Ha értek a gyerekekhez, de félénk vagyok kapcsolatteremtésben meg nem egy túl kommunikatív, lehet, hogy egyszer mégis alkalmassá válhatok tanítói pályára?

Azt, hogy értek a gyerekekhez, úgy értem, hogy vannak játékötleteim, és velük együtt játszom, meg jól kezelem a gyerekek közti konfliktusokat, hogy egyik se sértődjön meg, stb.

Félénk vagyok: ha találkozom egy gyerekkel (akárcsak egy rokon), akivel nem szoktam találkozni, nem merek hozzászólni, kapcsolatot teremteni (főleg, ha ott vannak a szülei). Ha ő jön hozzám, akkor is kezdetben csak zavartan mosolygok, meg odafigyelek rá, de sokszor úgy érzem, hogy mintha kisebbségi érzésem lenne vele szemben, pl ha épp más dolgom lenne, akkor sem merem félbeszakítani.

Tapasztalataim, amikor jól kijöttem gyerekekkel:

Már kiskoromban szinte én neveltem a kistesóimat, sokat játszottunk, és odafigyeltem, hogy élvezhető legyen kisebbnek-nagyobbnak. Később gyerekvigyázóként volt, hogy sikerült gyerekcsoportot úgy vezetnem, hogy együtt énekeltünk, csapatjátékokat játszottunk, tetszett nekik, és közben hallgattak a szavamra. Nem minden gyerekvigyázót tartok arra alkalmasnak, hogy nevelje a gyerekeket, anélkül, hogy példát mutatna, de bennem ez megvan, ha csoportot vezetek.