Mit érdemes továbbtanulnom? (gyógypedagógia, tanárképzés, szociális munka)

- sokat szorongok szociális helyzetekben

- nem jó a kommunikációm (az emberek néha képtelenek felfogni amit mondok)

- állandóan félek, hogy rosszul kezelek vagy megbántok másokat

- mindig bűntudatom van

Akkor alkalmatlan vagy a fenti munkákra. Keress egy pszichológust, és próbálj rendbe jönni. Ha sikerült, akkor gondolkodj azon, milyen pályán akarsz elhelyezkedni.

Ne várd, hogy más mondja meg hogy ezt te tudod-e csinálni vagy sem. Döntsd el, hogy mit szeretnél és ha megvan akkor csináld. Más emberek nem a te értékrended alapján fognak dönteni hanem a sajátjuk szerint az meg már régen rossz ha olyat csinálsz amit más talált ki.

Ha a gyógypedagógia vagy a szociális munka érdekel akkor döntsd el, hogy melyik tetszene jobban és csináld azt.

Embereld meg magad egy kicsit és vágj bele abba amit szeretnél.

A szociális munkához vagy a gyógypedagógiához nagy fokú elhivatottságra, magabiztosságra, kitartásra és szociális érzékre lesz szükséged. Valamint nem elég a "kezdeti lelkesedés". Itt folyamatosan emberközelben kell lenned. Fejleszthetők ezen tulajdonságaid, de nem könnyű, és a felsőoktatásban szinte csak önmagadat fogod tudni fejleszteni, nem nagyon vannak ilyen jellegű órák/önszervező csoportok.

Esetleg más szakokon gondolkodtál-e, mint pl. infó, gazdasági, nyelvek, jogi? Lehet, hogy neked az egyéni tudományos munka jobban menne, mint a konkrét "emberekkel" foglalkozó téma? Ha érdekel bármilyen nyelv és van is hozzá érzéked, én inkább most felnőtt fejjel visszatekintve nyelveket tanulnék, lehet jó szakfordító, tolmács vagy HR-es lehet belőled :)

Hali

Ha követed még a kérdésedre adandó válaszokat ,vagy más is olvasná!

Szoci munka, sajna a rendszer rossz! Nem tudsz senkin segiteni, mert nincs mozgástér! Lelkileg bedarál a rendszer. Csak akkor választandó ha hihetetlen empátia ,konfliktús kezelés kommunikáció tökéletes, van hol és hogyan töltödni fizikailag lelkileg!

Ha rosszul csinálod beletörsz, be dilizel, vagy agresszivvá válsz!

Gypé érzelmileg értelmileg fizikálisan sérült 60 alati iq alacsony eq val rendelkező emberekkel KELL! Foglalkozni, ő nem csak egy eset, hosszantartó foglalkozást igényel, jobban kell velük törödni mindt a sajáttal!

Tanár? Az a leg enyhébb a 3közűl , de a felelősség a tanáré hogy 10év mulva ő lessz a miniszter elnök, mit nevelsz a köjökből.

Ha mindenáron túl teng a segíteni vágyás el kell menni önkéntesnek ,sok tapasztalást ad.

Ezekwn túl. A pénztáros, a könyvtáros, a taxis, a recepcios, szobaszervizes, titkár/nő. Gyógyszerész, órvos... Számtalan hasonlo szakma létezik ahol empatikusnak nyitottnak (kellene) lenni.

[link]

Szerintem ez árnyaltabb dolog. Pl. milyen szociális helyzetek?

Én most végeztem gyógypedagógiát, már dolgozom is benne. A tulajdonságok egy része egy formában igaz rám, mégis úgy gondolom, hogy jó szakember vagyok/leszek.

Például: én szorongok szociális helyzetekben, de mondjuk főleg olyankor, ha nagy közönség előtt kell beszélnem... a mindennapi munkám nem érinti. Ezzel régebben komolyabb problémáim is voltak, de sokat fejlődtem, meg alapvetően az egész felnövés és felelősség is sokat fejlesztett.

Mondják nekem, hogy "a tanár, aki fél a beszédtől, az olyan, mint a tűzoltó, aki fél a tűztől" - úgy, hogy egy vizsgán láttak, elsőéves koromban. Nyilván nem volt releváns vélemény :)

Szerintem pl. a türelem, empátia nagyon fontos ebben a munkában. A kommunikációs készség is - de nyilván fejleszthető is. (Meg azért ha olyan területre mész, ahol specifikusan kell kommunikálni, azt tanítják is.)

Jól éreznéd magad vajon gyógypedagógusként? Az a helyzet is szorongással tölt el, amikor a fogyatékos gyermekkel/felnőttel lépsz interakcióba? Akkor lehet, hogy nem neked való valóban.

Nem tudom innen eldönteni, hogy alkalmas vagy-e rá, de szerintem nincs olyan ember, aki a képzés elején már minden képességében tökéletes gyógypedagógus. Nagyon sok minden önreflexió és önfejlesztés kérdése.

Szerintem nagyon jó ötlet az önkéntes munka, fogyatékos emberekkel. Azt biztosan segít eldönteni, hogy te hogyan érzed magad ebben a helyzetben (nyilván nem egy alkalomból).

A gyógypedagógiát lelkileg megterhelőnek tartják sokan, szerintem attól függ. Nekem nagyon sokat ad minden nap, de tény, hogy én is sokat beleteszek. Egy másodpercig nem bántam meg eddig soha.