Miért kell, hogy egy uralkodónak házastársa legyen?

Először is, szeretném leszögezni, hogy nem csak Európára gondolok. Mert Európában szokás volt az, hogy egyik uralkodói család a másikba beházasodik pl. a Habsburgok, meg II. Miklós felesége egy német hercegnő volt, ráadásul az angolokhoz is volt közük genetikailag. A honfoglaláskor is külföldiekkel házasodtak a nemeseink. Ez a politikai házasság. De most nem erről van szó, ugyanis Ázsiában ez nem igazán volt jelen.

Tehát leszűkíteném a kérdést Ázsiára.

Ázsiában szinte mindenhol volt az uralkodónak ágyastársa,több is (hárem...), és volt olyan pl. Japánban, hogy az ágyastárs és a császár közös gyereke volt nem is egyszer az új uralkodó. Tehát nem is volt szükség arra, hogy a feleségtől legyen a gyerek. Mi értelme volt tehát a feleségnek?

Nem mellesleg, biztosan volt olyan, hogy egy uralkodó impotens volt vagy csak egyszerűen nem lett fiú gyerekük. Akkor pedig az uralkodó fiútestvére volt a trónörökös. Ezzel sincs nagy gond. Meg amúgy is, akkora családok ezek, biztos találnak örököst valahonnan, a családon belül. Na meg, hogyha az ágyastárstól is lehetett valakinek gyereke, akkor minek kellett, hogy felesége legyen?

Másik meg, hogy (még mindig Ázsiánál) az uralkodók azért szentnek számítottak. Tisztának. Ha már lehetett háremük, meg az arab országokban és Kínában és Thaiföldön több feleségük is az ágyasok mellett, akkor nem hiszem, higy a szexuális tisztaság, mint fogalom, elv, létezett a körükben. De miért? Hogyha egy szent istenség az uralkodó, akkor miért nem kellett szexuálisan tisztának lennie? Vagy ez csak a kereszténységben létezik??

Mindenesetre én nem értem.

Tegyük fel, hogy van egy aszexuális, aromantikus uralkodó. Azt mondják neki, hogy válasszon feleséget vagy parancsoljon, itt az ön felesége, ő lesz a társa stb. Az uralkodó meg gondolja, oké, legyen, de mit kezdjek vele?

Ilyen esetben mi értelme van? Ha nem is szükséges a feleség ahhoz, higy örököse legyen valakinek.

Miféle ideológia, elv áll emögött?