Aki utál Magyarországon élni vagy akár magát a magyar népet is, mi okból?

Rád csak az utolsó gondolat vonatkozik.

Ha utálod a népet, az országot, akkor miért vagy itt?

A 16 éves gimnazista fiamnak élnek már külföldön (volt) osztálytársai, az egész Unio már lassan olyan, mint egy nagy ország, annyira depolarizálódik.

Senkinek nem kötelező itt élni.

Bennem tizennyolc évesen merültek fel először olyan gondolatok, hogy nem szeretnék Magyarországon élni, és ezek az érzések csak erősödtek. Nem utálom Magyarországot (az nagyon túlzó kifejezés lenne), a kultúrát kifejezetten szeretem, de hogy itt éljem le az életemet, az egyre rosszabbnak hangzott.

A probléma gyökerét elsősorban az emberekben láttam. A szívemhez legközelebb álló emberek jelentős része (a családom, a barátaim, néhány tanárom) magyar, de itt találkoztam a legutálatosabb emberekkel. Szomorúan tapasztaltam, hogy az alapvető udvariasság például sokakból hiányzik. Például az már rég rossz, hogy nekem tizenhat évesen nagyobb vitakultúrám volt, mint a legtöbb politikusan. Sok országban voltam rövidebb-hosszabb ideig, de Magyarországon tapasztaltam csak, hogy mennyire kiguvad az ember szeme, ha napozik és mennyire ideges tud lenni valaki, ha elutasítod a közeledését.

A másik dolog, nem meglepő módon, a cigányság. Tudom, hogy rasszistának fogok hangzani, de szívem szerint az összeset elpakoltam volna egy lakatlan szigetre. A húgomat alsóban felpofozta egy cigány osztálytársa, az egyik fiút pedig kilökte az autó elé (szerencsére nem történt baleset). A végén még a szüleinek állt feljebb, de szerencsére elvitték a gyereküket. Tudom, hogy vannak kivételek és őket sajnálom is, amiért a többség miatt szenvednek, de egyszerűen borzasztó szinten leviszik az ország "színvonalát". Nyilván mindenhol vannak ilyen emberek, de Magyarországon túl nagy az arányuk.

Sose szerettem volna ott élni (és meghalni) ahol születtem. Szerettem és most is szeretnék új helyeket megismerni és utazni, mert számomra értéktelenné válik az életem, ha nem ismerem meg, hogy mi van a határon túl. Az, hogy elköltöztem az országból, az csak egy része volt a "felfedezőutamnak".

Kulturálisan nincs bajom Magyarországgal, fantasztikus művészeink és tudósaink voltak, akiknek mosolyogva gondolok az alkotásaikra. Ugyanakkor a magyarok életébe borzalmasan beleette magát egy folytonos negativitás, amit például az emberek hozzáállásán is könnyen látni lehet. Sokan mindig csak a rosszat nézik, és ez az életfelfogás nagyon messze áll tőlem, de nem is érintkeztem vele sokat, mialatt felnőttem.

Más népek kultúrájában sokkal inkább "magamra találtam", közelebbinek érzem azt a mentalitást és életvitelt, egyszerűen kényelmesebbnek. Amikor még Magyarországon éltem, mindig volt egy bizonyos vágyakozás bennem ezek felé a helyek felé, és mindig elszomorodtam, ha egy utazás végeztével ott kellett hagynom őket.

Érdekes mód hiába vagyunk ennyire központban és juthatunk el autóval annyi országban, mégis úgy éreztem, hogy el vagyok vágva mindentől. A helyek, a rendezvények, a versenyek, a lehetőségek, minden, ami érdekelt olyan messze volt. Visszagondolva ez elképesztően túlzóan hangozhat, de úgy éreztem, hogy el vagyok vágva a világtól.

A végzős évemben több külföldi egyetemre is jelentkeztem (magyarra is) és egyikbe felvettek, azóta kint élek és évente csak párszor jövök vissza Budapesten meglátogatni a családomat és barátomat Igazából ők az egyetlen hiányosságok a költözésem óta, minden mást jobbnak élek meg. Végigtámogattak (anyagilag és lelkileg) a tervemben és sose próbáltak visszahúzni.

Wales-ben élek, itt vagyok másodéves egyetemista, de most egy program keretén belül Olaszországban tanultam volna félévig ami "kicsit" elhúzódott és most jelenleg kint vagyok egy ismerősnél, de panaszra nincs okom. (Ha esetleg érdekelne bárkit, hogy hova mentem az országból.)

22/L

Az utálat az túlzás!

Kellene még pár dolog, ami az embert civilizálttá teszi, viszont a magyarok többségéből hiányzik:

-Polgári öntudat. "Szabadság, egyenlőség, testvériség". Egy valamire való budapesti meg vidéki nem testvére egymásnak, hanem esküdt ellensége. Egy valamire való fideszes és ellenzéki úgyszintén. Sőt, ha összeraksz két magyart, három felé fognak húzni, és egymás ellen fognak áskálódni.

-Annak az elfelejtése, hogy ami megszokott, az a jó. Ha a nagyapámnak jó volt a poroszos nevelés, hogy a XXI. században szükséges skillek elsajátítása helyett el kell énekelnie osztályzásra, hogy kárikittyom, akkor az unokámnak is jó lesz az.

-Bürokrácia helyett hatékonyság. Amerikában mindig el tudtam intézni úgy papírokat, hogy egy magát fontosnak gondoló állatfajta ne okoskodjon, hogy "itt nem jó, ott miért csak másolat van, amott hiányzik a HIVATALOS pecsét, és a mocskos édesanyámat, hogy még szamárfüles is az egyik lap, amit soha többet senki nem fog elővenni a fiókból". Ehelyett: Érthető, hogy mit akarsz? Érthető, akkor segítünk elintézni.

-A természet tisztelete. Az még hagyján, hogy nem ismerek olyan dohányost, akinek nem természetes a cigicsikk eldobása az utcán. Elmész sétálni a város széli erdőbe (akármelyik városról is legyen szó) és régi abroncsok, építkezési törmelék, egyéb

háztartási lomok hevernek szerteszéjjel.

-Igénytelenség, lepukkantság. Például építkezési törmelékek nem csak erdőszélekben fordulnak elő, hanem udvarok közepén is. Sőt, udvarok közepén előfordul hullámpalából összetákolt fészer, ahhoz hozzátoldott mellékfészer, és ahhol hozzátoldott mellék-mellékfészer.

-Saját magukra szintén nem igényesek az emberek: Magyarország az élvonalban van alkoholfogyasztásban, nyugtatófüggőségben, dohányzásban és elhízásban egyaránt. (Tudom, ezek közül az alkohol különösen menő, és a 130 évig élt öregapád is minden nap ezt megivott egy üveg kerítésszaggatót...)

-Lopás. Na nem volumenű lopások, hanem kisstílű, szánalmas lopások. Ügyfelekkel foglalkozom, és ha nem szólok, hogy majd kérem vissza a tollat, akkor soha az életbe viszont nem látom. Szállodákból "divat" hazavinni a törölközőt meg a mini barból a poharakat, "mer' nincs lebetonozva, akkó' lehet vinni". Aki betör a másik házába vagy ellopja a biciklijét, azt lehet mocskos cigányozni, de az senki nem zavar, hogy az orgazda, aki miatt megéri betörni pedig általában fehér magyar.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

"se hegyek, unalmas, egyhangú."

Gerecse, Bakony, Mátra, Pilis, Bükk. Ha ezek nem is hegyek, de lehet jókat túrázni. Tiszta felső szakasz, ártér, Duna - Dráva, Ó-Duna, Gemenc, Kiskunsági aranyfa, Kis Balaton, Duna-Ipoly, rengeteg forrás és hévíz Európában nincs máshol ennyi, Bükki fal, Aggteleki karszt egyedül álló állatvilaga, Fertőtavi lápban van olyan madár, ami egész világon csak itt költ, felső Rába, (Magyarország ezer arcú és a folyók birodalma).

"még a kapujuk elől sem szedik fel a szemete"

Nem kéne ugye eldobni a sok tücsöknek. Nem lenne mit feleszedni. Te azt utálod aki kapja a szemetelést, nem azt, aki csinálja? #victimBlaming

"munkáltatók szemétládák, mutyizva megy minden. Ismerős kell kb. mindenhez,"

Ez valós. Sajnos :( csak megerősíteni tudom.

"ott vág át minden mester, ahol tud"

EZ AZ IGAZI MÉTELY. És ami ezt hajtja. Sosem lesz vége, mert akit átvertek, az annyira el fog keseredni, hogy az elkeseredettség hajtja. Ami iszonyatosan rombol.

Magyarok meg vannak keseredve.

17/17 anonim ***** válasza:

"se hegyek, unalmas, egyhangú."

Gerecse, Bakony, Mátra, Pilis, Bükk. Ha ezek nem is hegyek, de lehet jókat túrázni. Tiszta felső szakasz, ártér, Duna - Dráva, Ó-Duna, Gemenc, Kiskunsági aranyfa, Kis Balaton, Duna-Ipoly, rengeteg forrás és hévíz Európában nincs máshol ennyi, Bükki fal, Aggteleki karszt egyedül álló állatvilaga, Fertőtavi lápban van olyan madár, ami egész világon csak itt költ, felső Rába, (Magyarország ezer arcú és a folyók birodalma).

Minden igenis közèpszerű, menj el az Alpokba vagy a tengerhez. Az itt költő madár meg egy vicc, ez az érv Mo. mellett????

"még a kapujuk elől sem szedik fel a szemete"

Nem kéne ugye eldobni a sok tücsöknek. Nem lenne mit feleszedni. Te azt utálod aki kapja a szemetelést, nem azt, aki csinálja? #victimBlaming

Igen, a kapum elől felszedem akkor is, ha nem én dobtam oda, mert a legalább a saját környezetemet tartsam rendben, nem?