Mi az oka hogy a szerényebb anyagi körülmények között élő emberekből csak nagyon kevesen tudnak kitörni?

Ugye mondják hogy a berögződött családi minták meg társai. Na már most én nem mondom hogy annyira nagy szegénységből jöttem volna, de azért még is mindig érzékeltem hogy szerényebben élünk mint nagy átlagban a kortársaim családjai. De úgy álltam hozzá az élethez hogy én majd megcsinálom a saját kis szerencsémet, megmutatom a világnak hogy mire vagyok képes, én jól fogok élni. Aztán persze hogy semmi nem lett az egészből, hiába érettségiztem, szakmával mellé nyúltam, gyakorlatilag csak a szarevés ment mindenhol kevés pénzért. Lelkileg leépültem az egésztől, depressziós vagyok, kitörési lehetőséget nem látok...

De ugye vissza térve az alap kérdésre, úgy érzem megrekedtem abba a szerény anyagi élet színvonalba amibe a szüleim, és nem értem hogy mit csináltam rosszul, vagy mit kellett volna másképp.

Míg mondjuk olyan korombeliek akik pénzes családból jöttek, azok sokkal jobban elhaladtak az életben mint én...