Szeretnék állatorvosnak tanulni de nem igazán bírom a vért és nem tudom mennyire bírnám a boncolásokat. Szerintetek megpróbáljam?

Ha egyből hányás lesz a vér látványától, akkor ne próbáld meg. Ha csak a gyomrod émelyeg, akkor megpróbálhatod.

Nem kezdenek egyből komoly boncolásokkal, így nem kell megijedned ettől. Szépen lassan hozzáfogsz szokni.

Nézzél különböző youtube videókat, és teszteld magadat, vagy kezd el növelni az ingerküszöbödet.

Egyébként az egyre több boncolással szépen nőni fog az ingerküszöböd, így mire végzel, nem lesz gondod.

Természetesen aki az életben nem vett részt boncoláson, annak az első boncolások is szokatlanok lesznek, de az első, meg úgy az összes nem felhőtlen vérengzés. Szépen lassan haladsz előre.

Én mindig tartottam a csontoktól, meg a csontvázaktól.

Ez egészen addig ment, amíg egyszer nem kellet átköltöztetni egy komplett temetőt, legalább 500 személy teljes- vagy félcsontvázával. Egy pár óra múlva már hülyéskedtünk, és pózoltunk egymásnak a különböző leprás csontokkal...... igazából csak napokkal később jöttünk rá, hogy mennyire elidegenedtünk a csontvázaktól,és persze a régen élt embertől, a tulajdonosától.

Tulajdonképpen ez megy a boncolásokon is.

Szépen lassan elidegenedsz tőle, és nem úgy kezeled a témát, mint előtte. A probléma ha nem is tudsz soha visszalépni, mivel időnként vissza kell lépni.

Persze a mai napig megrázó belegondolnom abba a csontba, ami egy leprás gyereké lehetett (olyan 8-11 éves közöttié). Egy kis csöppnyi fél combcsont..... amit mintha levágtak volna, de lézerszerűen, sima felszínnel....

(a föld persze hatástalanította a leprás csontokat, így nem kellett félni "felül- újra" fertőzéstől)

én is szerettem volna állatorvos lenni. aztán volt szerencsém egy madárkórházban gyakorlatozni. (csak takarítottam, de nézhettem a műtéteket ) és rájöttem, hogy engem lelkileg nagyon megvisel,sokat sírtam a kisállatok miatt. aztán szép lassan tudatosult, hogy nekem ez nem fog menni, hiába imádom a bioszt és a kémiát, amikor a lelkemre veszem az állatok sorsát.. el se tudom képzelni, hogy milyen érzés lehetne, ha elrontanék egy műtétet , vagy nem tájékoztatnám az állat gazdáját megfelelően és amiatt elpusztulna.. nekem ez nem való. azóta más irányban mozgok, az EMBERI boncolás nem hagyott mély nyomot, azt inkább érdekesnek találtam.

szóval te ismered magad.esetleg segíthet ha beszélsz olyannal még aki már állatorvos. vagy önkénteskedj te is valami állatmenhelyen stb.

jól gondold át