Aki egyetemre jelentkezik, diplomát akar, az nem gondolja, hogy 1000 jobb lehetőség is van? Egyáltalán miért mennek egyetemre?

„a másik meg már 8. éve csinálta a 4 éves képzést (nyilván anyuciéknak volt rá pénzük)” Csak idézem a ténybeli tévedésedet, amivel a saját negatív véleményedet akarod alátámasztani, hogy lám-lám ilyen nem odavaló emberek is elvégzik, akkor mi értelme. Hozzáfűzöd nem kis rosszindulattal pejoratív, dehonesztáló jelzőként, hogy „anyuciéknak volt rá pénzük”.

Egy adott szakot maximum a normál képzési idő másfélszerese alatt be kell fejezni, különben megszűnik a hallgatói jogviszony. Azaz azt a 4 éves szakot max 6 évig végezheti valaki, utána kirúgják, ha addigra sincs meg az abszolutórium. Ezt törvény szabályozza! De nyilván fogalmad sincs pontosan róla csak tényként írsz le olyat amit pontosan nem tudsz.

Mióta leszólandó az, ha valakinek a szülei el tudják tartani egyetem alatt, még akkor is, ha csúszással végez? Ez a normális, nem hogy érettségi után menjél „dógozni”. Ez utóbbi olyan proli mentalitás, na meg alacsony társadalmi réteg sajátja a gondolkozás. Nyilván van kényszerhelyzetben lévő szülő, de attól nem ez a pozitív követendő példa.

Ugy latom hogy fogalmad sincs a viszonyokrol.

"persze, van 2 autógyárra 800 diplomás.."

LOL.

Mi lenne ha elobb tajekozodnal, aztan okoskodnal?

A piacképes szakokkal ha van egy kis sütnivalód, akkor el tudsz helyezkedni (mérnök, gazdász, infó stb).

Máskülönben sokan azért mennek egyetemre, mert nem akarnak fizikai munkát végezni. Amellett hogy érdekelnek a műszaki dolgok, én is azért mentem egyetemre, mert nem akarok fizikai munkás lenni egész életemben.

Ó és bocsánat kedves 5 - ös, kihagytam:

Az utal alacsony értelmi szintre, amikor valaki leszólja azt, aki "dógozik" - nem is akármennyire. Tudod, egyetemre járni munka mellett is lehet. Nagyon sokan csinálják meg úgy, hogy közben "dógoznak" és több ész szorul beléjük, mint sok hozzád hasonlóba, aki csak mások leszólásával tudja magát kifejezni.

Támadhatod a véleményemet ilyen lenéző stílusban (bár kíváncsi lennék hogy hol vagy hozzám képest, mert erről szó sem esett), de erős különbség van két dolog között:

1. Egy hülyegyerek szórakozni jár az egyetemre a szülei pénzén úgy, hogy elképzelése nincs arról mi akar lenni, de az egyetem olyan menő és amúgy is minden haver oda jár... Eközben hasznosíthatná is magát munkával és még mindig tanulhat bármit ami eszébe jut. Vagy ha már ezt csinálja, ne sírjon 30 évesen, hogy ő diplomával dolgozik szalagmunkásként és még mindig nincs semmije. Hogy is lenne, amikor évek estek ki feleslegesen? Az egyik barátnőm nővére volt az első olyan diplomás ismerősöm életemben, akit NEM VETTEK FEL még a gyárba SEM (!!!) ahol dolgozni szeretett volna, mert túlképzett volt (magasabb pozícióhoz meg nyilván nem volt meg benne a szusz) és így a kutyának sem kellett. Aztán nagy nehezen el tudott helyezkedni egy másik gyárban, ahol már nem számított túlképzettnek. Ja, a 8 osztályt végzettek közé, bizony. És nagyon nagyképű volt ám a diplomájára... Nagyon lenézte az általánost végzett anyukáját, aki felnevelte őt és a 2 testvérét.

2. Amikor valaki elkezd dolgozni és mellette tanul... Talán azért, mert rászorul, de talán azért, mert még nem rajzolódtak ki a konkrét tervei és addig is hasznossá teszi magát. Hidd el, ugyanazt tanulja amit a nappalis és talán előbb el is helyezkedik, mert még esze is van ahhoz, amit kitanult. Nem elég ott lenni és diplomát szerezni. Ahogy már leírtam, sokan épp ezért esnek pofára.

Akinek konkrét tervei vannak és van érzéke az adott dologhoz, annak hajrá! Csinálja szépen az egyetemet és biztosan meg lesz a gyümölcse. Én mindig azt mondom, hogy az sértődik meg a véleményemen, aki magára ismer. A "Megyek az egyetemre, majd lesz ami lesz és nem gond ha nincs bennem semmi elhivatottság - de persze én majd VALAKI szeretnék lenni" aztán második lépcsőként a "Jajj, itt vagyok 30 évesen semmi nélkül" mentalitás az, amivel probléma van. És tudod a helyzet az, hogy az ilyen emberek a nagyképűek. Tulajdonképpen a semmire, mert van egy papírja, amivel jobb esetben elhelyezkedik a szakmájában, de semmivel sem keres többet, mint egy gyári munkás a szalag mellett. Nem az a probléma, amikor valakinek tudásvágya van (tehát szimplán érdeklődik) vagy nagyon szeretné azt a szakmát kitanulni mert úgy érzi, neki ez lenne a HIVATÁSA (nem a puszta pénzforrása, mert a bőrfotel iránti vágy még nem ad tehetséget).

A probléma ott van, amikor jelentkezik azzal az indokkal hogy ő majd milyen sokra viszi vele, de elhivatottság az nulla és esetleg még tojik is bele, mert megteheti. Elképzeli hogy ha végignyögi az egyetemet, majd lesz valaki, mert hát papírja az ugyebár van. Aztán ő sír a leghangosabban évek múlva, hogy Ő bizony sehol sincs és egyik jó helyre sem kell. (Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy azok az ismerőseim, akikben volt érzék, egyből be is jutottak a jobb helyekre, ellenben azokkal, akiknek a papírjukon kívül másuk nem nagyon volt. És ezt leszűrik az interjú első pár percében is.)

A siker titka az, hogy az ember AKTÍV legyen és folyamatosan haladjon. Aktív lehet úgy is, hogy munka mellett tanul bármit. Egyetemre járni elképzelések nélkül (ismétlem magamat, a "majd jól fogok keresni" nem jelent semmit) nem jelent haladást. Az csak egy helyben topogás. A munka + tanulás sokkal aktívabb és hasznosabb életforma, mint egyetemre járni azért, amiről még elképzelése sincs. Minek, ha nincsenek konkrét tervek? Ezzel még semmit sem tett a jövőjéért, de én hallgatom az ilyen ismerőseim sírását most. Aki már tudja mit és miért akar tanulni, van hozzá érzéke, tudja hogyan érheti el a céljait és mik a lehetőségei, annak ott a helye. A többinek nincs. Persze menjen, de utána ne hallgassam a rinyálását. (Persze ez már kivitelezhetetlen.) Én még erősen gondolkodom azon hogy tulajdonképpen kell - e nekem az egyetemi végzettség (egyelőre nem, de van ami nagyon érdekel), de azt tudom, hogy sok MÁR diplomás ismerősöm nyomorog, nekem pedig megvan mindenem. Amikor a gyereke szájába nem tud enni adni vagy a számlák csak halmozódnak, akkor legyen nagyképű és szólja le azt aki "dógozik" és mellette tanul. Aki pedig ezt nem látja át és hozzád hasonlóan megsértődik, az nyilván a "majd lesz valami" csoportba tartozik, akik sírni fognak.