A háborúkban a dezertőrökkel miért bánt szinte mindenki a legmegvetőbben és megalázóbban?

Mert cserben hagyta azt a "mindenkit".

Nem bántak így velük. A törvény nyilván igen, de az átlagember nem érzéketlen.

Pont azért bánt velük úgy a nép, mert se nem harcolt, se nem húzta meg magát, hanem lopott, fosztogatott, sarcolta a népet. Persze aki hazament, és el tudott bújni, arra senki nem haragudott, legfeljebb annyiban, hogy cserben hagyta a társait, akik vele szemben kiálltak az ellenséggel. Ám azért nem ilyen fekete-fehér a valóság, mert nyilván kortól és szervezettségtől függött a dolog. Egy középkori zsoldos nyilván nem bánt kesztyűs kézzel a néppel, hiszen nem a sajátjai voltak, akárhol is harcolt korábban. De mondjuk az Isonzótól vagy a Don-kanyartól dezertált magyar bakát nem biztos, hogy megvetették magyar honfitársai, ha hazajutott, legalábbis azután már biztosan nem, akik hallottak az ottani körülményekről. Aztán volt, aki attól félt, hogy őt is megbüntetik, mert segít egy szökevénynek, volt, aki meg sosem értette meg, talán nem is akarta megérteni, hogy a reménytelenséget hátrahagyva, inkább hazamegy a családjához a katona.