Orvosisok! Ti hogy bírjátok követni a tempót az egyetemen?

Azért néha kicsit élni is kell, mert ebbe bele lehet bolondulni, ha egész félévben csak a tankönyv felett roskadtál. Menj el sportolni, vagy sétálj egyet, esetleg barátokkal szorgalmi időszakban 1 héten egyszer összejöhettetek volna. Ezek a tevékenységek legalább kizökkentenének a monoton mindennapokból. Vizsgaidőszakra egy jó tanács: ne éjszaka tanulj, mert totálisan fel fogod borítani a ritmusodat és vizsgán ez visszaüthet.

Sok sikert a vizsgaidőszakra. :)

Huha.

Hányszor beleütköztem én is ebbe...sőt csúsztam is...mindjárt az elsőév végén...azt hittem belehalok akkor, mennyire ciki, már az elsőév után passziválni magad, milyen kis gyökér lúzer vagy, aki erre képtelen..kb így éreztem magam..és valahogy a környezetem is ezt a bélyeget aggatta rám.

Elmentem segédápolni fél évre...Szörnyű volt!!!!!! Engem ez motivált utána és motivál a mai napig, hogy visszamenjek oda orvosként, és visszaadjam a nővéreknek, amit kaptam...haha, csak hülyülök, tényleg szörnyű volt, de most már leszarom őket.Az motivált, hogy én nem akarok egy utolsó lenni az életben..mert segédápolóként mindenhogy az voltam..egy utolsó kis csicska, akivel minden szart megcsináltatnak, mindenki úgy beszél vele, ahogy akar. Alig vártam, hogy visszamenjek végre az egyetemre és tanulhassak(!!!!), és szellemileg fáradjak el, ne pedig fizikailag.

Utána is ütköztem nehézségekbe, tény, mikor úgy éreztem, nem bírom tovább. De akkor..elhessegettem a negatív gondolatokat a fenébe. Pozitívan álltam hozzá. Leredukáltam 0-ra az UV-ket, és a vizsgatologatást...ha valamit kitűztem, azt meg is csináltam akkorra.

Teljesen más szemléletet vett az életem. Mikor dolgozni jártam előtte, annyira belefásultam az életbe is, hogy depressziós lettem kb, nem tudtam mi van velem, tökre meghülyültem, utáltam mindent, és csak a kis zugomban akartam lenni miután hazaértem, és hozzám senki ne szóljon. Nem vagyok egy ilyen lelki-idióta, akinek mindig vmi lelki baja van, később nagyon megvetettem magam ezért a lelki mélypontért, és akkor döntöttem el, hogy ilyen többet nem lesz.

Azóta majdnem folyamatosan motivált vagyok, néha KIKAPCSOLÓDOM A BARÁTAIMMAL, mert e nélkül a tanulásba is belefásulnék.

Mindenfélét kipróbáltam én is, ahogy te is írtad. Aztán az évek folyamán néhány dolog jött be csak igazán.

A - habár marhára időigényes- saját jegyzet -akár minijegyzet, csak SAJÁÁÁÁT!- készítés, tanulókártyák SAJÁT készítése, és a HANGOSAN tanulás jött be, és maradt is bennem. ÉS az, hogy egy héten igenis minden rohadt nap leültem és tanultam, 1-1 csütörtök vagy péntek este maradt ki, mikor kicsit jól éreztük magunkat. Nem számított, ha 9re értem haza este, akkor is még 2-3 órát odaültem az asztalhoz, és legalább az az napi dolgokat átolvastam.

Ami még nagyon bejött, előre készültem a gyakorlatokra, szemináriumokra, és az előadásanyagot is átolvastam előre. Elsőre ez teljesen lehetetlennek tűnt, aláírom, hogy ahhoz, hogy ezt tudd folyamatosan csinálni nagyon feszített időbeosztásra van szükség. És sok kávéra, ginseng, meg ginkgo teára:D De cserébe elbúcsúzhatsz az éjszakai tanulástól örökre. A baglyok korszaka véget ért.

NEKED kell ELHATÁROZNI, hogy mit akarsz, és hogyan, CSAK NEKED. Leírtam néhány tippet, és a negyed életem:D

Viszont engem a passziváláshoz a lustaság, a tanulás félvállról vétele és az élet vezetett. Akkor éltem, fél évig, csajoztam, pasiztam, buliztam, mindenféle új és addig ismeretlen dologban benne voltam. De meglett az eredménye. Egy olyan eredménye, ami később a hasznomra vált, és új értelmet adott a célnak és a küzdésnek az én életemben.

Sok sikert!

24/L/Pécs