Ti mit gondoltok erről az életpályáról?

Szia :D meg tudom érteni a helyzetedet, hasonló cipőben járunk, szintén apukám problémázik az én terveimmel is.

Nálunk az a szituáció, állatorvos szeretnék lenni. Apa persze ezt nagyon ellenzi, ő azt akarja, hogy vagy németországba menjek egy egyetemre valami logisztika gazdasági tucatszakra, vagy itthon ugyanezt a corvinuson vagy a bge-n angol nyelven tanuljam. Nem érdekli, hogy engem ez az egész totál hidegen hagy, hogy én valami mást akarok, nem egy irodában gubbasztani egész nap, és nem akarok fárasztó business meetingekre sem utazni. Ő pedig azon a véleményen van, minta te apukád is. Hogy azt kell csinálni, amiben pénz van, és hogy ezzel lehet a legjobban keresni stb stb.

Na szóval, most kicsit megcáfolnám az apukáinkat. Minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének. Ezt tudjuk. Na most ha pszichológia ennyire érdekel téged, akkor gondolom tudod, hogy a szülők tudat alatt mindig azt akarják, hogy a gyereke többre vigye, mint ő. Ezzel nincs semmi gond, egészen addig, amíg támogatják a gyereket a SAJÁT céljai elérésében, és nem erőltetnek rá mást. Meg kell tanulniuk elfogadni téged.

Mond meg apukádnak, hogy nem lehet mindenkiből mérnök. És hogy nem lehet mindenki okos matekból-fizikából. Azt is meg kell értenie, hogy ha az ember azt csinálja nap mint nap, amit utál, abba belebetegszik. És ami a legfontosabb, karriert csak az futhat be, és csak az kereshet mérnökként is sok pénzt, aki szereti a munkáját, lelkes, motivált, belead apait-anyait. Tegyük fel, hogy elmész mérnökire, végigszenveded az egyetemet, 4szer írod meg a zhkat, beleölsz egy csomó energiát, közben utálod az egészet, nem is akarod csinálni, de csinálod, mert apád erőlteti. Mondjuk, hogy sikerült valahogy lediplomázni. Jelentkezel 5000állásra, behívnak pár interjúra. Elbeszélget veled a HR-s, aki bizonyára tanult elég pszichológiát ahhoz, hogy felmérje, nem szereted ezt a munkát, nem érdekel mi az állás csak vegyenek fel és kapj pénzt.

A legújabb trend, hogy kézzel írott levelet is bekérnek interjúkra, főleg a multiknál. Az írásképedet kielemeztetik egy grafológussal, aki megmondja nekik, milyen személyiség vagy, mi érdekel, miben vagy jó. Hiába lesz akkor mérnöki végzettséged, ha a grafológus rájön, márpedig mindig rájön, hogy nem vagy oda való, ezt elmoondja a cégnek, nem vesznek fel. Múlt szerdán voltam grafológusnál, szóval tudom, hogy mennek ezek a dolgok, elmesélte a folyamatot.

Ha mégis felvesznek, kezdő fizetésed nem lesz sok, és nem fogsz meggazdagodni belőle, mert azt léptetik elő, az kap fizetés emelést, akin látni, hogy profi, lelkes. Ergo, van egy munkád, ami elvileg jól fizetne, yakorlatilag középszerű leszel benne, mert totál nem a te világod és nem is akarod, hogy az legyen.

Ellenben, ha te tudod, miben vagy jó, mi érdekel, mit akarsz, és abba belekezdesz, sokkal több esélyed van egy kevésbé jól fizető munkával is előrelépni, karriert csinálni.

Ezt valahogy vezesd le apudnak.

Meg azt is, hogy amerikában saját pszichológusa van sok embernek. És azt, hogy a pszichológia eléggé szerteágazó, a kórházi terapeutától kezdve mehetsz az agykutatás, viselkedés-elemző, kriminálpszichológus, gyerekpszichológus, stb irányba. De mehetsz kutatói pályára is vele. És mondok még egy dolgot: az, hogy mit végeztél az egyetemen, az nem befolyásolja azt, hogy mit fogsz dolgozni és hogy mi leszel.

Ami nálam segített, hogy próbáltam higgadt maradni, végighallgatni a bölcsességeit, aztán szépen előadni, hogy menjünk el pályaválasztási tanácsadásra. Mondhatod neki azt is, hogy beszéljen a fizikatanárodal, majd ő informálja arról, hogy nincs érzéked a fizikához. Még egy megoldás, hogy kompromisszumot kötsz vele. Felveszed mondjuk a biosz-matekot, hadd örüljön. Angolból akkor is emeltezhetsz, ha külön tanárhoz jársz, sőt, jobban jársz a magánórával mint a fakttal.

Keress azért pár alternatívát, ahol benne van a pszichológus, pl HR-s, de ne hagyd, hogy lebeszéljen a pszichológiáról. Ha meg mégsem engedi, akkor meg gondolj arra, hogy ha leérettségiztél, akkor nem tarthatnak már vissza semmitől. Utazz el külföldre, dolgozz, önkénteskedj, élj. Ha távol leszel eléggé otthonról, akkor megtalálhatod magad, és utána felnőttként, szóval úgy 20-21 évesen meg aztán tényleg oda adod be a jelentkezést, ahova akarod. :)

Ezt azért írtam most le neked, mert megláttam a kérdésedet, és eszembe jutott a két héttel ezelőtti vitánk otthon, meg az összes azelőtti is.

Sok sikert :)