Tudom, hogy rengeteg ilyen kérdés van, de ismét megkérdezném:Zéró matektudást akarattal, átlagos képességekkel lehetséges olyan szintre fejleszteni, hogy teljesíthető legyen egy kőkemény matekos szak?

Mindig nehezen ment a matek.Hetedikes koromig gyakorlással, komoly erőfeszítések árán azért sikerült jó jegyeket kapnom belőle mert volt egy lelkiismeretes tanárunk aki akár egyénenként is foglalkozott velünk.Miután ő súlyosan megbetegedett, kaptunk egy nemtörődöm, flegma tanárnőt aki nem tudott tanítani és nem is érdekelte merre haladunk a tananyaggal.Részben az én akkori lustaságom és részben az ő inkompetenciája miatt ott végképp elcsúsztam matekból, és onnantól kezdve az érettségiig csak a szerencsén múlt, hogy egyáltalán idáig eljutottam.

Szeretnék egy olyan szakot elvégezni így közel a 30-hoz, ami biztos megélhetést nyújt és tisztában vagyok azzal, ennek elérése érdekében nem lehet kikerülni a reál tárgyakat.Hatalmas akaraterőm van és a szégyen, hogy 26 éves koromra semmit sem értem el egy érettségin és két nyelv megtanulásán kívül, óriási motivációt jelent.Amikor egy képzett emberrel beszélgetek, kisebbnek érzem magam mint a mákszem és ezen akarok változtatni.Megjegyezném, hogy bár gyorsan tanulok nyelveket, nem tartom magamat intelligensnek.Mindenképpen szükség van egy absztrakt, átlagos képességekkel fel nem fogható dimenziókban való gondolkodásban való képességre egy mérnöki szak elvégzéséhez, vagy gyakorlással ellensúlyozhatók a hitvány adottságok?