Nem tudom eldönteni, mit válasszak jövőre. Írnátok melletük és ellenük is érveket?

Szia!

Gondolom lány vagy. Nézd, az életet nem lehet így megtervezni. Lehet, hogy nem is találsz megfelelő partnert 26 éves korodig, akitől gyermeket szeretnél. Lehet, hogy az anyagi, lelki feltételek nem lesznek adottak. Lehet, hogy csak hosszas próbálkozás után jön majd össze, lehet az első után azt mondod nem kell több, teljes a család. Az is lehet, hogy 22 évesen már minden adott lesz, akkor pedig miért várnál éveket, az is lehet, hogy becsúszik a baba. Ezt most csak azért írtam le, mert nem tudhatod mi lesz, szerintem felesleges ezen kattognod, a gyerekvállalás az az a dolog, amit az ember nem tud kamaszként eltervezni. Ellenben a továbbtanulásodat igen, az alapján, hogy melyik szakma áll a legközelebb a szívedhez, hol tudod elképzelni a mindennapjaidat.

Állatorvos: Nekem nincs állatorvos ismerősöm, ellenben van egy kutyám, így tudom, hogy milyen szép pénzeket elkérnek. Még egy vizsgálat is (vagyis nem csinál semmilyen beavatkozást, nem csinál ultrahangot, nem ad gyógyszert, infúziót, nem vesz vért, stb) több ezer forint tud lenni. De persze gondolom a rendelő elindítása, fenntartása, az eszközök, gyógyszerek rengeteget elvisznek a bevételből. Viszont ez olyan, mint egy emberi magánorvos: meghatározhatod, hogy mikor rendelsz, így szerintem ez elég családbarát tud lenni. Magáról a munkáról nem tudok sokat, biztos nehéz, sok a kis kedvenc, sok a felelőtlen gazda, az állatok nem mondják meg mi a bajuk, saját rendelőt indítani és fenntartani költséges...De ha szereted az állatokat biztosan jó érzés velük foglalkozni minden nap. Fontos, hogy ne csak a cuki oldalára koncentrálj, rengeteg "undorító" dolgot is lát egy állatorvos. Az állatok gyakran hánynak, megy a hasuk ha betegek, súlyosabb esteknél, baleseteknél vérzenek. Sok állat nem bágyadt és elbújós lesz, ha fájdalmai vannak, hanem agresszív, akár meg is harapnak, megkarmolnak. A gazdik pedig várják a csodát, mintha az állatok csak valami rongybabák lennének, amiket meg kell varrni és kész... Állatorvosként dolgozhatsz kisállatokkal, elmehetsz hasznonállatokhoz vagy pedig foglalkozhatsz "egzotikus" állatokkal (pl. hüllőkkel). De nem tudom pontosan hogyan történik a szakosodás, egyáltalán van-e. Külföldre is kimehetsz a diplomával, ha jól tudom.

Orvos: Irdatlan hosszú idő, mire szakorvos leszel. Ha a terveid szerint alakulnak a dolgok talán előbb lesz gyereked, mint hogy szakorvos lennél, így pedig ugye a képzés még tovább húzódik. A szakorvos jelölt fizetése nem sok, de nem is vészes, ha egyedül vagy, de egy családot fenntartani...én nem vállalnám be. Ha azonban az az álmod, hogy orvos legyél, embereken segíts, érdekel a test működése, a hogyan-mikor-miért a szervezettel kapcsolatban, akkor megéri. Azt, hogy milyen szakorvos szeretnél lenni nem kell rögtön eldöntened, vannak olyan területek, ami extrém módon nem családcentrikus (a sebészet kb minden fajtája, aneszteziológia). Ugyanakkor vannak olyanok, amiket lehet akár magánban is csinálni, fix rendelési időben (pl bőrgyógyász, szemész, háziorvos), ezek azért családbarátabbak. A fizetés a szakterülettől, országrésztől (vagy országtól) is függ, illetve attól, hogy magán vagy állami szférában vagy. Az állami dolgozók bértábla szerint kapják a pénzt, erre rákereshetsz neten. Érvek, talán annyi, hogy ha ilyen típus vagy, akkor gondoskodhatsz, segíthetsz az embereken. Ellenérvek, hogy nem mindenki gyógyul meg, van aki meghal, maradandó károsodással él csak tovább, ezt pedig nehéz lehet feldolgozni (de függ a szakiránytól, hogy milyen betegségekkel találkozol, egy szemész nem találkozik sok haldoklóval). Vannak nagyon hálás emberek, akik piedesztálra emelnek, imába foglalják a neved, stb, de vannak akik le se sz*rják, hogy neked, mint orvosnak mi a véleményed, tanácsod, nem tartják be a kezelés lépéseit, pl. nem szoknak le a cigiről, aztán amikor legközelebb találkoztok, mert rosszabbodtak a tünetek, akkor téged hord el mindennek, amiért tüdőrákja lett. De ugyanez a diétával, mozgással, azzal, hogy mikor, mennyi és milyen gyógyszert vegyen be...Ellenérv lehet még itt is a sok "undorító" dolog, ezt gondolom nem kell részletezni. Előny lehet azonban, hogy el lehet vele menni külföldre, ahol jobbak a munkakörülmények, talán kicsivel megbecsültebb maga a tény, hogy orvos vagy, jobb a fizetés. Én úgy gondolom,hogy ha van benned egy késztetés, egy vágy, hogy orvos legyél, érdekel a biosz, a kémia, főleg az ember működése, akkor semmilyen ellenérv nem fog eltántorítani.

Tanár: A tanárok szerintem a társadalom egyik legfontosabb emberei (legalábbis annak kellene lenniük). Ők készítik fel a jövő generációját, keltik fel bennük a kíváncsiságot, segítik őket céljaik elérésében...elvileg. A rossz munkakörülmények, rossz fizetés, megbecsülés hiánya azonban (ahogy az orvosokat is) megsavanyítja őket, kiégnek, pár év után már csak nyűgnek látják a gyerekeket. Tisztelet a kivételnek, de nagyon sok alkalmatlan pedagógus van. Nekem ahhoz képest nagy szerencsém volt, 12 év alatt két rossz tanárom volt csak. A tanárnak nem csak tanítania kellene, hanem nevelnie is, és nem csak a tananyagot kellene átadnia, hanem az ő saját tapasztalatait, beszélgetnie kellene a diákokkal, megismerni az érdeklődésüket, felfedezni a rejtett tehetségüket, élvezetessé kellene tenniük a tantárgyat, a tanulást. Ha szereted a gyerekeket, jól tudsz magyarázni, szereted, ha sokan figyelnek téged, jó a beszélőkéd, érdemes lehet tanárnak menned. Ellenérv lehet, hogy sok szülő nem lesz a partnered, sőt hátráltatni fognak a tanításban, nevelésben. Sok gyerek akkor sem fogja szeretni a tárgyadat és téged, ha apait-anyait beleadsz, rosszalkodni fog, levegőnek néz, visszabeszél, stb. Előny, hogy gyerekbarát, vagy legalábbis ott a nyári szünet kb. fele, amikor a tanárok is otthon vannak. De ne feledd, hogy a tanároknak nem ér véget a nap, csak mert már délután 2kor kisétáltak a kapun: otthon még dolgozatot javítanak, dogát állítanak össze, ők is készülnek a másnapi óráikra, jegyeket írnak be (ez hosszabb idő, mint ahogy tűnik), beírják a hiányzókat, az osztályfőnökök pedig még ennél is többet adminisztrálnak, intézik a hiányzók igazolásait, közmunka papírokat, stb. Tanév elején le kell adjanak egy papírt az éves haladásról, óráról-órára lebontva, minden osztállyal. Ha feljebb lépnének egy szintet, portfóliót kell készíteniük... Nem csak a tanításból áll a munkájuk.

Bocsi, nagyon hosszú lett és nagyon össze-vissza, de így általánosságban nehéz írni hivatásokról.

Orvosis lány vagyok.

Kb 26 évesen fogod elvégezni az egyetemet, általános orvos leszel. Akkor el sem kezdesz dolgozni, hanem jön a baba. Ha összejön elsőre.

Ismerek olyan doktornőket akinek 3 gyerekekük van, kihagytak 8-10 évet. Ők egyáltalán nem bánják. Szóval később leszel szakorvos, de igazából mit számít? Egész életedben ezt fogod csinálni. (Bár a fizetés már más kérdés...)

Bár benne van, hogy később nem tudsz mindig ott lenni a gyereknek amikor kéne, ügyelet miatt, sürgős esetek miatt, de ez is függ attól, hogy mire szakosodsz, milyenek a kollégáid, főnököd. El lehet jól helyezkedni.

Bár én nem ilyen vagyok, szeretnék haladni a karrieremmel is 2 gyerek mellett, de úgy látom lehet gyógyítani és gyereket nevelni. De nem jelentem ki neked határozottan, hogy ezt a pályát ajánlom nagy család mellé. Főleg, hogy nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezed.