Nem tudom, folytassam-e az orvosit? .
Szóval. Nem tudom miért írom ki ezt a kérdést, igazából úgyis nekem kell végül megválaszolnom. :) Meg rájönnöm, hogy mit szeretnék.
Most csúsztam az egyetemen (másodéves voltam.) Az élettan szigorlatra sokat készültem, 4-es lett. A csoportomat is nagyon szerettem, sikerült beilleszkedni, szerettem bejárni közéjük. Előző félévben ezért is hajtottam, hogy velük maradhassak. De most az élettan után valahogy elfogyott belőlem a lelkesedés.
Azt tudni kell, hogy mindig vacilláltam a humán és a reál terület között. Az orvosi igazából személyes okokból merült fel nálam (családtag betegsége), ha nem történik meg, valszeg nem ide jöttem volna.
Azt már elég tisztán látom, hogy a klinikai munka nem igazán lenne nekem való. Nem vagyok tipikusan orvosnak termett alkat. :) Nem vagyok határozott, pontos, sőt általában inkább az ellenkezője. Álmodozó, szétszórt egyén. Az eszem megvan az egyetemhez (a 3-as, 4-es vizsgáim is mutatják), a szorgalmam nem igazán. Később lennének azért olyan tárgyak, amelyek jobban érdekelnek - neurológia, pszichiátria, igazságügyi orvostan pl. Nagyjából ezekben is gondolkodom, ha mégis úgy döntenék, hogy befejezem. Esetleg pszichiátria doktori.
Hozzátartozik a dologhoz, hogy édesapám elég idős, és nagyon nyomja az egyetemet, be akarja biztosítani az életemet vele kb. Őt is megértem, és tudom, hogy nagyon rosszul esne neki, ha most bejelenteném, hogy nem akarom végigcsinálni.
A másik lehetőség: nyelvszak. Imádom a nyelveket, egy nyelvszakot teljes szívvel tudnék csinálni, de tudom, hogy valszeg koppannék utána. Call centeres, ügyfélszolgálatos melókat lehet velük találni...
Vagy esetleg, végzés után megyek el nyelvszakra. Ez cuki gondolat, de nem tudom, hogy 26 évesen tényleg megtenném-e. Meg egyáltalán, valszeg mindenki hülyének nézne (bár ez annyira nem érdekel.) Aztán utána eldönthetném, hogy melyiket akarom életem végéig csinálni.
(Mondjuk nem tudom, hogy milyen fejet vágnának hozzám rezidens vagy phd felvételin, ha a diploma utáni 3 évemet a btk-n tölteném. :)
No hát ennyi. Még átgondolom magamnak, de jó volt leírni a lehetőségeket.
válasza:Nem tartozik a kérdéshez, de nekem szimpatikusnak tűnsz. :D
Egyébként a pszichiáterek többsége elég hamar kiég, személyes tapasztalat. Oda kell határozottság és tettrekészség, ráadásul ha rezidens vagy, a nyugodt személyiség sem árt, ha behoznak egy 2 méter magas, 100-120 kg-s állatot, akit 4-5 rendőr plusz a nővérek szorítanak le a földre, hogy valaki be tudja neki adni a halo-t...
válasza:Az orvosláson belül ezeregy dologra lehet szakosodni, nem hinném, hogy ne találnál később olyat, ami tetszik :)
A nyelvtanulás meg tipikusan egy olyan dolog, amit az ember tanár nélkül is tud gyakorolni, ha megvan a minimális alaptudása. Az egyetem tantervei elérhetőek, a kötelező irodalom szintén és ott az internet is. Mi kell még? Ha ez számodra akár még hobbi is lehet, akkor emiatt ott ne hagyd az orvosit.
:)
A nyugodt személyiséggel nincs gond, nem parázok be egykönnyen. Bár tény, olyan szempontból nem érzem magam tettrekésznek, hogy pl. el nem tudom képzelni még, hogy fogom túlélni a mentőgyakorlatokat. :) Már az elsőéves gyakon olyan végtelenül feleslegesnek éreztem magam a bénázásommal... :D Persze ez inkább a gyakorlat hiányából fakad, de azért a csoporttársaim között már most látom, hogy van, aki valahogy "erre termett" és sokkal jobban reagál nálam ösztönösen.
Ezért is inkább a PhD felé húzom, pszichiátriából vannak témák, amik tökre érdekelnének (pl virtuális valóság terápiás alkalmazása), meg ami még érdekes, az az igazságügyi pszichiátria, de talán csak túl sok Hannibalt néztem. :)
Csak kicsit rossz érzés, hogy a legtöbb ember, aki itt van, tényleg elhivatott és tudja mit akar (sokan több évig küzdenek egyáltalán a bekerülésért), nekem meg az ölembe hullott a lehetőség és mégis csak "sodródom az árral". Nem érzem azt a flow élményt, mint mikor magamtól finnül vagy lengyelül próbálok tanulni...:D
válasza: válasza:Tapasztaltabb szemmel az összes gyakorlaton lévő "kis bénának" tűnik. :) Ha tudnák mit kell csinálni, nem tanulnának orvosnak, hanem már azok lennének.
A kutatókat általában a hátuk mögött nem igazán kedveli a többi orvos. :D Persze egy klinikán belül még mindig jobb inkább a hierarchia csúcsán lenni, és elviselni vagy ellökni a hozzád dörgölődzni kívánó embereket, mint hogy te legyél ilyen helyzetbe kényszerítve, már ha megvan hozzá az elég "flexibilis" gerinced... az írásodból arra következtetek, hogy nincs.
Régi álmom megtanulni lengyelül, de nálunk nem indult kurzus. Ahogy nézegettem a nyelvtant, elég kemény lehet nálad az a flow, amivel sikerül(t?) elsajátítanod. :D
válasza:Szia drága :) bocsi de annyira kedvesnek tűnsz, kis kollégajelölt :) kérlek, ne add fel!
Aki íráson keresztül is ennyire szimpatikus - többen írták előttem - és ilyen reálisan tud értékelni, ugyanakkor olyan becsületes, normális illetőnek tűnik, abból remek orvos lesz, abba ne hagyd!
Minden orvostanhallgatónál van egy ilyen pont, vagyis a jobb érzésűeknél.
A szakmánk nem mindig könnyű.
De hidd el, annyi de annyi előnnyel jár és olyan jó életed lesz utána, ha ügyes vagy, és biztos az vagy, hogy szabadon élhetsz, és te vagy a főnök magad életében, nem mások.
Azért írom ezt - ha akarod, privátban leírom a saját sztorimat - mert átérzem, és most már tudom, hogy akkor döntöttem jól, amikor elvégeztem az orvosit.
Már ennyit megcsináltál, miért ne folytatnád?
És mondok még valamit, a papírral a kezedben már tényleg mindent csinálhatsz! Nekünk orvosoknak azért nem szokott a tanulás problémákat okozni, tehát egy nyelvet megtanulni se nagy cucc, akár lehetsz orvosi szaklapnál fordító, EU-tolmács orvosi ügyekben, ehhez nem kell egyetemi nyelvtudás, csak biztos ismeretek és egy vizsga! :)
Nagy szükség van a pályán a normális emberekre, akik empatikusak, mert sajnos úgy 2005-2012 között - a mi egyetemünkön legalábbis így volt - nagyon felhígult a szakma, nem örülök neki, mert a mi megítélésünket is rontja (egy példa: kiccsávó kikerülve a karról rezi után addigi nulláról 40000 FTra emeli az alap vizsgálati díjat, és kamu konferenciákat ír ki a honlapjára, csont nélkül leflegmázza a tapasztaltabb kollégákat, merthogy ő korszerűbb mert később végzett, de elakad egy alapszintű problémánál is).
Ne menj nyelvszakra, hidd el, a legjobbat akarják Neked, tarts ki, mert érdemes! :)
Talán valamennyit tudtam segíteni! :)
Kollegiális üdvözlettel
Szilvi
válasza:És ha kombinálnád a kettőt?? Lehetsz például eü. szaktolmács/szakfordító vagy valami hasonló. Ahhoz nem volt hiába az orvosi és ha jól emlékszem, a POTE-n láttam posztgraduális szaktolmácsképzést, ami az álmod másik fele. Annyira nem vagyok benne jártas, de szerintem azzal is sokféle munka közül válogathatnál...
Mindenesetre sok sikert mg kitartást!! :)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!