Miért szeretnél orvos lenni?

Én már kiskorom óta orvos szeretnék lenni, azért, mert így segíthetek az embereken. Négy éves korom óta gondolom úgy, hogy az orvosok hősök, akik a jó szolgálatában állnak. Ehhez még mindig ragaszkodok, mindig így fogom gondolni. Amúgy traumatológián szeretnék majd dolgozni. :)

15/l

Hm...mindig is imádtam a biológiát:) Már általános suliban is szakkörre jártam, és már akkor tudtam, hogy ezzel a tantárggyal szeretnék foglalkozni. Amikor még faktot választottam 11.-ben úgy voltam vele, hogy valami bioszhoz kapcsolódó foglalkozást szeretnék, csak orvosnak nem mennék el:D (Mert nem akartam gusztustalan betegségeket, szenvedő, síró embereket látni). De közben meg egyfolytában betegségekről szóló könyvet bújtam:D Aztán 11. közepén kb beütött, hogy basszus...már pedig én csak azért is orvos leszek:D Először inkább azért, mert kíváncsi voltam, hogyan is épül fel az emberi test, milyen betegségek vannak, mitől alakulnak ki, stb...

De aztán egyre inkább jött, hogy szeretnék segíteni az embereken. Kicsit bennem van még a "meg akarom váltani a világot" érzés. (Itt most arra gondolok, hogy csomó szemét, nemtörődöm orvost látni...én pedig az ő ellenpéldájuk szeretnék lenni:))

Most első éves orvosis vagyok, remélem a lelkesedésem sokáig kitart:) De sajnos tudom, milyen a mai helyzet:(

Egyelőre amúgy a nőgyógyászat felé hajlok. (Akármilyen hihetetlen, nem a pénz miatt. Inkább azért, mert szerintem az egyik legkomplexebb terület:)

Én fogorvos szeretnék lenni, de még mielőtt rám is rám rivallna valaki, én sem a pénz miatt. Én is ellenpélda szeretnék lenni, elsősorban SZTK-s doki akarok lenni, hogy azoknak az embereknek se lehessen kifogásuk, hogy miért nem mennek fogorvoshoz, akik nem engedhetik meg maguknak a magánorvost. Nem mondhatják majd, hogy "nincs pénzem magánorvoshoz menni, az SZTK-ban meg egy idióta k.csög hentes van, ahhoz biztos nem megyek", mivel én egy aranyos, kedves, ügyes doki leszek (remélhetőleg). :D

Egyébként sokáig én sem tudtam mi szeretnék lenni, csak amikor már nagyon választanom kellett, akkor úgy voltam vele, hogy akkor legyen valami biológiás. Meg sem fordult soha a fejemben, hogy belőlem lehet orvos. Nem voltam kitűnő, de még jó tanulónak sem voltam mindig nevezhető. :)

Aztán egyszercsak tudatosult bennem, hogy én (is) gyakorlatilag éjjel-nappal betegségekről olvasgatok, ráadásul már 8-9 éves koromban is bújtam az ilyen diagnosztizáljukitthonabetegségünket-könyveket.

Aztán egyszer egy éjjel nem jött álom a szememre, és eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha... és úgy beleéltem magam, hogy nem tágítottam. Tudtam, hogy nem vagyok zseni, ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy ha valamit nagyon akarok, akkor azt meg is csinálom. És bár egy év kihagyással, de megcsináltam - bent vagyok. :)

És hogy miért pont fogorvos? Mert igazából azt nem bírnám, hogy az emberi életek függjenek tőlem, ráadásul időközben valahogy elvándoroltam a fogak felé. Továbbra is érdekeltek más betegségek is, de olyan 80%-ban már csak a fogakról olvastam, a maradék 20%-ban pedig minden más betegségről. Plusz időközben kiderült, hogy 2 fogam egy ritka, de létező rendellenséget produkál, ami miatt járhattam hosszú-hosszú ideig fogorvoshoz. Na, ez feltette az i-re a pontot. :)