Kezdőoldal » Közoktatás, tanfolyamok » Tanulási lehetőségek » Miért "támogatnak" a tanáraim?

Miért "támogatnak" a tanáraim?

Figyelt kérdés
Mióta csak elkezdődött a 8. osztály, a tanáraim, a szüleim és úgy egyel talán mindenki elkezdett „támogatni”. Tisztelet a kivételnek. Napi szinten hallom, hogy felvételi így, meg továbbtanulás úgy. A környezetemben mindenki erről beszél és ahelyett, hogy „kulissza titkokat” mondanának vagy segítenének felkészülni, csak azt szajkózák, hogy milyen nehéz lesz. Egy 13,5 éves lány vagyok, de gombának érzem magam. Ez volt az első szó most ami magammal kapcsolatban eszembe jutott. Az egyik rajz tanár szerint pl. a művészek világa kegyetlen világ, és a gimi olyan nehéz lesz, hogy ha fel is vesznek; aludni egyeltalán nem fogunk, átdolgozzuk az éjszakát, a legszebb munkákra kapjuk az egyeseket, és tollal belefirkálnak a rajzunkba. És persze az órákig, este készült rajzunkba belefejelünk az álmosságtól, amitől tönkre megy és … - dobpergést! - … egyes. Ez nagyon lelkesítő. Akkor ha már nem rajzról van szó, akkor is van valami rémhír, merthogy; kéremszépen mindenki sírni fog, mert ugyan, miért is sikerülne, és hát nem is tudom, még sokkot is kapunk amint meglátjuka felvételi feladatlapot. Végül idegroncsként, karikákkal a szemünk alatt, elhalálozási szándékkal jövünk majd ki a teremből. Alap követelmény, idegennyelv; angol. Szóbeli. Én korábban egy másik város, másik iskolájában kezdem el az 1. osztályt, és rögtön az „emelt angolt”. Ez kb. abból állt, hogy kiszíneztük az interaktív táblán a tehenet rózsaszínre és mondtuk, hogy ez itt egy pink cow. Innen kerültem át, mikor elköltöztünk a megint „emelt angol” néven futó csoportba, ahol 5x előrébb jártak mint én. De azért abban 3 évben tartottam a 3-mas, 4-es szintet. (Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy olyan fáradt voltam; sírtam mert nem akartam lefeküdni, mert ha lefekszem akkor fel is kell kelnem és holnap pedig szódolgozat.) Majdnem egy és fél éve átmentem alap angolra és rajzra, és 100x jobban tudtam figyelni és sokkal jobban megértettem. Mellesleg 8.-ban már megszerettem az angolt, mert nem úgy gondoltam rá, mint egy bemagolandó maszlagra, hanem mint egy jó dologra amivel tudok beszélni más emberekkel. Angol nyelven kezdtem levelezni, chatelni emberekkel mindenféle országból. (Külföldön soha sem voltam) Egy kicsit „bókolni” akartam a tanárnőnek, hogy értse milyen segítség volt, és mondtam neki, hogy az iskolában ahova menni szeretnék nem kötelező az angol szóbeli, de én direkt választottam! Természetesen kedves, tanári ösztönnel el kezdte ecsetelni, hogy milyen iszonyú nehéz a szóbeli felvételi és, hogy az én angol tudásom egy 0. És ajánlott egy több ezer forintos könyvet. Én a 93%-át megértem annak amit mondanak/írnak nekem, 13,5 éves létemre. Élőben chatelek angol emberekkel és ha nem is hadaró gyorsasággal, de alap dolgokról (és művészeti dolgokról) elég természetességgel beszélek. A fizika tanár is azt mondta, hogy ha így folytatjuk a gimibe bele fogunk halni. Tényleg ilyen nehéz lenne? És a tanárok miért „támogatnak” bennünket ennyire? (:(

2017. nov. 24. 14:53
 1/9 anonim ***** válasza:
64%

Nem vagy "gomba". Fogalmazni aztán jól tudsz!

Mi szeretnél lenni? Mit szeretnél tanulni? Mi érdekel? Valóban elég nagy a verseny, nehéz nem elveszni, és nehéz a tömegből kitűnni - sok a tehetséges gyerek, fiatal. Viszont szorgalom nélkül elvész ám! Az a sok ijesztgetés azért van, mert arra akarják felhívni a figyelmet, hogy szorgalmasnak kell lenni. Szóval ne félj, látszik, hogy tehetséges vagy, és ha szorgalmas leszel, haladsz majd az utadon.

2017. nov. 24. 15:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 A kérdező kommentje:

Egyébként tudok én fogalmazni, csak fáradt vagyok és gyorsan is írtam. :)

Hogy minden "kérdésre" "válaszoljak":


„Általában szeretek élni, máskor – úgy gondolom, hogy – nagyon is életvidám vagyok. Sokak szerint rengeteg talentumom (tehetségem) van; könyveket, verseket írok, szeretem a kosárlabdát, elég jó vagyok a fociban is, szívesen kézizek vagy tollas labdázok.


A legtöbb tantárgy megy, de nem vagyok stréber, sőt inkább egy kicsit szétszórt. Élvezem matekból, ha sikerélményem van, érdekelnek az állatok, és a szervezet. Szeretem az embereket, szeretek alkotni, a tanáraim szerint kreatív is vagyok. Az egész iskola könyvtárat kiolvastam, könyveket, verseket írok, az internetről is sok történelmi cikket nézegetek.


Egy időben sok viccet olvastam és a nagy részét megjegyeztem, és elmondtam, de helyzettől függősen vannak jó beköpéseim. Egy igazi ifjúsági rendező mondta, hogy „színészi vénám van”, és rajzfilmeket is tervezgetek, karaktereket rajzolok.


Minden érdekel, olyan munkát szeretnék amivel segítenék az embereken. Úgy döntöttem, hogy alsósokat fogok tanítani, hiszen ők tudnak majd legtöbbet segíteni másoknak és az készíti fel majd őket a kemény felsőbb iskolákra. A bakancslistámon van az is, hogy alapítok egy rajzfilm stúdiót Magyar országon, bármilyen kevés pénzt is kapok érte. Sem a könyv írást, sem a rajzfilm stúdiót, nem pénzért szeretném megvalósítani, és a tanítónéniégre sem ez motivál.


Van egy kisöcsém, de olyan igazi barátságokat kialakítani még volt még időm, és Januárban megszületik a másik, kisebbik tesókám is.


– Mint mondtam – angolul tanulok, eddig 1. helyen egy szakgimi művészet és informatika szakja áll. 2. helyen média és humán, 3.-nak pedig a mozgókép és animáció szakot jelöltem be.”


És kedves 2# tényleg köszönöm az őszinte véleményedet! ;)

2017. nov. 24. 15:49
 3/9 anonim ***** válasza:
100%

Mindenki magából indul ki. Ezek szerint akkor nekik nehéz volt a gimi. Én speciel gimiben szinte semmit se tanultam, órán figyeltem és kész. Dogák előtt átnéztem a dolgokat, házit is csak akkor csináltam ha megnézte a tanár. Mégis szinte minden évben kitűnő voltam, pedig az ország egyik legjobb vidéki gimijébe jártam, az összes érettségim is 90% fölött lett egy kivételével.

Sose értettem, miért riogatják mindig a gyereket a gimivel hogy milyen nehéz lesz stb, főleg a tanárok, gondolom mert a gyenge képességeik miatt nekik ilyen volt, aztán szeretnék ha más is szenvedne úgy mint ők.

A rajztanárod meg el van tévedve. Ha szerinte a művészek világa kegyetlen xD. Gondolom nem járt még soha normális egyetemre közelében sem.

2017. nov. 24. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
100%
Igazi önmagát és útját kereső fiatal vagy! Csak így tovább! Majd a szétszórtság enyhül, ha rátalálsz arra, amit a sok mindenből legjobban szeretsz. A tanár segíteni akarnak, nem mindog sikerül a legjobb módját eltalálni. Az angol szóbeli azért jó, mert az alapján osztják majd be szintenként a csoportokat. Rajzolj sokat, és ha van felvételi előkészítő a legjobban vágyott iskolába, akkor oda érdemes járni - ők tudják, hogy mire kell felkészíteni. Ügyes légy!
2017. nov. 24. 16:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
83%
* A tanárok általában segíteni akarnak, nem mindig sikerül
2017. nov. 24. 16:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 A kérdező kommentje:
:) Köszönöm a jó tanácsot!
2017. nov. 24. 16:45
 7/9 anonim ***** válasza:
100%

Ez a túlreagálás annyira tipikus. Ugyanezt meg fogod kapni az érettségi előtt is, aztán odakerülsz és rájössz, hogy tök felesleges volt annyit izgulni. Ráadásul ha tényleg végig akarod vinni a rajzfilmes álmodat, az érettségi eredményedet lehúzhatod a WC-n, mert művészi egyetemen senkit nem érdekél, hogy milyen jegyeid voltak a középsuliban, csak művészeti felvételi van. ( Tapasztalat, rajzfilm készítést tanulok egyetemen, rajzfilm stúdióban dolgozom, és később amúgy én is saját stúdiót szeretnék a jövőben. ^^)


Az angolod miatt sem kell paráznod, nálunk anno kb. 5 ember volt, aki ténylegesen meg tudott mukkanni az órákon, a te szinted abszolút jó, rengeteg osytálytársad lesz, aki fele olyan jól se beszél, mint te.


És nem a gimibe fogsz belehalni, hanem az unalomba. Nem fogok hazudni, azt elismerem, hogy életem négy legborzalmasabb évét éltem át, de nem azért, mert halálra dolgoztattak (a művészeti tanáraink magasról tojtak a saját óráikra is), hanem utáltam az órákat és utáltam tanulni. (ettől függetlenül mindig kitűnő voltam, de csak azért, mert akkor még nem tudtam, hogy az egyetemhez nem fog kelleni)


Szóval semmi sem igaz abból, amit neked mondanak. Azért jó, ha készülsz a felvételire, de nem a Poklot készülsz megjárni, úgyhogy semmiképp sem éri meg görcsölni, mert csak magadnak ártasz vele.


Sok sikert!

2017. nov. 24. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
100%

Általános iskolásként azon aggódni, hogy mi lesz középsuliban, elég felesleges :)

Pár év múlva megfordul veled a világ, kinyílik a szemed :) Középsuli kb. harmadik körül találnak magukra az emberek, kb. akkorra alakul ki a későbbi egyéniségük, még akkor is, ha korábban mást gondolnak. :)

A középsuli ugyan olyan rendszer, mint az ált suli, sima az átmenet. A nagy pofára esés nem akkor lesz, hanem amikor elmész egyetemre. Ott pofával mossák fel a középsulis tanítónéni kedvencei a padlót :D Majd meglátod 5 év múlva :) Addig meg ne foglalkozz vele, mit mondanak, a középsuli csak az áltsuli folytatása.

2017. nov. 25. 02:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
100%

6. osztályos koromban velem és egy akkori barátnőmmel közölte a matektanár, hogy nem fogjuk bírni a gimit, és senki sem lesz belőlünk.


Gimnáziumi érettségi pipa, mindketten egyetemre járunk. :)


Nem lehet, hogy a tanáraid megkeseredettek, és a saját sikertelenségüket vetítik ki rátok?


22/N

2017. nov. 25. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!