Hány évesen láttatok először holttestet?

5 évesen a nagymamámat.

Azután 16 éves koromtól nagyon sokat, egészségügyiben, kórházi gyakorlaton.

4-5 évesen megboldogult keresztapámat a temetésén.

Igazából fel sem fogtam.

Megdöbbentőbb volt mikor beláttam a hűtőházba a temetés után. Ott vártak a "többiek". Az kicsit bennem maradt.

45 évesen (Édesanyám hunyt el kórházban tavaly augusztusban.) Még most is NAGY-NAGY TISZTELETTEL ÉS SZERETETTEL gondolok rá... sőt, ezek az érzések még inkább erősödnek, ahogy múlik az idő.

Összesen NÉGY alkalommal tekintettem. Legszívesebben a boncteremből is kihoztam volna (kérésemre Velem jött két viszonylag jó kedélyű férfi ismerősöm, hogy kibírjam a legutolsó látványt.)

Az a gondolat ad erőt a folytatáshoz, hogy EZT A JELENLEGI VÍRUSHELYZETET már egészen biztosan nem élte volna túl. Talán belehalt volna abba a rettegésbe, ami most a világon zajlik.

Az a tény is bánthatta, hogy nem született unokája - eléggé összetett szempontokból kifolyólag.

Ui: nem elképzelhetetlen, hogy akár korábban is találkoztam ilyen jelenséggel (2 éves voltam, amikor a dédipapám elhunyt otthon, falun - állítólag nagy fájdalmakkal, sokáig jajgatott.) De erre már csak Édesanyám korábbi elmondásaiból következtetek.

Helyesbítek: összesen NÉGY(!) alkalommal tekintettem MEG.

6-os válaszolóval egyetértek: a haláltusát végigkövetni a legeslegrosszabb érzés! TIZENHÁROM ÉVEN ÁT(!) haldoklott valójában anyukám.

Folyamatosan próbáltam "menteni" - utolsó két és fél évben már ELÉG GYAKRAN SZÁJON ÁT LÉLEGEZTETTEM, annyira el akart távozni. (Bőven van gyakorlatom tehát...)

18 évesen. Lehetőségem nyílt megnézni egy hullaházat.

L