Amikor külföldre költöztél, volt-e olyan hogy megtántorodtál, hogy visszamennél Magyarországra?

Elso ev a legnehezebb. Uj szokasok, torvenyek, egy rakas mindent el kell intezni es raadasul nem a sajat nyelveden.

Ha az elso even tul vagy utana mar konyebb.

En soha sem tantorodtam meg

Bár nem munkaügy, de témába vág.

Középiskola során töltöttem el egy évet (nem "csak" tanévet, június elején repültem) az Egyesült Államokban, Minnesota államban, Watertown városkájában, sporttevékenységem okán.

Nagyon jól éreztem magam, imádtak (ott én voltam az "egzotikum"), csupa remek embert ismertem meg és életreszóló élményeket kaptam.

Ettől függetlenül sokszor sírtam a honvágytól és vártam a hazaérkezést, ezért nem is vállaltam be +1 évet, pedig szó volt róla, ösztöndíjjal.

Európa más lett volna, manapság azért bárhonnan haza lehet jutni párhetente/havonta, sokszor olcsóbban, mint egy Budapest- Debrecen gonatút, de Amerikában bennem volt a tudat, hogy 1 év az 1 év.

Mindenki más, de én a szülővárosomban érzem csak otthonosan magam hosszútávon.

hát amikor a tartózkodási engedélyt csináltattam bécsben, nem mondom hogy nem vágytam haza a mi bürokráciánkba... de még ígyis jobban jártam a két tucat igénylőlapommal szaladgálva, mintha magyarországon maradok...

meg rühellek orvosokat keresgélni, otthon kb megörököltek engem az anyám által látogatottak, itt midnenre kell egy új és néha nehéz rendest találni, ha senki nem tud ajánlani ismerőseim közül...

Gyenge nyelvérzék okoz nagy nehézségeket,illetve a tudatalatti ragaszkodás a megszokotthoz,legyen bármennyire is rossz az.

3 hónap alatt nem tudtam munkát találni,ezért kénytelen vagyok hazamenni,mert nem akarok utcán csövezni.

Az elso nagyon szepen osszefoglalta, az elso ev valoban a legnehezebb.

Persze, mindig es mindenhol adodnak olyan szituaciok, hogy az ember seggreul. Csak az a nem mindegy, hogy kulfoldon fel is tudsz allni. Nekem sem fogdult meg soha a fejemben, hogy visszamenjek.