Hogyan eljem tul? Legaläbb biztato szavakat kerek.

Egy honapja vagyunk kint külföldön a barätommal, egy konyhän dolgozunk. Ö szakäcskodik, en mosogatok. Ö nagyon jol elvan, en meg csak szenvedek.

Elöször salätäkat csinältam, de ott nem maradtam, mert egy mäsik orszägbol erkezett vendegmunkäs mär egy honappal hamarabb ott volt, es ö mär gyorsabb nälam. De hiäba gyorsabb, ha mindent kontärul csinäl! Sok alapanyaga tiszta kosz, es ha valamiböl keves van, szinte eszebe sem jut ujat csinälni. Tegnap is visszaküldte a vendeg a salätäjät, mert igenytelen volt. Ugy csinälja, mintha disznoknak csinälnä. Szoltam a fönöknek, hogy ez igy nem er, mert igy persze hogy gyorsabb mint en. En meg az a tipus vagyok, aki mindent igenyesen csinäl, meg ha kicsit lassabban is. Adtak eselyt, hogy hätha gyorsabb vagyok näla, de ugy erzem, hogy kicsesztek velem, mert nekem nagyobb forgalomban(több saläta rendelesnel), kevesebb idö alatt több mindent kellett volna megcsinälnom. Az a mäsik csaj meg egy kis k..va... Apja koru szakäcsok taperoljäk mindenki elött. Most meg mosogatok napi több mint 10 oräba, ami a legszarabb, es kesöbb is vegzek mint a csaj, merthät ugye az több idö. Es rajtam röhög a barätnöjevel, hogy en dolgozok, ök meg henyelhetnek ha nincs rendelesük. Ha valamit helyere viszek, akkor is direkt az utamba ällnak, hogy veletlenul se tudjak elörebb jutni. Tegnap a läbam alä söpörte a mocskät, es mikor szolni mertem, szloväkul käromkodott räm van ket percig. A barätom meg nem erzi ät a problemämat, hiäba mondom neki, hogy lehetetlen annyi mindent a munkaidöm vegere elmosni.

Azt hittem, hogyha komoly vagyok, szorgalmas, es igenyes vagyok a munkämra, akkor megbecsülnek, es erreföl ezt kapom. Nem büdös a munka, ne ertsetek felre. Ez a földi pokol... :(