Hogyan tudnám lebeszélni a fiam a jogász szakról?

Ez szerintem egy igen nehéz kérdés. Azért 431 pont az egy szép eredmény, arra lehet következtetni belőle,hogy nem csak a szája volt nagy a jogász szakkal, hanem tényleg dolgozott is érte,más kérdés, hogy az államilag támogatott helyeket nagyon-nagyon kevesen érik el, 460 meg több pontot azért elég komoly dolog összeszedni. Ezt nektek szülőknek,és a fiúnak kellene megbeszélnetek,leülni,és megvitatni. Önköltséges szakot két esetben jelölhet meg, az egyik, hogy a szülők fizetik neki, a másik,hogy egyetem mellett még kidolgozza a belét is, akár a tanulmányai kárára. Amiért te haszontalannak látod, és mert anyagilag nem tehetitek meg, így a második opció marad. Ez egyébként egy kölcsönnek is felfogható a szülő és a gyerek között,hiszen amit a szülők az önköltséges tanulmányokra kifizetnek pénzt,azt a gyerek,ha befutott jogász lesz,többszörösen vissza tudja adni. Esetleg később,mikor már saját lábán áll,akkor is be tud iratkozni egyetemre, akkor már viszont tudja magának fizetni ő is.

De én a szülők helyében is gondolkodnék egy kicsit,hiszen ha tényleg ezt szeretné, akkor tényleg komoly kínokat él majd meg, ha tök mást fog tanulni kényszerből. Diákhitel esetleg?

Ha az én szülőm így beszélne az álmomról, akkor szerintem óriásit csalódnék benne. Lehet, hogy nem mutatja, de szörnyen rosszul tud esni ha ilyen egy szülő hozzáállása. Vannak jogász ismerőseim, és náluk azt látom, hogy ha jól csinálja valaki, akkor lehet 10000 másik jogász, akkor is lesz állása. Hidd el, nagyon jól keresnek, meg se fog neki kottyanni visszafizetni a diákhitelt.

Azzal, hogy ilyeneket mondasz neki, csak elveszed a motivációját mindentől. Így is szörnyen kevés manapság az olyan tanuló, aki tényleg céltudatosan tudja, hogy mit is akar.