Levelezőn sokkal nehezebb elvégezni egy egyetemet mint nappalin?

Nálunk a vizsgák általában délután voltak a levelezősöknek, 4-től 8-ig, így munka után megoldható volt, de ismerek olyanokat, akik a szabijukat a konzultációkra és a vizsgaidőszakra tartogatták.

Szerintem a levelező olyan szempontból nehezebb, hogy munka mellett még bejárni suliba, meg otthon tanulni, ez elég kemény. De megéri.

Ha dolgozol, akkor nyilván nehezebb, mert kevesebb időd marad a tanulásra, mint azoknak, akik csak iskolába járnak.

Azt a főnöktől kell megkérdezned, hogy téged elengedne-e vizsgázni, mert az, hogy bennünket elengednek-e, teljesen irreleváns számodra. Engem mindig elengedtek, de nagyon gáz volt, az összes szabim a vizsgákra ment el, évekig nem tudtam kivenni 2 nap szabadságot se arra, hogy pihenhessek egy kicsit. És minden alkalommal olyan kínos volt elkéredzkedni, pedig olyan munkahelyem volt, ahol lóf.t se kellett csinálni, szóval totál nem osztott, nem szorzott, hogy ott vagyok-e vagy sem.

Én estire járok, ami egy fokkal több bejárást is igényel, mint a levelező. Az a helyzet, hogy eléggé megterhelő, mert 2-3 napon be kell járni órára, ami 4-től 9-ig tart. Ez levelezőn egy fokkal jobb, de ott is be kell járni heti 1 napot biztosan.

Emellett a tanulás sem elhanyagolható, amire munka és késő esti hazajárás után sokszor kevés energia marad. A hétvégét lényegében ezzel kell tölteni. Ez kicsit demotiváló, mert az ember úgy érzi, hogy nem igazán van ideje pihenni.

Kérdés, milyen szakra mennél, mert azért a vizsgaidőszakot nem érdemes túlmisztifikálni. A legtöbb szakon szorgalmi időszakban is van mit tenni, nem lehet azzal elvégezni, hogy "majd tanulok a vizsgaidőszakban". Nekem pl. 2-3-4 vizsgám van félévente, ez 6 hétre elosztva, akkor már órák sincsenek, vagyis elég laza az az időszak.

Vizsgák egyébként többnyire hétköznap vannak (mondjuk nekem az óráim is), és előfordul, hogy nem délután. Nekem most 1 olyan vizsgám volt, ami konkrétan délelőtt kezdődött. Aznapra persze az ember szabadságot vesz ki.

Nálunk nagyon laza a munka, bármikor szívesen elengednek szabadságra, ha előtte nap délután szólok, akkor is. De ezzel én szerencsésnek mondhatom magam. Olyan rémtörténetet is hallottam, hogy valaki el sem merte mondani a munkahelyén, hogy egyetemre jár, mert akkor megszívatták volna. Nekem eleve olyan a munkám, ami a szakomhoz kapcsolódik, eleve nem annyira kötött a munkaidő, tudok itthonról is dolgozni, szóval ne ez legyen a mérvadó. El tudok képzelni olyan állást, ami mellett egy egyetem rémálom lenne.