Főiskola/egyetem/okj, orvos legyek, vagy mentőtiszt? (hosszú)

Sziasztok!

Az a helyzet, hogy kb 3 éve jött a nagy megvilágosodás, hogy én bizony embereken akarok segíteni; egy akkori egészségügyi verseny során.

Azóta gondoltam már mindenre, de szigorúan csak az orvosi lebegett a szemeim előtt, és hát mit ad isten(vagy épp vesz el), nem sikerült idén bekerülnöm.

Bekerültem másik egyetemre helyette, és az volt a terv, hogy most egy évet kibírok itt, aztán újra érettségi, újra felvételi, és hátha másodszorra összejön...

DE! Megláttam egy okj képzést "gyakorló mentőápoló" és beleszerettem... Gyorsan utánanéztem és láttam, hogy van ilyen főiskolán is, az már "mentőtiszt" megnevezéssel, és 4 éves képzéssel(az okj 2 év, plusz 6 hónap a ráépülő "mentőápoló" képzés). Kiderült, hogy van még "mentőorvos", illetve "mentőszakorvos" is.

Anyum majdnem szívrohamot kapott, mikor mondtam, hogy mi lenne, ha nem jelentkeznék az egyetemre, ahova felvettek(nem iratkozok be), hanem 2 év nappali okj, aztán egyetem/fősuli, és estin befejezem az okj-t, mm a ráépülést. Nagyon betett neki :/ Pedig most végre azt érzem, hogy ez az, 18 évig könyörögtem, hogy vki árulja el mit csináljak, de nem volt senki aki jó ötletet adott volna, és most erre hirtelen itt van vmi ami tetszik. :)

Igazából katonaorvos akartam lenni(és nem kórházban, hanem rendesen harctéren), és gondoltam, ha kipróbálom a mentőt, rájövök, hogy mennyire tudok helyt állni egy ilyen helyzetben. Mert szerintem kell hozzá némi lélekjelenlét... Jó lenne, ha nem ott derülne ki, hogy félek v vmi ilyen hülyeség...

Viszont most elgondolkoztam, hogy nekem a mentőtiszti képzés nagyon bejön. Talán jobban is, mint az orvosi. És nem tudom mit válasszak. A család az ki van készülve, mindenki próbál megnyugodni, meg lebeszélni, de engem ez megfogott. Komolyan ekkora gond lenne, ha nem egy egyetemi végzettséggel állnék az élet kapujában, hanem egy főiskolai, ne adj isten okj-s képzéssel? Szerintem mentősnek lenni nagyon különleges. Nem egy munka, ez egy hivatás, legalábbis számomra annak tűnik, és ha ezt csinálnám, annak is fognám fel.

Őszintén szólva az a problémám, hogy szerintem az orvosi nem az éles helyzetekre készít fel. Mármint van különbség éles helyzet és éles helyzet között. Szerintem a mentőtiszt életben tart és stabilizál, az orvos pedig steril körülmények között kísérletet tesz az állapotbéli javulás elérésére(most nagyon szépen próbáltam fogalmazni :D ). És én nem vagyok abban biztos, hogy az életemet egy íróasztal mögött kellene töltenem, ha megvan bennem a készség arra, hogy életeket mentsek ott, ahol más már nem tud.

Azt hiszem, ha orvosnak tanulok, nem lesz bennem annyi erő, hogy tovább menjek a rendelő ajtajánál, és szerintem én ezt nagyon bánnám, mert tudom, hogy képes vagyok arra, hogy az igazán nehéz helyzetekben segítsek. És ezzel nem leszólni akarom az orvosokat, félre ne értse senki, hiszen én magam is ezt tartottam az álmomnak, de most hirtelen átértékelődött bennem minden.

A szüleim mérnökök, és rettentő sértettnek gondolom őket, mármint, szerintem az egész családom egy sértésnek veszi a most megfogalmazódott gondolatomat, hogy nem iratkozok be egyetemre, és esetleg később sem egyetemi végzettséget szerzek. És rögtön mondta anyukám, hogy ebből nem élek meg, és ez nem karrier, és most feladom az álmom... de mi van, ha sosem az volt az álmom, hogy orvos legyek? Én csak azt tudtam, hogy embereken akarok segíteni, ennyi. Nem tudtam milyen formában, vagy hogyan. Csak azért választottam az orvosit célnak, mert úgy gondolom, hogy leginkább az élet az, ami fontos. És az orvosok ugye azért felelnek....

A szak, amire felvettek egy mérnöki szak, de nagyon nem érdekel :'D. Pl a soténak a mentőtiszti szakjára meg bőven elég pontom van. De az okj is érdekel, szerintem nem időpazarlás.

Szóval mit csináljak? Hova menjek továbbtanulni?