Van olyan szak a bölcsészkaron, ahova reál tárgyakkal lehet felvételizni?

Nem létezik normális OKJ, úgyhogy ennyit erről...A "semmitérő bölcsésszakok" ezerszer többet érnek mint azok a "hú de szuper OKJ-k", amik nem szólnak semmiről, nem adnak semmit, egy betűt nem tanítanak és a diákok csak b@@sszák a rezet egész nap...A lényeg különben is az, hogy az ember olyat tanuljon és azzal folgalkozzon, ami érdekli és érez hozzá motivációt, ambíciót. De amúgy ja, persze, biztos rohadt jó pl. hegesztő lenne, ha azt sem tudja, hogy eszik vagy isszák és le se sz@ja az egészet...

Én is a pszichológiát mondanám, sokat kell tanulni, mert egy alapképzés nem elég, kell a mester és még vannak különböző módszerspecifikus képzések stb., de szerintem nem olyan rossz az. Nekem például van egy gyermekpszichológus ismerősöm, aki 13.000 forintot kér el egy óráért, de egyébként iskolák, vállalatok is keresnek pszichológusokat, de nyilván jövedelemezőbb, ha van saját praxisod, viszont ahhoz meg kell kezdőtőke és kapcsolatok.

6-os válaszoló vagyok.

Nem voltam buta a reál tárgyakhoz. Emelt matek-infós gimibe jártam és emelt fizikát is tanultam (hogy akkor én miért ezeket a tantárgyakat válaszottam azt mai napig nem értem, mert sosem szerettem őket...) , végig négyes-ötös voltam és kitűnőre érettségiztem. Már középiskolában is utáltam a reál tárgyakat (egyedül talán a matekot szerettem, de az infót és a fizikát is gyűlöltem), de tanultam mert jó jegyeket akartam és ezek a tárgyak is jól mentek. Ennek ellenére mérnöki szakra jelentkeztem, mert már akkor is az folyt a csapból, hogy "a mérnök a "jóisten", meg az informatika így meg úgy", "azzal majd halálra keresed magadat" stb. és mindenki ezzel győzködött, úgyhogy én beadtam a derekamat és jelentkeztem, fel is vettek, de ott álltam, hogy "mégis mi a jó francot keresek én itt?", mert tudatosult bennem, hogy igazából semmi érdeklődést nem mutatok a műszaki dolgok iránt és abszolút nem érdekel, nem akarok mérnök lenni. Úgyhogy inkább kihagytam egy évet és most igen, bölcsészettudományi karon tanulok, nyelvszakon. Nem érzem úgy, hogy nekem bármit is bizonyítanom vagy magyaráznom kellene neked vagy bárki másnak, de gondoltam, hogy ezt leírom, mert én speciel sokat tanultam ebből a helyzetből. Életem egyik legjobb döntése volt és örülök neki, mert így azt tanulom, amit akarok, amit szeretek és ami érdekel. A világ legnagyobb baromsága mások vagy a társadalom elvárásai szerint élni az életedet, mert abból csak egy van. Ha elpazarolsz éveket egy olyan szakra/szakmára, ami nem érdekel, semmi közöd nincsen hozzá, azt sem tudod mit akarsz vele stb., akkor azt örökké bánni fogod, mert azt az időt, pénzt és energiát mind fordíthattad volna valami olyanra is, ami érdekel, amit szeretsz és amiben el tudod képzelni a jövődet, amivel vannak céljaid.

Mikor én halasztottam egy évet, akkor engem is rengeteg traktáltak mindenféle szakmával, OKJ képzésekkel és szerintem soha a büdös életbe nem fogok rájönni, hogy ennek mégis mi van a hátterében....Soha nem értettem, hogy abból, hogy valaki inkább humán beállítottságú és nem érdeklik mondjuk a műszaki vagy gazdasági területek, abból miért következik egyenesen az, hogy biztos tök szívesen lenne mondjuk elektronikai műszerész vagy hegesztő vagy gépi forgácsoló vagy műkörmös vagy nem tudom mi? Hm? Ezt szerintem soha senki nem tudta még nekem megmagyarázni. Szakmát tanulni is csak akkor van értelme, ha érdekel és meg akarod tanulni, el akarod sajátítani, ugyanúgy ahogyan egyetemre is csak akkor van értelme jelentkezni, ha tudod, hogy azt szeretnéd. Ha a kérdező biztos lenne benne, hogy ő pl. asztalos akarna lenni, mert neki az minden álma, akkor azt mondanám, hogy "szuper, menjél és csináld!", mert akkor ő azt szeretné, tegyen érte és akkor örülni fog, hogy véghezvitte a terveit. Az sem egy utolsó szempont nyilván, hogy mekkora fizetésre számíthatsz, de szerintem hülyeség azért választani egy szakot/szakmát, mert "fú, azzal majd hülyére keresem magam", ha amúgy nem érdekel, mert lehetséges, hogy egy-két évig ezt élvezed és örülsz neki, de hosszú távon szerintem ezt nem lehet bírni. Én úgy gondolom, hogy csak akkor vagy képes éveken át jó minőségű munkát végezni és fejleszteni magad, tanulni, ha őszintén szereted a munkádat és érdekel, különben az ember nagyon gyorsan kiég.

Az pedig már egy másik szempont, hogy ahogyan a magyar felsőoktatással sem lehet dicsekedni, úgy a szakképzésre sem lehetünk büszkék. Én jót OKJ-ról még nem hallottam, csupán olyan véleményeket, hogy "semmi értelme, nem csinálunk semmit" és az összes OKJ-t végzett ismerősöm/barátom azt meséli, hogy órákon filmeket néztek, egy betűt nem tanultak, a gyakorlat pedig arról szólt, hogy egy félreeső helyen leültették őket egy székre, hogy addig se legyenek útban...Ez egy jó tanuló, szorgalmas, értelmes gyerek számára borzasztó. A kiszuperált, tapasztalt, rutinos, precíz stb., szakikra szükség van, de egy frissen végzett, tapasztalatlan, ügyetlen szakmunkásért nem fognak kapkodni, főleg, ha utálja is a szakmáját, nem érdekli és sz@&rt bele az egészbe, mert csak kényszerből csinálta...Arról nem is beszélve, hogy csomó OKJ-nak van egyetemi párja. Tetszik vagy nem tetszik (én sem tartom jó dolognak), de Magyarországon a legtöbb munkakör esetében elvárás a diploma, sokszor olyan pozíciókban is, ahol tök felesleges, úgyhogy igenis jól jön az a papír, még akkor is, ha valaki nem pont a végzettségének megfelelő pozíciót vállal.

Végtelenül buta ember az, aki az alapján dönt a jövőjéről, hogy mit írnak a hozzászólók...én senkit nem akarok rábeszélni semmire, csak leírtam a véleményemet és adtam egy tanácsot, ami számomra a legevidensebb volt, ahogyan mindenki más is tette. A kérdező pedig majd elolvassa őket, leszűri belőle azt, ami számára hasznos és majd meghozza a saját döntését.

Tanári?

Nálunk (elte) vannak ilyen hibrid szakpárokkal, hogy töri-biosz, magyar-kémia, matek-német, stb. Minden mindennel párosítható igazából.

Persze ha nem akarsz tanítani, akkor ne gyere tanárira, de érdemes ezen elgondolkodni. Magyar-kémia, vagy fizika-kémia, magyar-fizika szakosként lenne munkád.

Speciel én azt nem értem, hogy aki matekból nem jó, az hogyan lehet jó fizikából. A fizikában sokszor komolyabb számítások, levezetések vannak, mint matekból!

Legalábbis fizika szakra ne menj, mert bizonyos részekben a fizikában erősebb matekot tanultunk, mint matek szakon.

Eleve a differenciálegyenletek, a vektoranalízis, vagy a Bose-Einstein, Fermi-Dirac statisztikák, a termodinamikai parciális diffegyenletek, na meg a kvantummechanikai számítások a komplex operátorokkal... ezek kemény matekok. De még sorolhatnám.

#8-as vagyok.

Ez való igaz, amit a #9-es írt. Egyetemen durvább lesz a matek fizikán, de szerintem kémián is. Persze gimiben ezt még nem érzed.

Akkor magyar mellé vmi nyelv vagy a töri?

Mert matek nélkül nagyon nehéz lesz bármilyen reál dolgot csinálni (mérnök, reál szakos tanár, etc)