A középkorban itthon korábban is lehettek olyan költész-zenész művészlelkek mint később Balassi, vagy Tinódi, csak nem maradt feljegyzés róluk?

Szerintem biztosan volt rá példa.

Vagy megannyi legenda, szóhagyomány ami elhalt a háborúk vagy a feledések miatt.

Ott van például az "Ó Magyar Mária siralom" senki nem tudta a létezését, aztán mégis lett. És még mekkora eszmei értékkel.

Ezekbe jobb bele sem gondolni... (legalább is engem mindig elkeserít a gondolatuk).

A Középkorban a trubadúr és vágensköltészet volt a divat. Ezeknél a művészek ritkán nevezték meg magukat. Ott voltak még az egyházi alkotások is. Ezeknél sem hagytak hátra írót. Továbbá a legtöbb ilyen latinul íródott.

A legmeghatározóbb ok viszont az volt, hogy nem volt még nyomtatás, így az iratok csak nagyon kevés példányszámban voltak megtartva, ezzel csökkentve a megmaradás esélyét.

De amúgy Janus Pannoniusunkról még tudunk ma is (1434 - 1472).

[link]

"János volt a nevem, s Janus, ki e verseket írta!

Megmondom, ha netán, tudni kivánod okát.

Nem buta gőgből hagytam cserben a régi nevem, nem!

Tudna-e bárki különb s szebb nevet adni nekem?

Ezt hittem magam is s lásd, Janus lettem, amint a

Múzsa magához emelt s megkoszorúzta fejem."