Gáz, ha 21 évesen szakot váltok, mert rájöttem, hogy mást akarok csinálni?

Soha nem késő újra kezdeni.

De vigyázz, ne keverd össze a nehézségek miatti megfutamodással !

Minden szak nehéz, bárhova is mész majd, úgyhogy jól gondold át!!

Ha tényleg biztosan tudod, hogy mit akarsz és biztosan tudod, hogy ezt nem akarod tovább csinálni, csak akkor válts - nehogy később megbánd!

Orvosin belül rengeteg területre szakosodhatnál és sokan szeretnének a helyedben lenni, de ha úgy érzed, hogy nagyon nem neked való, akkor inkább még az elején szállj ki, amíg nem pazaroltál rá feleslegesen éveket....

Az elég nagy hülyeség, hogy "ha az egyetemi tanulmányok rosszak, és nem szereted, akkor a munka is az lesz".

Ez egyáltalán nem igaz. Én utáltam egyetemre járni, szar volt a közösség, éjjel nappal tanulni kellett, ment a szivatás, szar volt az vizsgaidőszak, a szrogalmi időszak, a végére szinte teljesen kiégtem. Naponta 25x jutott eszembe, hogy ott kellene hagyni a csába. Érdekelt maga a szak, nem véletlenül jelentkeztem oda, de az egyetem és a szakmai közösség hányinger. Néhány kudarc, vagy épp nem úgy történnek a dolgok, ahogyan te elképzelted, még nem ok arra, hogy be kell dobni a törölközőt.

Az embernek rendszerint az elképzeléseivel kell megbirkózni, és el kell fogadni a valóságot. Igen, én is azt gondoltam, hogy csupa értelmes, jó fej emberek fognak körülvenni. Nem így lett. Én is azt gondoltam, hogy csupa értelmes, magas szakmai szinten lévő tanárok fognak oktatni, nem így lett. De elárulom, minden egyetemi szakon ez van.

Most milyen munkám van? Jól keresek, érdekel, amit csinálok, akkor megyek el a munkahelyemről, amikor akarok, vagyis rugalmas a munkaidő, utazni is kell néha, amit különösen szeretek (külföld, konferenciák), fizetik a továbbképzésemet, megkapom extra szabadságnak a december végi két hetet, majd a húsvétot, és nyáron is kapok fizetett szabadságot, az évi rendes szabadság mellett. A fizetésen felül kapok egészségbiztosítást, ami azt jelenti, hogy egy betegség esetén az egyik legjobb magánklinikán fognak kezelni. És azt még nem mondtam, hogy ha esetleg kirúgnának, mennyi munka közül válogathatok, és mennyi lehetőségem van az önállósodásra. Jah ezt nem azért mondtam, hogy de qrva jó nekem és mekkora ász vagyok, pusztán az a tanulság, hogy pár évet végig szenvedni talán megéri...

És lehet lepontozni, különösebben nem érdekel, de egy magas presztízsű diploma gyakorlatilag ezzel is jár.

Btw: jártam másik egyetemi szakra, pont amiatt, mint a kérdező, igaz én párhuzamosan végeztem, de szerencsére csak 1 évig, akkor láttam, hogy ugyanolyan szar ott az oktatás, mint az alap szakomon. És ha úgy döntötök, hogy az alap szakot adom fel, akkor ma 95%, hogy dögunalmas munkám lenne, ha egyáltalán lenne munkám, és minimálbért keresnék.

Akit mondtam negyedéves orvosist, ős most fejezte be a pszicho MA-t, munkát nem talál, nem véletlenül, alig van, ami meg van, szakvizsgázott pszichológust keres: ami azt jelenti, hogy 3+x év, több milliós kiadás, és azzal már kicsit nagyobb esélyed van állást találni, igaz akkor is pályakezdő vagy.

Ha két évet kibír az orvosin, akkor lehetett volna belőle akár pszichiáter is, amihez tanul néhány évet, és megkapja a pszichológusi képesítést is, és oda megy dolgozni, olyan feltételekkel és annyi pénzért, amennyiért akar.

Igen értem én, hogy ma a mainstream médiából ömlik a valósítsd meg önmagad, meg ne add fel az álmaidat, meg bla. bla. tök jó ilyeneket nézni, de a valóság ettől 10000x zordabb. Aki ezt megérti, az jól fog tudni boldogulni.

Jah és nem azt mondom a kérdezőnek, hogy teszem azt ne hagyja ott a gépészmérnökit egy történelem szakért, mert a kettő teljesen különböző. Orvosiról és gyógytornászról beszélünk, ami nyilván nem ugyanaz, de eléggé közel áll a két szak egymáshoz...

13-as! Végülis mit végeztél, hogy ilyen tuti melód lett??

Szerintem azért szerencséd is volt, hogy legalább érdekelt, amit tanultál.