Gyógyszerészeti vagy orvosi?

A gyógyszerészeti nem könnyű, azonban köszönő viszonyban sincs az orvosival.

Szóval nem csak nehezebbnek tűnik, az is!

Igen, van túlóra(Azonban ezért fizetnek is.. és ne hidd azt, hogy kibírhatatlan. Dolgoztam már olyan diákmelóban, ami sokkal rosszabb volt egy átlagos napon, mint itt egy pörgős nap.

Jut a családra idő.

Sznobokkal a szak? Hol nincsenek?

Az rajtad múlik, hogy kikkel barátkozol.

Tanács?

Min. 35-40 évet lefogsz húzni abban, amit választasz.

Ha téged a pszichológia érdekel, akkor ne menj orvosira sem gyógyszerészetire.

Egy jó pszichológusra meg mindig szükség lesz, legyen bármekkora is a túlképzés.

Az összes itthoni orvosi képzés jó. (A ranglista inkább az alapján van, hogy ki hova járt.. milyen kapcsolatok fűzik oda.. stb. szóval nagyon személyes dolgok).

Orvosin tanulni kell, anélkül hamar elhasalsz.

Könnyű vele elhelyezkedni és még itthon sem rossz a fizetés(Persze nem nyugat, lenne hova fejlődni de én nem érzem ezt olyan rossznak). Egyértelműen vannak kollégák, akik keveslik a pénzt de ez már sokkal komplexebb téma.

Van időm a családra, edzésre, kirándulgatni, barátokra, szóval nem vagyok halálra dolgoztatva.

Ha a pszichológia érdekel, szerintem is arra menj. :) Persze, egy dolog, hogy túlképzés van, de jó szakemberekre mindig van szükség, és a bioszos alapjaid is jól fognak jönni hozzá. Orvosisként az orvosit és a gyógyszerészetet egyenlő nehézségűnek làtom. Néha inkább lennék gytk-s, amikor nekik számolniuk kell, nekem meg anatot tanulni, aztán szívesen vagyok inkább áok-s, amikor nekik borzasztó hosszú kémia gyakorlataik vannak, nekem meg csak anatot kell tanulni. :D Leginkább azt tanuld, ami érdekel. Amikor egész nap egy dologgal kell foglalkoznod, minden apró korábban elgondolt "nem is érdekel/akarom annyirát" alaposan meg fogsz szenvedni, úgyhogy nagyon célszerű olyan dolgot választani, ami nem csak, hogy érdekel, de egyenesen imádod is. Nekem az írásod alapján úgy tűnik, hogy ezt nem orvosin vagy gyògyszerészeten találnád meg, hanem sokkal inkább a pszichológián. Persze, van egy olyan opció, hogy orvosként pszichiátriára szakosodsz, de 1. ez nem az a területe a magatartástudománynak, amivel te szeretnél foglalkozni 2. ha az orvoslás semmilyen más területe nem lelkesít, akkor nagyon fogod utálni.

Amúgy orvosként és gyógyszerészként is lehet találni kötött munkaidejű és jól fizető ágazatokat, de na. Ha azt választod, amivel még a szabadidődben is szívesen foglalkozol, akkor ez nem fog olyan súlyos kérdéssé válni.

Ne haragudj, de azért néhol elég érdekes érvek mentén próbálsz dűlőre jutni.

" azt is hallottam hogy tele van sznobokkal az a szak. "

Sok mindent fel lehet hozni egy-egy szak mellett érvnek és ellenérvnek, na de olyan alapján dönteni, hogy mennyi ott a sznob...hát..:D

A saját véleményem az, hogy mindennel el lehet helyezkedni, ha az ember talpraesett, tényleg akarja csinálni és nem csak a minimumot erőszakolja ki magából. Volt ismerősöm, aki vallástudományi diplomával, és volt olyan, aki történész diplomával is simán elhelyezkedett nem is rossz helyen, pedig azokra aztán tényleg lehet mondani, hogy nem kifejezetten keresettek...

Azt is jó, ha észben tartod, hogy akármilyen szakra mész, mindenhol lesznek olyan tárgyak, amiket a halálba fogsz kívánni. Míg az ember középsulis, és csak epekedve olvasgatja a tantervet és tárgyleírásokat, minden hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak tűnik, aztán mikor oda kerül, hogy meg is kellene tanulni, rájön, hogy egy csomó felesleges és a legkevésbé sem érdekes. Ezeken bizony túl kell jutni.

Pl. én orvosit végeztem, és beteg közelébe szinte nem is kerül az ember harmadéves koráig. Anatómia, biosz, kémia...csupa olyan dolog, aminek a valódi orvosláshoz vajmi kevés köze van. Az izgalmasabb klinikai tárgyak gyakorlatilag csak a suli végén kerülnek elő. Tehát elég jellemző, hogy az emberek első egy-két évben eléggé elvesztik a motivációjukat. Ezért mondom, hogy erre célszerű felkészülni és túllendülni rajta, tudatosítani magunkban, hogy ezek a tárgyak is kellenek és később érdekesebb lesz. Ugyanis teljesen biztos vagyok benne, hogy ez minden szakon így van, nem csak orvosin.

" sokan csak gyógyszertárakban tudnak elhelyezkedni utána"

Biztosan sokan vannak, akik csak gyógyszertárakban tudnak elhelyezkedni, de azért gyógyszerészeti diplomával nem csak eladónak lehet beállni. Pl. gyógyszergyárakban is el lehet helyezkedni.

" az orvosoknak rengeteget kell túlórázniuk, így alig jut idő a családra, a gyógyszerészeknek pedig kötött a munkaidejük, így valamivel több a szabadidejük is."

Az biztos, hogy a gyógyszerészeknek sokkal kötöttebb és jobban meghatározott a munkaideje, mint az orvosok többségének. A legtöbb orvosnak ugyanis kell ügyeletet vállalni, plusz ha tényleg normálisan szeretnél megélni, pacientúrát gyűjteni, az igen időigényes. Van persze azért olyan szak, ahol el lehet lenni a napi 8 órás munkával ügyeletek nélkül, de az ritka.

Szerintem a pszichológiával is el lehet helyezkedni, csak tudni kell, hogy idő-, pénz- és energiaigényes folyamat. Ott kezdődik, hogy hiába van 3 éves alapképzés, azzal kitörölheted a valagad. Ahhoz, hogy ne csak "viselkedéselemző" vagy mi a lópikula legyél, minimum a mesterképzés kell, akkor leszel hivatalosan pszichológus. Erre még nem árt ráépíteni valamiféle szakképzést is. Ha pszichoterpiával akarsz foglalkozni (márpedig hosszabb távon a nagyobb kereseti lehetőség szerintem abban van), ahhoz megint csak speciális képzés kell, ami azt jelenti, hogy kell x óra "saját élmény". Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy ha te mondjuk kognitív viselkedésterapeuta akarsz lenni, akkor el kell menned páciensként mondjuk 100 órát venni egy kognitív viselkedésterapeutától. Ez pedig bizony óránként 10-15 ezer forint is lehet. Tehát egy-egy speciális pszichoterápia megtanulása mondjuk 1-1,5 millió forint környéke.

Hogy melyik a magolósabb, az jó kérdés, mivel csak orvosira jártam. Arról azt tudom mondani, hogy sok a magolós része, de minden sokkal egyszerűbb, ha van némi logikád és nem csak beseggeled az anyagot. Ugyanis később a diagnosztizáláshoz nem árt, ha össze tudod rakni a fejedben a tanultakat. Igazából azt látom, hogy abból is orvos lesz a végén, aki sötét, de sokat magol és az is, akinek jó a logikája és kevesebb a szorgalma, de az utóbbiak között több olyan van, akihez betegként is elmennék....

Szerintem ez sem elhanyagolható szempont egyébként, mert mégiscsak öt vagy hat évről van szó az életedben. Szerencsére az egyik kar kb 100, a másik 200-300 fős mindegyik egyetemen, úgyhogy nagyon aggódnod nem kell miatta, mindenféle emberek vannak. Nekem az egyetemválasztásnál jött jól, hogy nem csak élettudományi szakokat futtató egyetemre mentem, mert elég bölcsészes hátterem van, és aránylag jobban elbeszélgetek a bölcsészekkel, mint az orvosisok többségével.

Persze, az életed álmát gondolom, hogy nem ezek alapján fogod megválasztani, de szerintem természetes, hogy ilyenekre is gondolsz. Egyetemi nyílt napokon jobb képet kaphatsz ezekről, vagy talán a kedvedet is meghozzák valamelyik szakhoz, úgyhogy én még talán azt tudom ajánlani.