Mi értelme van a bölcsész szakokat államilag támogatni, amikor közismerten munkanélküli képző intézmények? Minek kitermelni ennyi diplomás munkanélkülit súlyos állami pénzekből?

Mert talán nem munkanélküli képzőintézmények? Elterjedt egy kép a bölcsészekről és hiába jelenik meg akárhány tanulmány, cikk, hogy a bölcsészek semmivel se helyezkednek el nehezebben, mint mondjuk egy mérnök, ennek ellenére senki se akar hinni. Kezdjük ott, hogy a bölcsészkaron nem csak szabad bölcsészetet lehet tanulni, de abból a felhozatalból se lesz feltétlen munkanélküli. Én egy különleges nyelvet tanulok, a folyosónk ki van plakátolva multik hirdetéseivel, a csoportunkba pedig szinte naponta írnak HResek, hogy szakmai tapasztalat nélkül felvennének embereket pénzügyes, IT, HR pozícióba, csak beszéljünk az adott nyelven felsőfokon és bármire betanítanak.

Tehát elhelyezkedhetnek az üzleti életben, tanárként, szerkesztőként, újságíróként, fordítóként, tolmácsként, diplomáciában, íróként, lektorként stb. Például azt mondják, hogy nincs keresete a magyar, mint idegennyelv képzésre, ezért meg akarják szüntetni még fizetősön is a képzést. Miközben az elmúlt fél évben 8 olyan külföldivel is találkoztam itthon, akik magyarul tanulnak...

[link]

[link]

„közismerten munkanélküli képző intézmények”

Ezt a Magyarországon mostanában végzett összes bölcsész pályafutásának pontos ismeretében állítod? Mert csak akkor hiszem el.

Kicsit sértőnek találom azért ezt a kérdést, mert ha valaki mondjuk adottságaiból adódóan jó matekos, és még érdeklődik is mondjuk az informatika iránt, akkor ő állami pénzen legyen mérnökinformatikus, utána keresse szarrá magát. Ha valakit meg a történelem érdekel, és minden vágya az, hogy kutatásokat folytasson, akkor ő meg fizessen súlyos pénzeket, hogy azt tanulhassa, amit szeretne? Nem gondolod, hogy ez egy kicsit igazságtalan? Vagy aki szabad bölcsészetet akar tanulni, vagy filozófiát, magyart, az inkább utcát seperni menjen vagy mosogatónak? Vagy akkor hogy gondolod ezt egész pontosan? Tanuljon szakmát, ami nem érdekli, nem jó benne, nem érzi jól magát vele?

Az meg természetes, hogy nem kell felvenni boldog, boldogtalant, mert 10.000 történésznek meg irodalmárnak semmi értelme. (De hála istennek, ezek a dolgok szépen el vannak osztva szerintem az emberek között, mert van akit ezek érdekelnek, de van, akit a gazdaság, van, akit a jog, van egy ismerősöm, aki él-hal a kémiáért például.)

Én például világ életemben utáltam a törit és az irodalmat, de ettől függetlenül belátom, hogy szükség van rájuk egy civilizált társadalomban.

Nyelvszakok is jók, nem csak a skandináv és keleti nyelvek, de temérdek nemzetközi cég van, ahová el lehet helyezkedni. Francia szakosokat ismerek például jó állással. Szabad bölcsészt személyesen is, van munkája, jó fizuja is.

Nem tudom, mi alapján gondolják az emberek, hogy a bölcsészkar munkanélküliket gyárt.

Pont a PSZICHOLÓGIA??? Pont annak van értelme szerinted?! :D

Tanárszakos voltam tavaly, így voltak pszicho-s óráim. Arról a ... megfoghatatlan, homályos, szélsőséges, találgatásokkal teli marhaságról nekem csak rossz véleményem van.

Egy órámra írtam egy szerintem tök jó beadandót egy fiktív gyermek komplett elemzéséről, erre a tanár kb. leszarozta (természetesen latin szavakkal, mosolyogva). Na másodjára beleírtam mindenféle szélsőséges marhaságot, egy csöpögős gagyi filmnek is rossz lett volna, dugig raktam latin eredetű szavakkal, és azt bezzeg kiemelte, mint első számú mintadolgozat. Nyilván először azt gondoltam, hogy én csináltam rosszul, de volt aki a belét is kidolgozta, tudományosan megalapozott volt, különféle szakirodalomra hivatkozva írta meg, és mégis azt mondták neki, hogy ez nem üti meg a mércét.

Azért volt jó előadás is, mivel a pszichológiának valóban vannak izgalmas részei, de ez inkább csak egy oktató nevéhez kapcsolódik, amihez ő hozzáért, kb. arannyá változott, de azok sem voltak hasznosak, inkább csak nagyon érdekesek. Semmi olyat nem tanítottak, amit a tanári pályafutás alatt fel lehet használni, inkább mondjuk gyereknevelésben adhat hasznos tippeket (személyiségfejlődésről szólt)

Plusz úgy működik nagyjából, mint az orvosi: hiába végzed el, még utána mesterképzés, szakirányú képzés, doktori képzés, nem tudom mi, és csak sok-sok év egyetem után lehetsz praktizáló, klinikai szakpszichológus, vagy olyan, aki kutatásokat, kísérleteket végez.

Csak azt ne mondjátok, hogy már a pszichológia is többet ér az emberek szemében, mint a bölcsészetTUDOMÁNYok, mert akkor kardomba dőlök.

(Jó-jó, ennyire talán nem rossz dolog a pszichológia, kicsit elragadtattam magam, de a pszichológiára sokkal inkább igaz az, amit az emberek többsége a bölcsészekre hisz: nagy vigyorogva elandalgunk, dumcsizunk, játszunk, filozofálgatunk, aztán írunk beadandókat a nagy semmiről. Az, aki erre számítva adja be a jelentkezést bölcsészszakra, nagyon meg fog lepődni, ugyanis a bölcsészettudományi karokon is ugyan olyan komoly munka folyik, mint akárhol máshol.)