A képpességeidhez mérten mennyire boldogulsz a szakoddal, mennyire tartod nehéznek?

Pszichológia

Semmi emberfeletti nincs benne. Nem voltam az osztály zsenijei között, de mindig jól tanultam, mert úgymond megtanítottak tanulni, én meg valahol élveztem is. Igazából arányos maradt a befektetett munka a teljesítményemmel. Ugyanúgy szépen nekiültem, mint gimiben, átnyálaztam, kiemeltem a lényeget, megmagyaráztam magamnak, nem volt benne semmi elvont, semmi "magas", semmi érthetetlen számomra, csak sokszor tömény volt. Nyilván gimiben több ideje van az embernek egy kis anyagra és jobban feldolgozzák neki, így kevesebbet kell olvasnia is. Viszont nem volt szerintem soha olyan pillanatom, hogy ez nekem sok, ezt az istenért sem értem meg, elértem a teljesítőképességem maximumát. Sem anatómiából, sem statisztikából, sem a szakmai törzstárgyakból.

Szóval szerintem békés és teljesíthető volt nekem ez a 3 év, csak meg kellett szokni a rendszerességet és az önállóságot. Ha nem vállaltam volna túl magam a szakdogámmal, most végeztem volna, de sajnos nem tudtam befejezni időben (alanyok híján), így jövőre marad a záróvizsgával együtt.:)

Jogos, az orvosi osztatlan.

Hát mindenkinek egyéni véleménye szerint.

Szerintem ez így van, más szerint nem. Ez így szép :)