Ha levelezőn érettségiznék annak lennének valami hátrányai?

Érettségit felnőttképzésben, levelezőn szereztem ( 2 év alatt a négy éves gimit), a diplomámat levelezőn szereztem.

Semmi hátrányt nem éreztem eddig, és mindkettő mellet volt főállásom, így pénzem is volt és szabadidőm is.

Sokkal lazább volt mint ha nappalira mentem volna.

Persze, hogy ugyanolyan érettségi, mint a "sima". Eleve nincs olyan, hogy sima érettségi. Központilag mindenhol egyforma feladatsorok vannak, közép- és emelt szinten, a levelezőn erre készítenek fel, tömörített anyaggal.

Én is levelezőn szereztem az érettségit, heti 1 szombat, 2 év alatt. Tekintettel voltak arra, hogy ott az emberek tanulás mellett dolgoztak, háztartást vezettek. Az érettségi is jó hangulatban telt, a szóbelin jóindulatúak voltak.

Egyedüli hátrány talán a nagyon minimális matematika-oktatás, amit ott átadtak nekünk (ez persze előkészítő tanfolyamtól/iskolától függ), és most egyetemen ez nem túl előnyös. De persze már akkor tudtam, hogy erre a szakra kevés lesz az ottani matek, ezzel együtt vállaltam, és pótolom a hiányosságokat aktívan.

Az oktatásban a levelező tagozat a munka világában nagyjából az otthoni és távmunkának felel meg. Szívesebben emlékszem vissza a levelezős iskolaéveimre, jobban diáknak éreztem magam mint nappalin. Nappali tagozatokon mindig éreztem azt hogy a diákot igyekeznek "lemozgatni", vagyis felesleges terheléseknek alávetni. Például nappali tagozatú szakmunkásképző tanműhelyében az oktató összes haverjának kocsiját javítani és felkészíteni műszaki vizsgára. Vagy nappali mérnökképzésben a feladat hegyek, stb.

A levelező szakközépben az érettségi-felvételire és a műszaki fősuliban várhatóak miatt pluszban felkészültem matekból és fizikából. De mindig is szerettem önállóan tanulni. Én szupernak tartottam a levelezőt. Ha a műszaki fősulit is levelezőn végzem el, akkor talán el sem ment volna a kedvem attól hogy további végzettségeket szerezzek. De az említett "lemozgatásnak" csak kiégés lett a vége nappalin.