Nehéz volt nyolcadikban a továbbtanulásos dolog? Bővebben lent.

Én sokat vaciláltam, hogy melyik iskolát hányadiknak jelöljem meg. Mert ugye sok féle-fajta véleményt hallottam mindegyik megjelölni szánt iskoláról, de nem tudtam, mit higgyek el és mit ne. Most végül egy gimnáziumban kötöttem ki, amit - hozzá kell tenni - nem bántam meg.

A felvételi pedig olyan, hogy nem tudsz rá végülis úgy tanulni, hogy pl. bemagolod Pitagorasz tételének a megfordítását, aztán leírod és kész. Inkább a logikai feladatokat szeretik beletenni, matekba és magyarba egyaránt. Szóval ez ezért lehet esetleg nehéz, hogy gondolkodni is kell ám, sokat kell rá gyakorolni. De nem kell túlizgulni - mondom ezt én, aki 8.-ban úgy ment be felvételire, hogy majd' összeesett. Semmi értelme nem volt ájuldozni tőle, így visszagondolva, mert az idegességtől nem igazán lehet odafigyelni.

Hát volt egy kis kitérő, de remélem érted a "regényem" (:D) lényegét, hogy nekem ez ezért volt stresszes időszak, túl nagy feneket kerítettem neki. Ne ess te is bele az én hibámba.

Egyébként sok sikert kívánok neked, tudod, a legjobbakat. :)

Nekem a felvételi nagyon könnyű volt, jól is teljesítettem, bár azért lehetett volna még ennél jobb is. :D

A suliválasztás nekem nagyon stresszes volt. 2 iskola játszott nálam. Emlékszem kb. 1-2 hónapon keresztül az ment, hogy egyik nap az egyikbe akartam menni, a következő nap meg a másikba, és ez így napi szinten (de tényleg!) váltakozott, emlékszem egy csomót bőgtem is emiatt. :D A vége felé már úgy voltam vele, hogy azt írom be elsőnek, amelyik felé jobban húz éppen aznap a szívem. Egyébként azóta már le is érettségiztem, utólag elmondhatom, hogy szarul döntöttem! A másik suli jobb lett volna. Mindenki a másik iskolát ajánlotta (tanárok, idősebb ismerősök), a szüleim is azt erőltették, de persze 14 évesen miért is hallgattam volna rájuk...

Szóval én tanácsként azt mondanám, hogy ha másra nem is, de legalább a szüleidre és 1-2 jobb tanárodra hallgass, ők talán objektívebben meg tudják ítélni a helyzetet... Én a szívemre hallgattam az eszem helyett, de legalább megtanultam, hogy ezentúl mindig az eszemre hallgatok.