Szakma tanulas később?

El, kivéve, ha nincs szerencséd. Egy ideje a tartósan munkanélküliek választhatnak tanfolyamot, a hegesztő szakon hatalmas a túljelentkezés, nekem is komolyan be kellett barátkozni a munkaügyibe, hogy fél év parkolópálya után mégis bejussak egy hegesztő szakra. Mákom volt, mert a komplett hegesztő szakma lett az, nem rész-szakmák, egy-egy vagy két eljárással.

Vagy ugye szintén szerencsével kigazdálkodod a közmunkás végzettségeddel egy önfinanszírozás teljes költségét valahogy, ami azért eléggé milliós tétel, és nem is mindennapos elfoglaltság, mint a munkaügyis tanfolyam. Persze ez legalább biztosan színvonalas, nekem ezzel is csak a mázlim volt hatalmas. Habár van az a tendencia, hogy a rosszhírű oktatócégekkel marhára nem állnak szóba a munkaügyisek, nekik általában tényleg hivatásuk, amit csinálnak. Legalábbis vélhetően nem a pénzért csinálják, mert az nem valami komoly.

Szerintem ha szeretsz hegeszteni (vagy bármi mást, de tényleg, szívből), akkor hagyd hátra a lelki gondjaidat. Megtettük ezt már nagyon sokan, nálad jóval gyengébbek is. Kilép az ember a komfortzónájából, és az lesz, amit szeretne. Hirtelen nehéz visszaesni a régi gondok közé, mert semmi nem maradt belőlük. Legalábbis ha jó volt a terv, és sikerült is végiggyalogolni rajta, akkor elképzelhetetlen, hogy a kiutat ne jártad volna végig.

Természetesen ha az orvosok is keresik, melyik neurotranszmitter milyen anomáliát produkál nálad, akkor más a helyzet, de szerencsére az esetek elenyésző hányadában van tényleges, veleszületett rendellenesség, túlnyomó többségben meg bebeszélt/benevelt baromságok viszik nagyon félre a fiatalt.

Sokat jelentene, ha elárulnád, miféle lelki problémák jelentenek ekkora akadályt, főleg hogy a jelek szerint képes vagy elég erősen hinni, hogy legkésőbb 20 éves korodra teljesen magad mögött tudhatod őket!