Mennyire érdemes megpróbálni az orvosit ilyen körülmények között?

Sziasztok!

Szerintem eléggé hosszú lesz, úgyhogy szeretnék elnézést kérni ezért előre is.

Szóval az a helyzet, hogy csúszva érettségiztem, mert beteg vagyok. Nagyon-nagy álmom az orvosi egyetem, mindennél jobban szeretném, ez az életcélom. Végül is aztán lemondtam róla, hogy úgyis gyenge vagyok hozzá, sok pénzbe van, el kell költözni itthonról, és maradtam itt mérnökin. Megy ez is, de ambivalens érzéseim vannak. Egyszerre szeretem, egyszerre utálom. Inkább néhány személynek, meg pár alapozó tárgynak szól, mintsem a szaknak. Túlzottan hiányzik a biológia, nem vagyok én igazán műszaki ember. Egyszerűen nem tud nyugodni a lelkem itt, most úgy érzem, hogy így is túl sok mindent vett már el tőlem a betegségem, nem hagyom, hogy a két életcélomból a másikat is elszedje. Arra gondoltam, hogy 2 évig most erősödöm, dolgozok, tanulok és megpróbálkozom az orvosival. Sajnos muszáj így, mert nyugdíjakból él a család, én magam nem is tudom, hogy hogyan találok munkát, de végre fel akarok állni, és azt csinálni, amire születtem. Nincs túl sok önbizalmam, de ebben teljesen biztos vagyok, hogy orvosnak születtem. Csak félek, hogy a betegségek miatt gyenge leszek az egyetemhez, mert tudom, hogy borzasztóan nehéz. De egyszerűen semmiben nem hagyott eddig kibontakozni az, hogy ilyen állapotban vagyok, sokkal többre vagyok képes, mint amit engednek a bajaim.

Szóval, summa summarum szerintetek egy gyenge szervezetű, több krónikus betegséggel rendelkező, izombeteg, 4/4 végtaggal kisebb-nagyobb problémás embernek van ott esélye? Számíthatok bármi elnézésre a tanároktól, hogy így vagyok (nem akarok erre építeni, de annak sem örülnék, hogy ha emiatt még inkább rám lennének szállva, hogy páciens ne akarjon beszállni közénk, vagy ilyesmi)? Vannak olyan tárgyak, amikkel nem olyan nagy baj, ha csúszunk? A tantervet nézve igencsak épülnek egymásra a dolgok.

Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszokat, és a türelmet, hogy végigolvastad!