Reális az elképzelésem? Szeretnék mindent újrakezdeni 24 évesen.

Megpróbálom összefoglalni: a lényeg az, hogy úgy érzem, jelenleg nem ott vagyok, ahol a helyem, és szeretnék végre valami hasznosat tanulni. 23 éves vagyok. Középsuli alatt végig nagyon jó tanuló voltam, sőt az iskola számára is értem el sikereket, mindenki komoly karriert várt el tőlem. Ezzel én is így voltam, sőt én a leginkább. Viszont magánéleti dolgok miatt valahogy középiskola végére kifújtam. Egyszerűen nem voltam motivált és nem tudtam kitalálni, melyik egyetem melyik szakára menjek. Szükségem lett volna legalább egy évre...

Ebből végül is az lett, hogy választottam egy helyet és egy szakot, majd egy másikat, de egyik se volt jól átgondolt döntés. A szüleim ösztönzésére ezt a másodikat most már elvégzem, de nagyon távolinak érzem magamtól, és rettentő unalmasnak és időpazarlónak érzem. Az a fajta srác vagyok, aki mindig tudósnak készült gyerekkorában, mindig mindenből tanult, csak aztán valahogy elkezdtem túl sokat agyalni magamon és megrekedtem. Tudok más ilyenről is, tudtommal nem ritka, ha valakit nagyon sok minden érdekel és sok mindenben jó, hogy elkezdi nagyon frusztrálni, hogy nem tudja eldönteni, hogy mire szűkítsen.

Sokkal kevesebbet vállaltam be, mint amire képes vagyok, ezen szeretnék most változtatni. Szeretnék utólagosan letenni érettségiket és újraorientálódni, nagyjából mint ahogyan gimi végén kellett volna. Jó szülői hátterem van, mindig támogattak, sose volt ezzel gond. Mégis aggaszt a dolog kicsit, mert valahogy "gáznak" érzem ezt már ebben a korban, mikor más már mesterre megy meg elkezd dolgozni. Én olyan helyzetből indulok, hogy nem vagyok erre rákényszerülve, de nem tudom, hogy helyes-e. Viszont azt tudom, hogy eddig soha nem bíztam magamban és soha nem azt csináltam, amire igazán vágytam, úgyhogy azzal a gondolattal nem bírnék megbékélni, hogy maradjak ennél az alapdiplománál és csináljak vele, amit tudok... (mivel nem azt tanultam, amire tovább akarok menni, így az is kérdéses, hogy egy nekem megfelelő mesterre felvennének-e). Egyszóval úgy érzem, rosszul használtam ki az időmet, és most ezt szeretném jóvátenni. Érzem, hogy továbbra is ott van bennem a képesség a tanulásra és az óriási potenciál, de pillanatnyilag ezt most szétszórom. A szüleim nyomására csak azzal törődtem, hogy legyen "illő" korban diplomám, de valójában nem ezt akartam volna, hanem inkább kivárni, ha kell, de aztán azzal foglalkozni, amit akarok. Érzem, méltatlan hozzám az, hogy magamra erőltessek egy tőlem teljesen távol álló pályát.