Úgy érzem, lemaradtam.23 éves vagyok, mihez kezdhetek még így? Bővebben:

Tehát 23 éves vagyok, jövőre leszek 24. Hogy most mit végzek, azt hagyjuk, irreleváns. Társadalomtudományi karra járok, de sose szerettem, csak túlleni akarok rajta. Hogy miért nem váltottam, azt szintén nem részletezném, hosszú sztori, de a lényeg, hogy már ez is a 2. egyetemem, szóval valamit be akarok már fejezni.

A lényeg az, hogy úgy érzem, elpocsékoltam az időmet, mert középsuliban valamiért ellustultam, és nem ragadtam meg elég lehetőséget - pl. nem tettem érettségit olyanból, ami még jól jöhetett volna. Jó tanuló voltam, az egyik legjobb az osztályban, így is minden tárgyból ötös lett az érettségim, viszont elkövettem egy nagy hibát: nem erőltettem meg magam. Nem fektettem olyanba energiát, amihez egy kicsit oda kellett volna tenni magam, csak a legkönnyebb utat választottam. Ezt már így, utólag világosan látom. Most több problémám is van ebből adódóan:

1. jövőre ugye végzek, de nem ebben akarok elhelyezkedni, tehát kérdés, hogy mihez kezdjek ezután. Elvileg nem lenne probléma azzal, hogy még egy alapszakot elkezdjek, a szüleim ebben támogatnak, de ugyanakkor nem tudom, hogy ennek mennyi a realitása. Úgy értem, ahogy az ember nő, változnak az igényei, egy idő után már átlép egy "lélektani határt", amitől kezdve gáznak érzi, hogy eltartják, nem? Másrészt meg, ha egy komoly szakba kezdek, akkor amellett elég nehéz dolgozni.

2. mesterszak. Erre is gondoltam, csak nem tudom, hogy egy egy-, max. kétéves mesterszak mennyi önálló tudást ad, illetve mennyire épít korábban tanultakra. Közelebbről a nyelvek területe érdekel. Hivatalosan nem ezt tanulom ugyan, de foglalkozom azért egyetemen kívül elég sokat vele.

3. Ami a legjobban érdekel, hogy ebben a korban lehet-e még újraorientálódni. Egyre többet gondolkozom ugyanis azon, hogy a természettudományok felé menjek. Mindig nagyon vonzott az, hogy alkossak, létrehozzak valamit, viszont nem voltam kifejezetten jó fizikából. Ez amúgy nagyrészben lehet, hogy annak tudható be, hogy pocsék fizikatanárom volt, aki mindenki utált, és ő maga se értette a saját levezetéseit...

Matekból jó voltam, csak kicsit körülményesen dolgoztam. Mindig meg akartam érteni a levezetések logikai hátterét, mindig igyekeztem a legegyszerűbb feladatokat több irányból megközelíteni, ahelyett, hogy csak behelyettesítettem volna a számokat a képletekbe, így gyakran sokkal tovább tartott egy egyszerűbb feladat elvégzése is. De alapvetően jó voltam belőle, a matektanárom pl. többször is ajánlotta, hogy menjek emelt faktra, de sajnos nem hittem magamban eléggé hozzá, pedig nálam gyengébb képességűek is jártak.

Több irány is van, amit el tudnék magamnak képzelni, csak nem tudom, mire van még idő. A másik gond, hogy minden érdekel. Attól rettegek titokban, hogy majd csak akkor fogok rájönni, mi LETT VOLNA nekem való, mikor már nem lesz módomban azt tanulni, mert családom lesz, meg dolgoznom kell. Szeretném, ha több lehetőségem lenne. Legszívesebben visszamennék középsuliba, és tennék érettségit kétszer annyi tárgyból, mint amennyiből tettem...