Melyek a legjobb egyetemek Budapesten?

A 2015-ös világszintű egyetemi rangsorokra nem lehet azt mondani, hogy az emberek úgy tudják, de nem úgy van. Ezeket objektív mérőszámok, adatok alapján készítik.

Attól, hogy egy főiskola tud indítani 1-2 mester szakot még nem válik egyetemmé. Egyetem az, ahol olyan színvonalú professzorok vannak, hogy doktori iskolát lehet szervezni. Ehhez minimum 7 olyan vezető oktató kell, aki megüti az előírt objektív mércét.

Főiskolákon olyan emberek is oktathatnak és szakértőnek tüntethetik fel magukat a hallgatók előtt, akiket a nemzetközi szakma nem is jegyez.

Figyelj TAPASZTALATBÓL mondom, hogy a legnagyobb audit cégeknél (big4) TÖBB a bgf-es közgazdász mint a corvinusos.

A világszintű egyetemi rangsorokról meg csak annyit, hogy rengeteg olyan faktort figyelembe vesznek a sorrend kialakításánál, ami sem a hallgatót, sem pedig az oktatás színvonalát nem befolyásolja. Ilyen például az oktatók publikációinak száma és még mondhatnék egy két dolgot.

Eleve egy teljesen objektív rangsor esetén a Semmelweis Egyetemet a BME-vel például össze se lehetne hasonlítani gondolj csak bele. Az egyik egy orvosi egyetem a másik műszaki. (Tudom van a BME-n a GTK, de azt ne vegyük inkább a BME-hez.)

Na egy orvosi egy agrár meg egy műszaki egyetemet hogyan lehet objektíven összehasonlítani? Leginkább az oktatói kiválóság alapján, de attól, hogy egy profnak több száz publikációja van egyáltalán nem biztos, hogy jobban letud adni egy adott tananyagot mint egy docens vagy adjunktus. Nem véletlenül az egyetemeken a profok jellemzően az elméletet tartják, a docensek meg a gyakot meg a labort. Ezt szintén tapasztalatból mondom.

'Főiskolákon olyan emberek is oktathatnak és szakértőnek tüntethetik fel magukat a hallgatók előtt, akiket a nemzetközi szakma nem is jegyez.'

Na azért ne túlozzunk. Mert az, hogy szakértőnek tüntethetik fel magukat elég erős túlzás. Én BME-s vagyok még adjunktusból sem nagyon találkoztam olyannal akinek ne lenne minimum PhD-je. Max a tanársegédeknek meg a demonstrátoroknak, de mondjuk a demonstrátor az meg megint egy más kategória.

Szóval azért ezekkel az 'objektív' kimutatásokkal is csínyán bánjunk.

Igazából teljesen mindegy, hogy főiskolára vagy egyetemre jársz, a diploma értékét nem ez fogja meghatározni. Mind a kettő ugyanolyan fokozatú végzettséget ad (alap- vagy mesterdiploma, nyilván attól függően, mire jársz).

Olyan hülyeségeket ne írjunk már be, hogy akár szakközépiskolával is összehasonlíthatnánk. Jogi értelemben ugyanazt a diplomát adják a BCE-n és a BGF-en is. Azt meg az élet dönti el, melyik ér többet, nem az, hogy hívják az intézményt.

Az meg elég meddő vita, hogy a BGF "csak" egy főiskola-e, mivel bő 1 hónap múlva már egyetem lesz, BGE névvel.

Már több kérdés kapcsán leírtam, de újból megteszem:

Egy egyetem színvonalát nem az határozza meg, hogy mit mondanak róla a fodrásznál, vagy mennyire divatos a diploma, vagy mit ír róla a Blikk, netán a Kiskegyed, hanem kizárólag a professzori kar nemzetközi mércéhez mérhető szakmai színvonala. Egy egyetem akkor és csak akkor jó, ha jó oktatói vannak.

Egyetemen jó oktató csak az lehet, aki élvonalbeli művelője (kutatója-fejlesztője) a saját szakterületének; akinek van jelentős tudományos teljesítménye, hiszen csak azt lehet átadni, amivel az ember maga is rendelkezik. Igazán jó oktató (egyetemi szinten) csak jó kutató lehet, mert az tud neked olyat mondani, amit nem találsz meg a tankönyvekben, vagy a wikipédián.

Nem mindegy, hogy olyan professzori kartól tanul az ember, akik a tudomány nemzetközi élvonalába tartoznak, nemzetközi projektekben vesznek részt, képesek MAB által akkreditált doktori iskolát működtetni, lépést tartanak a világgal,

vagy olyan néha ügyesen gyakorlatiasnak mondott "szakemberektől", akik teletömik a fejedet a létező legelavultabb "értékes" tapasztalataikkal és megtanítanak arra, ami a ma és a tegnap bevett gyakorlata, tehát nem arra, amire a végzést követően, pláne nem 5-10 év múlva tudni kellene, mert aki nem kutat annak fogalma sincs, hogy mik lesznek a jövő kihívásai. A valódi színvonalas kutatóegyetemek viszont éppen erről szólnak.

Igenis az egyetemek színvonalának vannak objektív mércéi:

1. Világszintű egyetemi rangsorok, amiket nem befolyásol, hogy a pesti hölgyfodrászoknak mi a véleménye, mint mondanak a Garay piacon, vagy milyen értékes tapasztalata van egy ismerős személyzetisnek, vagy mi a divat egy-egy cégnél.

2. Hazai MAB akkreditációs eredmények (hány doktori iskolát képesek akkreditálni, hány törzstagnak megfelelő személy van egyáltalán, milyen az intézmény publikációs teljesítménye, idézik-e egyáltalán az ott született műveket stb.)

3. Az oktatók nemzetközi adatbázisokban szereplő teljesítményei (web of science, scopus, JCR)

4. Az oktatók hazai adatbázisokban szereplő teljesítményei (leginkább MTMT)

Igenis hiszem, hogy jó képzést olyan intézmény tud nyújtani, amelynek oktatói kara nem csak, éppen hogy meg tudja tartani a BSc-s órákat, éppen, hogy maga is megszerezte valahogy a PhD-ját, hanem képes magasabb szinten, arra épülő MSc-k sokaságát és PhD-képzéseket is indítani, vannak olyan vezető kutatói, akiknek a szakmai teljesítménye megüti azt a szintet, hogy a MAB törzstagi akkreditációjának megfeleljenek, tudnak nemzetközi tudományos folyóiratokban és konferenciákon publikálni, tagjai lehetnek nemzetközi tudományos társaságoknak, szerkesztőbizottságoknak stb. Vagyis nemcsak a hazai uram-bátyám kispályán tudnak a létezéséről, hanem nemzetközileg is jegyzettek.

Ha valaki a világ vezető egyetemeiről (Yale, Harvard, Princeton, Stanford, Oxford, Cambridge) frissen végzetten kikerül és felveszik egy új munkahelyre, akkor ott a leendő idősebb kollégái csillogó szemekkel várják, hogy megtudják, mit tanulhatnak tőle, hiszen most jött az EGYETEM-ről, ami a tudományok frontvonala, csúcsa. Ő pedig, ha kellően nagyképű azt mondhatja a 20-30 éve ott dolgozó kollégáinak, hogy “na figyeljetek, akkor én most elmondom nektek, hogy mit és hogyan is kellett volna eddig csinálnotok”.

Ha viszont valaki egy ugyanolyan megnevezésű diplomával egy “gyakorlatias” egyetemről (pláne főiskoláról) jön, akkor az új munkahelyén zöldfülűként fogják fogadni, aki nem ért semmihez, de “nem baj, majd idővel beletanul, mert hát ugye gyakorlat teszi a mestert”.

Ez az ami miatt nem mindegy, hogy hova jár az ember!

'Igazán jó oktató (egyetemi szinten) csak jó kutató lehet, mert az tud neked olyat mondani, amit nem találsz meg a tankönyvekben, vagy a wikipédián.'

Lehet, hogy aki kutat az jobban rálát a jövő kihívásaira, de ha nem az a tananyag - már pedig nyilván nem az - amit ő a kutatásaiból megszerzett akkor semmit nem ér velem, max elmondja és kész. De attól még a vizsgában a tananyag lesz számon kérve nem az amit a kutató megtudott új infokat a jövővel kapcsolatban és elújságolta, nem is értem ezt, hogy gondolod.

'Igenis hiszem, hogy jó képzést olyan intézmény tud nyújtani, amelynek oktatói kara nem csak, éppen hogy meg tudja tartani a BSc-s órákat, éppen, hogy maga is megszerezte valahogy a PhD-ját, hanem képes magasabb szinten, arra épülő MSc-k sokaságát és PhD-képzéseket is indítani, vannak olyan vezető kutatói, akiknek a szakmai teljesítménye megüti azt a szintet, hogy a MAB törzstagi akkreditációjának megfeleljenek, tudnak nemzetközi tudományos folyóiratokban és konferenciákon publikálni, tagjai lehetnek nemzetközi tudományos társaságoknak, szerkesztőbizottságoknak stb.'

Hiszed. Ezzel nincs semmi gond csak ez nincs így.

Amúgy itt azzal van a legnagyobb probléma, hogy mindkettőnknek teljesen más az elképzelése arról, hogy mi az egyetem és mitől jó egy egyetem.

Szerinted attól jó, hogy tele van nemzetközileg elismert kutatókkal akik tanítani k**vára nem tudnak (mert a legtöbb nem tud) és a legtöbb pont le is sz@rja, hogy te megérted-e amit mond vagy sem.

Szerintem meg attól jó, hogy piacképes diplomát ad és el tudok vele helyezkedni lehetőleg versenyképes fizetéssel, valamint az oktatók mindent megtesznek, hogy minél többet elsajátítsak az adott szak anyagából, de a minimumot mindenképpen.

Ugyanis én ezért mentem egyetemre.

Tehát röviden felőlem a BME-t nyugodtan hívhatnák Budapesti Műszaki Szakmunkásképző Iskolának is akár. Ha ugyanazt a jól ismert 1782-ben alapított intézményt takarná akkor is ugyanúgy idejárnék mint most. Mert tudom, hogy itt van lehetőségem megtanulni a szakomon azt amit tudni kell és lesz munkahelyem a diplomaosztó után és nem a mekiben és nem éhbér.

Erről ennyit. Innentől jöhetsz nekem akármilyen objektív meg szubjektív rangsorral meg nemzetközileg elismert profokkal meg anyám kínjával, egy hétköznapi érettségiző középiskolás nagy valószínűséggel ugyan azért megy egyetemre és ugyanazon tényezők alapján váalszt intézményt amiket most itt én fentebb felsoroltam, nem az oktatók életrajza alapján fognak egyetemet választani.

Attól függ kinek és mire a legjobb?

1. megközelítés:

Ha az a kérdés, hogy melyik egyetemek a legjobbak az ott megszerezhető tudás színvonalában, mélységében, magas szintű nemzetközi versenyképességében, széleskörűségében "universitas jellegében" akkor a válasz egyértelmű: ELTE, SE, BME, SZIE, DE, SZTE, PTE amelyek egyáltalán szóba jöhetnek.

2. megközelítés:

Ha az egyetemekre úgy tekintünk, mint tudományos, mérnöki vagy művészeti alkotócentrumokra, tudásközpontokra, ahol elsősorban úgy történik oktatási tevékenység, hogy a hallgatók bekapcsolódhatnak kiemelkedő alkotók munkásságába, akkor a fenti listát ki kell még egészíteni néhány speciális kis-egyetemmel, melyek talán nem olyan versenyképesek önmagukban, nem jelentenek igazi universitas-t, és így nem nyújtanak diverz oktatási és kulturális szolgáltatásokat, nem jelentenek általános szellemi központot, de a maguk területén nívósak: LFZE, MKE, MOME, BCE (pesti közgáz campusz, ami most szabadul meg felesleges sallangjaitól), Soproni Erdészeti Egyetem (jelenleg ideiglenesen még a NYME egy kara), Allatorvosi Egyetem (jelenleg ideiglenesen még a SZIE egy kara).

3. megközelítés:

Ha valakinek attól jó egy egyetem (bár ez nem igazán egyetem, hanem inkább szakfőiskola), hogy ott nem túl tehetséges, nem túl érdeklődő hallgatókat is tűrhető színvonalon kiképeznek arra, hogy a munkaerőpiacon alsóbb szintű, de keresett munkaköröket be tudjanak tölteni, akkor az első megközelítésben felsorolt intézmények BSc/BA szakjaihoz hozzá lehet még adni a következőket: ÓE, BGF, ME, PE, KF, NYME.

4. megközelítés:

Ha valakinek attól jó egy főiskola, hogy oda könnyen felveszik, könnyen el lehet végezni, lesz valami diplomája és végig lehet bulizni az egészet. Így a legkevesebb befektetett tanulási és munkateljesítményhez képest a legkönnyebben lehet diplomát szerezni, akkor a következő listát javasolnám: ZSKF, IBS, ÁVF, BKF(újabban BMF), KRF, WSÜF, SZOLF, TPFK.