Mit csináljak, ha amikor kilépek az utcára, az önbecsülésem eltünik?

Én is ugyanígy éltem évekig és nem segítettek mások bíztató szavai, maximum csak abban a pillanatban, utána elillant az egész, szemfényvesztés volt. Őszintén szólva ezen tényleg csak te tudsz változtatni. A hozzáállásodon múlik minden, a világnézeteden és az önbizalmadon. Hiába mondok én neked bármit, vagy bárki más hiába mond neked bármit is tudod jól, hogy nem éri el a kívánt hatást, nem leszel jobban tőle, mert továbbra is kínozni fog a gondolat, hogy "mindenki engem bámul".

Régen folyamatosan sztresszeltem amikor olyan társaságba kerültem ahol voltak ismeretlen emberek. "Mi lesz ha nem leszek nekik szimpatikus? Vajon kedvelni fognak?" Ehhez hasonló kérdésekkel ostromoltam magamat, hiszen olyan mértékben függtem mások vélemenyétől, hogy ha valaki nem szeretett, nem kedvelt és nem fogadott el akkor teljesen összetörtem, úgy éreztem nem vagyok eleg jó. Azonban kb 1-2 éve sikerült belátnom, hogy az önsajnálatba menekülni nem jelent gyógyírt ezekre a problémákra, ezért átértékeltem magamban mindent. Már nem stresszelek (annyira) amikor ismeretlen társaságba kerülök, hiszen ha nekem nem szimpatikus minden ember, akkor ilyen alapon én se lehetek minden embernek az. Ezután egy hatalmas fordulatot vett az életem és megtanultam kiállni magamért, az elveimért, a véleményemért és ez csodás érzés.

Stresszeltem azért is, mert sokan megbámultak, de ugyan mi értelme? Érdekel a véleményük? Másfelől pedig nem tudhatod, hogy miért méregetnek téged, az is elképzelhető, hogy szimpatikus vagy számukra vagy éppen tetszik nekik a ruhád. Ne parázz rá, lesznek mindig negatív emberek, akik nincsenek megelégedve önmagukkal és ezt másra vetítik ki, olyan formában, hogy trágár megjegyzéseket tesznek rá, mert tudod ha nem ítélkeznének még a végén hasznos dolgokkal kellene foglalkozniuk. Tehát ne ez határozzon meg, ne engedd, hogy negatív irányba fejlődjön a személyiséged néhány ember miatt. Fordulj el, menj arrébb, de még jobb ha kihúzod magad és szimplán tudomást sem veszel róluk, mert nem érdemes ilyen emberekre vesztegetni az idődet, nekem aztán elhiheted.

Remélem hasznosnak bizonyulnak számodra az elveim (és mások számára is), de tudom, hogy ezzel nem segítettem semmit, ne is tagadd. Azonban mutattam egy kiutat ebből a káoszból, de az a te döntésed, hogy hogyan élsz vele.

Ha érdekel a színészet és szeretnéd magadat kipróbálni benne akkor mi akadályoz? Mi lesz ha nem sikerül és azt mondják, hogy sajnos nem nyerted el a tetszésüket? Összedől a világ? Talán máskor már nem teheted próbára magad? Egyáltalán nincs ezekről szó. Igenis állj oda és mutasd meg, hogy mire vagy képes, mert ha állandóan elmulasztod a lehetőségeidet, és nem adsz teret az álmaidnak akkor tönkreteszed magad. Ugyan kit érdekel ha elbuksz? Felállsz, gyakorolsz majd újra és újra megpróbálod ameddig nem sikerül.

Hidd el, hogy nem csak abban a gimiben van drámakör, ha ott nem sikerül úgy ahogy mások elvárják akkor ne szomorkodj hanem vedd figyelembe mit rontottál el ( akár meg is kérdezheted a zsűrit) és javíts magadon utána pedig vesd bele magad újra. Sikerülni fog én bízok benned!

Első válaszoló voltam.

Az a helyzet, hogy ha pl. ilyen önmegváltó könyvekkel, motiváló videókkal akarsz jutni valamire, az nem meglepő módon vakvágány. Te is tapasztalod, hogy nem megy, hogy akkor mostantól így meg úgy gondolkodsz. Azért nem megy, mert ennek az egész parádnak van egy gyökere, oka. Amíg az fennáll és Te csak magát a parát próbálod eltüntetni, az csak újragenerálódik minduntalan, hisz kiapadhatatlan forrásként buzog az ok. Hiába magyarázod magadnak, és ésszel fel is fogod, hogy ez az egész csak a Te fantazmagóriád és mit érdekeljen különben is, hogy ki mit gondol. Biztosan érzed, hogy ha még teljesen rá is látsz erre, azért valami még mindig fojtogatja a torkodat.

Az eléggé valószínű, hogy gyerekkorodban nem kaptad meg azt a figyelmet, ami most egy nagy biztonságérzetet és önmagadba vetett hitet generálna benned. Nem vagy ezzel egyedül, nagyon kevesek mögött állt olyan tudatos és elkötelezett, szerető családi környezet, ahol ez kifejlődhet egy kisgyerekben. És bármennyire fájó, még a felnőttkor hajnalán (de még bőven a felnőttkorban is) azok a dolgok fognak gáncsolni, amik gyerekkorunkban félresikerültek. Mondhatni pontosan itt érik be a "gyümölcse" a szülői hozzáállásnak, hiszen az önállósodással kerülsz egyre inkább olyan szituációkba, ahol önmagadra kell számítanod és így élesben kell kipróbálni azokat a dolgokat, amiket öntudatlanul elsajátítottál otthon. A kulcs ott van, hogy ezek tényleg öntudatlanul rögzültek bizonyos környezeti tapasztalatok hatására és ma már annyira zsigeri szinten határoznak meg Téged, hogy akár azt is hiheted, hogy ezek veled született dolgok. Pedig nem azok. Ha foglalkoznál komolyan önismerettel, akkor ezek szépen mind napvilágra kerülnek, rálátsz, hogy mi az oka az érzéseidnek és azok onnantól elkezdenek elhalványulni. Pl. miért hagy el az erőd bizonyos szituációkban. Mondok egy példát: gyakran azért van ilyen, mert gyerekkorodban magadra hagytak hasonló szituban és eluralkodott rajtad a tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzése. És ez gyerekkorban normális, hiszen a gyerek tényleg kiszolgáltatott és tehetetlen lehet. De egy felnőttben már van potenciál, vannak eszközei, van önrendelkezése. De ha egyszerűen az adott helyzet mindig benyomja nála azt a gombot, ami felszínre hozza ezt a reakciót a tudatalattiból, akkor az mindig el fogja önteni, hiába tudja az agyával, hogy hülyeség.

Viszont van egy csomó féle pszichoterápia, amik mind igazoltan hatásosak az ilyenek felgöngyölítésében. Érdemes lenne kipróbálnod. Akár hagyományos, pszichológussal segített önismereti út, akár kineziológia, Hellinger (ezt sokszor hagyományos terápia mellett javasolják a terapeuták), még a pszichodráma is segíthet. Ritkán történnek olyan csodák, hogy az ember egy nap úgy kel fel, hogy "rájött az igazságra" és többet már nem parázik semmitől. Erre fölösleges várni szerintem, ha vannak igazoltan működő módszerek is arra, hogy az ember szépen kijöjjön ebből. Évekbe telhet, de megéri, hiszen teljesen új perspektíva nyílik előtted, olyan hátrányos "tulajdonságaid" tűnnek el, amikről úgy gondoltad, hogy velük kell élned örökké.