Mit tegyek? Szeretnék egyetemre menni, de a pszichológián kívül nem hiszem, hogy bármi mást el tudnék végezni.

Nagyon előre szaladtál a fejedben. Ha a pszichológia érdekel, tanul pszichológiát ßs dolgozz meg érte, hogy a lehető legjobb tudásoddal elsajátítsd. Már az nagy segítség meglátásom szerint, hogy Bsc alatt támogatva vagy anyagilag, ez egy jó dolog aminek örülni kell. Sokan dolgoznak msc alatt, szóval az nem probléma.

Az álláskereséssel ráérsz egyetem után foglalkozni és törni rajta a fejed, de mindig vannak lehetőségei az embernek. Elárulom, hogy sokaknak a munkájuk mellett van "másodállásuk" is ami otthonról végezhető. Pl neten ruhák eladásával tudsz egy kis extrához jutni.

Ne keseredj el, mert az a legrosszabb, amit tehetsz és tarts ki amellett, ami érdekel, akkor is ha nem vagy a legtehtségesebb benne. A kemény munka meghozza az eredményét, és ha szorgalmasan tanulsz a legjobbak közé kerülhetsz.

"De nem tartom magamat elég önállónak és törtetőnek, ahhoz hogy ekkora túlképzettség mellett el is tudjak vele helyezkedni."

Én a helyedben először is elmennék egy pszichológushoz vagy coach-hoz és átbeszélném ezeket a problémákat. Így nem lehet pályát választani, hogy eleve a "törtetőktől" rettegsz, illetve hogy félsz az önállóságtól. Rossz hírem van: minden szakmában önállónak kell lenned, és mindenhol teljesítened ("törtetned") kell. És semmilyen papír, vagy szakma, nem mentesít az alól, hogy szembenézz az élet kihívásaival.

Védőnő esetleg? 8 félévből 6 vagy 7 félévben van pszichológia, és a munkához is szükséges.

A matek minimális, biokémián, biofizikán meg max gyógyszertanon van valamennyi.

Bár igen, védőnőként nincs meg a havi 200 nettó, sok helyen a 160 se. Bár pszichológusként se keresnél sokkal többet, hacsak nincs pénzed magánparxist kialakítani.

Első vagyok, bocsánat gy látom lehet kicsit jobban el kellett volna olvasnom, amit írtam 5kor helyesírás szempontjából... :D

Illetve még azt is hozzá szerettem volna tenni, hogy nem kell a diákhitelektől sem félni. Sokan nem látják opciónak és egyből elvetik a lehetőségét, de ha tényleg szükség van rá, akkor megéri felvenni. Illetve, ha tényleg jól teljesítesz, akkor tanulmányi ösztöndíj is jár, ami bár nem igazán elég egy hónapra, de mindenképpen segít.

Természetes, hogy a karrierút elején nincs önbizalmad. Mire fel is lenne? Ahogy tanulsz, fejlődsz, magad is jársz önismereti órákra, magabiztosabb leszel (és idősebb is). Ha ez az, ami igazán érdekel, akkor lesz helyed a pályán. Én is ezt az utat járom (úgy, hogy előtte mást csináltam) és megbántam, hogy nem itt kezdtem, már végeztem volna bőven.

Ha van kedved beszélgetni, akár a pszichológia szakról, akár önbizalomról, karriertervezésről, írj privit nyugodtan! :)

Ne add fel még azelőtt, hogy átgondoltad volna!

Szia! Én is hasonlóan gondolkodom, mint te. Nekem az a legnagyobb álmom, hogy pszichológiát tanulhassak, és később ezzel is foglalkozhassak. Viszont engem is elbizonytalanít a túlképzés.

Én is gondolkozom más szakon is néha-néha (nekem még a nyelvek szimpatikusak mint a tolmácsolás pl, de ez most nem fontos). De mindig pár perc után elvetem az ötletem, bármi is éppen, mert úgy érzem, hogy nem lennék boldog, ha nem tanulhatnám azt, amit tényleg a legjobban szeretnék.

Szóval a lényeg az, hogy akárki akármit mond arról, hogy nem fogok tudni elhelyezkedni ezzel a szakkal, én tudom, hogy igenis menni fog, mert kitartó vagyok és nem fogom feladni. Ez az álmom. Az egész életemet ezzel fogom tölteni.

Szóval ha tényleg neked is ez az álmod, akkor sok sikert kívánok és remélem, hogy jól fognak a későbbiekben alakulni a dolgaid!