olyan frusztrált idegbeteg népség, mint mi. Ott jobban érványesül az élni és élni hagyni elve. Nem akarják egymást megalázni, letaposni. Nem utálkoznak egymással.

Ahol én jártam, az Párizs, Eurodisney és Meaux.

Meaux-ban (mó) laktunk. Hihetetlenül hangulatos kis város, zegzugos utcák, szép székesegyház, életvidám(!) emberek.

Párizs: hát az a világ egyik legfantasztikusabb fővárosa. Hatalmas nyüzsgés, óriási sugárutak, a Champs Elysées fenséges. Többször sétáéltunk és buszoztunk is ott. Elegáns, reprezentatív. Jártam az Eiffel torony legfentebbi részében. Hát az a panoráma. Annyira pazar. Szavakkal nem lehet leírni, látni kell.

Tetszett a Louvre, órákig tart bejárni, voltam az Musée de Orsay-ban, ami egy régi pályaudvarcsarnokból lett kialakítva. Nem csak múzeumként, épületként is izgi. Megossza a nézeteket, de nekem a legjobban a Pompidou Központ tetszett, ez egy hipermodern épület, modern művészetek kiállításait rendezik benne. Az egész épület csupa üveg, csupa cső, kültéri lépcsők stb stb.

És nagyon tetszett, hogy a franciák nagyon szeretik kedvenc autómárkámat, a Porschét. Régiektől a legújabbakig jelentős mennyiségben résztvevői a forgalomnak.

Összességében azt ajánlom, egyszer mindenkinek látnia kell Párizst. Szegényebb nélküle az ember.

Második voltam. Ez így elég furcsa válasz volt, igazságtalannak vagy előítéletesnek tűnt :)

Én olasz nyelvet tanultam, és szívesebben választom az olasz kultúrát, és így vagyok az angollal is. Ha megnézek egy francia vígjátékot, sose tudok úgy nevetni rajta, mint egy angolon, vagy ha nézek egy francia szakácsot, sose tudja magát úgy megszerettetni velem, mint egy olasz.

De ezt nem előre határozom el, ez mindig így alakul :)

Én rajongom Franciaországért. A nyelvért, a kultúráért, a gasztronómiáért, zenéért, stílusért. Többször voltam már Párizsban, Nizzában, Marseilleben és imádtam ott lenni. A nyelv gyönyörű, beszélem már 6 éve, mára folyamatosan. Munkát is érdemes ott vállalni, de akinek nincsenek kint kapcsolatai vagy egy kis alapja, az könnyen válhat hajléktalanná sajnos. De aki beindul, az minden nehézség nélkül el tud éldegélni.

21L

Amennyire féltem tőlük (Franciák) annyira megszerettem őket!

Én kamionnal jártam hozzájuk, rajtuk keresztül és rengeteg hétvégét (péntektől hétfőig!) eltöltöttem náluk.

Minél kisebb a lakóközösség annál emberibbek:)

Karhaux Plouger (Bretagne) talán ötszáz fős de szót értettünk. La Courneuve (Páris) nem akartak megérteni!

A lényeg az,, hogy ott is emberek laknak!

Ha látják, hogy próbálsz a nyelvükön beszélni segítőkészek.

De az is igaz, hogy a náci Németországban nem volt akkora felsőbbrendűségi tudat, mint a francia emberekben:)