Orvos legyek, vagy ne?

16 éves lány vagyok, most megyek 11. osztályba, szóval szeptembertől már fakultációim is lesznek. Sima általános gimnáziumba járok, nem vagyok tagozatos sem. A problémám az, hogy nem tudok döntést hozni a jövőmet illetően, mindig jön a "de mi lenne ha...".

Még márciusban kellett leadni a fakultációs jelentkezési lapot, amin biológiát és matematikát jelöltem meg, de ezt szeptemberben még meg lehet változtatni mindenféle következmény és vizsga letétele nélkül. Azért ezt a kettőt választottam, mert matekból jó vagyok, értem és érdekel, emiatt szeretem is. A biosz leginkább azért jött, mert más opció nemigen volt, a fizikát tiszta szívből gyűlölöm (ami inkább a tanár hibája mint a tantárgyé), valamint mérnök nem szeretnék lenni semmiképp sem. Ebből kifolyólag informatikát sem választottam, mert tényleg nem tudom elképzelni magam egész nap a gép előtt ülve, elég volt látnom a szüleim példáját. Plusz, a biosz is érdekel, főleg az embertan része.

Már akkor is felmerült a biosz-kémia párosítás, egy csomót görcsöltem rajta hogy mégis mi legyen. Végül azért maradt mégis ez a kettő, mert ez az ami érdekel, viszont a baj az, hogy ilyen emelt érettségikkel nem nagyon tudnék mit kezdeni a jövőben. A kémiát pedig azért nem vettem fel első körben, mert nem jövünk ki annyira jól, 4 év alatt 2 tanárnak sem sikerült megértetnie velem. Aki az utóbbi 2 évben tanított, borzalmas volt, az osztályom gyakorlatilag nagy ívben szart a tantárgyra és a tanárra is, szóval ő szépen lassan feladott minket és hagyta hogy puskázással átcsusszanjunk a dogákon. Hiába kedvelem mint embert, tanárnak tényleg szörnyű, se magyarázni se fegyelmezni nem tud, és sajnos 99% esélye van hogy ő lesz a fakos tanár. Végül a kémia záróvizsgámra magamtól készültem fel, 90%-os lett, és rájöttem hogy egész érdekes.

Az igazi problémám viszont az, hogy szinte ötletem sincs mihez kezdjek felnőttként. Azért mennék orvosira, mert szeretnék az embereknek segíteni. Előtte sokáig pszichológus akartam lenni, és még a tanári pálya is megfordult a fejemben, és végülis mindkettő szóba jöhet még mindig. Angolból idén érettségiztem le emelt szinten, szóval a kötelező tantárgyakkal nem lenne baj egyiknél sem.

Tudom hogy az orvosi hihetetlenül nehéz és időigényes, mind az egyetem mind pedig maga a hivatás, viszont úgy érzem hogy meg tudnám csinálni. Most a szünetben voltam a pécsi orvosi egyetemen egy táborban (középiskolások hete), és nagyon tetszett, tényleg érdekes volt szinte az összes előadás. Az egyetlen akadálya annak, hogy orvos legyek az az, hogy nem annyira bírom a vért. Persze, helyzetfüggő, de van rá esély hogy ezt ki tudják irtani belőlem? Ha ez nem lenne, nyugodt szívvel venném fel a bikém kombót. Hogy mennyire jön ez elő az sok mindentől függ, pl. egy elsősegély órán majdnem beájultam amikor arról beszéltek hogy a katonák a belső combjuk vénáit szokták felvágni ha elfogják őket hogy hamarabb meghaljanak, és az egyetlen szerencsém az volt, hogy mielőtt kirohantam volna levegőzni, mondta a csávó hogy "oké, szünetet tartunk". Viszont mindez kb délután kettőkor volt egy levegőtlen, szűkös szobában, kint kb 40 fok, semmi szél, és én aznap még semmit sem ettem/ittam. Ezek alapján lehet hogy az orvosi tényleg nem nekem való, viszont van egy csomó olyan ága, ahol nem nagyon találkoznék vérrel, plusz engem a kutatás is nagyon vonz például a genetika terén.

Így összességében tényleg tanácstalan vagyok, ha leadom a matekot akkor nagyon behatárolom magam, viszont ha így hagyom akkor ugyanez a kérdés fog felmerülni másfél és múlva is, csak az orvosi lehetősége nélkül. Egy másik necces opció pedig az lenne, hogy matek biosz fakultáció, és 12.-ben elmegyek egy kémia tanfolyamra ami az emeltre készít fel, ha jól láttam akkor a Semmelweis egyetemnek van ilyen képzése. Kérdés hogy rendes iskolai alapok nélkül mennyire lenne hatásos, és hogy meg tudnék e csinálni 3 emelt érettségit egyszerre.

Sajnálom ha hosszú és zavaros lett, tényleg nem tudom mit csináljak.