Szerintetek ez tényleg akkora ballépés, hogy "jó tanuló" létemre nem szeretném fősulira/egyetemre menni?

17 éves lány vagyok, és világ életemben jó tanuló voltam. Mondjuk a matekhoz, és a reál tárgyakhoz csak 4es eszem volt, de a nyelveket, a magyart nagyon szerettem. Általánosban végig kitűnő voltam, talán hatodikban volt egy matek év végi négyesem... De azon kívül mindig ötös voltam :D Aztán eljöttem a környék viszonylag színvonalas gimijébe tanulni. Ez tényleg nem csak érettségit, hanem műveltséget is ad(ott) azoknak, akik csak legalább egy kicsit szivacsok (befogadóak). Az iskola hitvallása: felsőoktatás...

Nem a fájdalmas filozófus beszél belőlem, de úgy érzem, hogy tényleg nincs már erőm a tanuláshoz. (Sok OKOS osztálytársamtól is ezt hallom... akiknek tényleg csak egy kisujj mozdítás lenne a gyógyszerész, vegyész, mérnök...) Alig szenvedem magam végig egy előrehozottan, egy német v. angol nyelvvizsgán. Persze megcsinálom, mert még mindig könnyebb jó eredményekkel gondolkodni a jövőn, mint semmivel a kezedben. Sokáig úgy gondoltam, hogy tanítónő szeretnék lenni, viszont azt is időpazarlásnak érzem. Egy pesti egyetemhez nem lenne erőm és kitartásom, egy kisvárosin (amivel most én számolok), nem adnak akkora tudást, hogy belőlem "okos tanítónő" legyen. Butácska diplomás pedig nem szeretnék lenni. Vagy legyek nagyon jó, vagy semmilyen.

Viszont egy másik álmom: a fodrász ... :D Lehet, hogy kicsit eltérő, de tényleg, én mesterfodrásznak is el tudnám magam képzelni. Úgy érzem, hogy ilyen téren is lehet neves iskolát, képzéseket végezni, amihez tudom, hogy szintén sokat kellene tanulni, de talán mégsem annyit, mint egy diplomához.

Mindkét szakom, szakmám felől visszajelzéseket kapok, hogy ez is jó lenne, és az is, a tanítónőtől kifejezetten el van ragadtatva mindenki, hogy igen, hisz tényleg milyen jól bánok a gyerekekkel, úgyis sokat tanultam egész életemben, legalább lenne egy kis eredménye (diploma), jól magyarázok, kedves vagyok, viszont azt is megkapom, hogy szintén jól bánok az emberekkel, nyitott vagyok, közvetlen, kreatív és lelkes- ami a fodrászatot illeti.

Anya állandóan az óvónő ötletével dobálódzik, azt nem szeretném. Az is illene hozzám, de az mégsem én lennék. Apa felveti sokszor, hogy egyetem, milyen drága, drága oktatás, drága évek, és valahol igaza is van. Szerencsére ő külföldön dolgozik, és bár nem milliárdos, de tudná támogatni a tanulásomat, vagy esetleg a saját vállalkozásomat is.

Persze ők bármelyik ötletemet támogatnák, és nem szeretnének irányítani.

Nem vagyok az a karrierista típus, annak ellenére, hogy elképzelhetetlennek tartom (tényleg), a napi agytornát, az olvasást, a művelődést, a kulturális programokat, az új témákban való elmerülést, de én inkább a családra, a barátomra, és önmagamra szeretnék összpontosítani, hogy kiéljem a fiatal éveimet, hogy világot láthassak, hogy fejlődjek, és hogy egyszer majd anyuka lehessek - és lehetőleg ne a 30as éveim derekán.

Kérlek, ne egy tini lázadásnak fogjátok fel, mert tényleg komolyan gondolkodom ezen. Eddig nekem is csak a felsőoktatás villogott a szemem előtt, de egy kicsit félrekukucskáltam, és mintha ezen kívül is lenne élet ... !? Noszogatnak páran, hogy "de azért menj főiskolára, nehogy megbánd, az mindig jól jön, diplomával könnyebb elhelyezkedni", no de a gimi után 2 évvel is elmehetek főiskolára, ha máshogy döntök, nemde?! Persze, biztos kemény visszarázódni, de nem hinném hogy lehetetlen...

Mit gondoltok?

Előre is köszi!