A mai fiatalok miért nem választanak piacképes szakmákat?

Nem tudom, milyen piacképes szakmákra gondolsz, de

1/ Az emberek kevéssé tájékozottak, sokakat a divat meg a hiedelmek mozgatnak. Elég egy büfészaknak hangzatos nevet adni (a lényeg, hogy szerepeljen benne a “menedzser” meg a “nemzetközi” szó), és a sok tájékozatlan tolong jelentkezni. Vannak öngerjesztő folyamatok is, például a nemzetközi kapcsolatok szak tényleg büfészak, mégis népszerű, mert az előző évek magas felvételi pontszáma meg a hangzatos szaknév megtéveszti a tájékozatlanokat.

2/ Sok piacképes szak egyszerűen nehéz, és/vagy alacsony a presztizse. Például az építőipari szakmáknál sokat kell cipelni, és le is nézik őket az emberek – egészen addig, amíg el nem kezdenek lakást felújítani, de csak 2040-ben tudna jönni a mester.

3/ Nehéz megítélni, mi a piacképes, miben van perspektíva. Változik a munkaerőpiac, az iskolai szakmák a valós szakmáknak a felét se fedik le.

1.: Mert a család sokkal büszkébb, ha a gyerek Büfé-Ruhatár szakos EGYETEMI DIPLOMÁT szerez, mintha azt kell mondani a szomszédoknak, meg kiírni a Fosbúkra, hogy villanyszerelő OKJ-t végez.

2.: Mert így a gyerek nem lesz "alkeszprolicsicskamelóstrógersenki".

3.: SOK ember szemében nem ember, akinek nincs diplomája. Sokan már a társkeresésénél is leköpnek, ha nem vagy ProfesszordoktorpéídzsdésMTAkutatótököm.

4.: Ciki a csajoknak azt mondani, hogy a kanijuk ács, mert a Katié informatikus, a Jolié meg sebész.

5.: Sokan azt hiszik, hogy a diploma = milliós fizu. Aztán nekik áll feljebb, mikor közlöm vele, hogy hiába informatikus, nálunk kap 350+jaffát. Ha nem tetszik, ott az ajtó!

Az, hogy nem kell a napon rohadni, megterhelni magunkat, házhoz menni stb... Aki pedig szakmunkás annak ezeket is meg kell fizetnie. Amúgy tényleg nem élnek olyan rosszul. Nagybátyám szobafestő és nettó félmillát kap (maszekba). Illetve még kávéval is megkínálják napjába háromszor.

Az én mentségem az, hogy a tégla pakolás nem női munka. Mi a tied? :D

Nagyon sokkan irták, hogy szakmunkásokat lenézik, és ezt tényleg igy van. Én pár éva ballagtam 8-bol és egyböl, mindneki mondta, hogy a szakmunka az nagyon otvar dolog.

A másik, hogy az szak.iskolákban nagyon sok a cigány, ezt minden rossz indulat nélkül mondom...

ma 09:57

Okkal is nézik le, és nem azért mert gáz szakmában dolgozni, hanem a roppant sikeres oktatási rendszer eredményeként a szakmunkásképző iskolák gyűjtőnek számítanak, és a gyerekek butábbik rétege kerül be ilyenekbe.

Nem kell azon meglepődni, hogy ilyen berendezkedés mellett ez így alakult, és valljuk be, van oka az embernek lenézni őket.

A szocializmusban azért nem nézték le a szakmákat, mert a szocialista állam kiemelten preferálta a "munkásosztályt", és pl. jobban lehetett keresni kőművesként mint doktorált értelmiségként. Mára azonban ez a dolog helyreállt, az intellektuális munkák – nagy átlagban, nem feltétlenül! – többet fizetnek.

Továbbá, ahogyan írják itt többen, szakmát lehet érettségi után is tanulni; de lehet érettségi HELYETT is tanulni, és a buta diákokat betolják szakmát tanulni. Az eredmény: rengeteg ostoba szakmunkás.

Pedig ez nem törvényszerű, vannak értelmes szakmunkások is, én is ismerek több tucatot, a legjobb barátaim között is vannak szakmunkások.

Szerintem Kérdező a normális ember nem nézi le a szakmunkásokat, én pl. a rendesen dolgozó mesterembert ugyanúgy megbecsülöm, mint egy rendesen dolgozó agysebészt. (Remélem amúgy, agysebésszel az életben nem fogok munka közben találkozni, míg asztalossal, hidegburkolóval, klímással, villanyszerelővel, autószerelővel nap mint nap.)

Ismerek több olyan párt is, ahol a férj vagy feleség magasan képzett értelmiségi, a párja meg szakmunkás. Van egy kolléganőm, aki multinál több diplomás osztályvezető, a férje meg asztalos. De nálunk is így van: a feleségemnek "csak" OKJ-ja van, én meg doktoráltam – és teljesen jól megvagyunk egymással, nagyon szeretem Őt.

Sok helyen a szakképzés tényleg ótvar... A mi városunkban van egy gimnázium és egy ipari iskola is és abszolút hozzák a sztereotípiákat, tehát a szakmunkásképzőbe nagyrészt csak azok mennek, akiknek semmi más esélye nincsen, lusták, buták, nem akarnak tanulni. Már általánosban is egyértelmű volt a megoszlás, hogy a rossz tanulók mentek szakmára, a többiek pedig gimnáziumba és onnan pedig a nagy része tovább is tanult. Én is emlékszem a volt osztálytársaimra, anyukám is pedagógus, vannak más tanár ismerőseim is, gyakorlati oktatók is és mindenhonnan azt halljuk/látjuk, hogy a többség csupán azért megy szakmát "tanulni", mert "jajj de jó, ott nem kell csinálni semmit" és minimális azon tanulók száma, akiket érdekel is a szakma, ténylegesen el szeretnék sajátítani. Az összes balhé, rendőrségi ügyek, verekedés stb. mind a szakmunkásképzőhöz köthető, folyton voltak drogok, mindenféle nem túl szép felvételek stb. Valamint sokan úgy is végeznek, hogy nem tudnak helyesen írni, sokan a szakmát sem tanulják meg normálisan, szóval azért az oktatás sem egy csoda. Régi, elavult módszerek, elavult technikák, eszközök stb., ez sem segít. Apukámnak van egy nagyon jó barátja, akinek a munkahelyére is járnak gyakorlatra a tanulók, várják a frissen végzetteket is és mindig panaszkodik, hogy kellene a jó munkaerő, de ezekkel a diákokkal nem tudnak mit kezdeni, mert fogalmuk sincsen a munkáról és csomó gépet ott látnak először, még hallani sem hallottak róla. A tanárok többsége is úgy áll hozzá, hogy ezek úgysem akarnak itt csinálni semmit, úgysem figyelnek, úgysem érdekli őket, ezért ők sem foglalkoznak velük. A felnőttképzés ugyanígy, ugyanott folyik, nem sok különbség van a kettő között. Na most egy szülő nem szívesen küldené a gyerekét egy ilyen környezetbe, ha a képességei alapján mehet egy jobb, normálisabb iskolába is, ahol tényleg tanul, nem bántják, nem keveredik bele nagy balhékba stb. Egyszerűen nagyon sok emberben benne van az, hogy ha van realitása annak, hogy valaki többre vigye, tanuljon stb., akkor azt meg kell próbálni és arra kell összpontosítani. Valamint az ember még felnőttként sem feltétlenül menne ilyen közösségbe pl. engem érdekelt a cukrászat és gondolkoztam rajta, hogy esetleg elmennék és megtanulnám, mert otthon sütögetek stb., de hátha egy képzésen többet is tudnak mondani, de végül nem mentem és valószínűleg nem is fogok, pont a fent leírtak miatt. (nem azt mondom, hogy minden iskola ilyen, de szerintem azért sokak előtt van ilyen példa, ami nem túl vonzó)

A másik dolog pedig az, hogy nő vagyok... cukrász, szakács, varrónő, eladó, most hirtelen ennyi jut eszembe... Ezek közül mégis melyik az a szakma, amivel nagy pénzeket lehetne szakítani? Szerintem egyik sem, ez inkább férfi szakmákra igaz pl. hegesztő, építőipari munkások, de sokszor ez is inkább csak vállalkozóként. Nem tiltja semmi, de azért a nők többsége ne fog ilyen szakmákra jelentkezni már csak azért sem, mert nem érdekli vagy nem bírja. Eleve jobb munkakörülményekre számíthat az, aki magasabb végzettséggel rendelkezik.

Másrészt pedig ott van az is, hogy az embert mi érdekli. Nem csak a pénzt, a kereseti lehetőségeket veszik figyelembe az emberek, hanem azt is, hogy mi az, amit szívesen tanulnának és amivel szívesen foglalkoznának.